„Szerelmek, gardedámok, demokratikus pörköltszaft és a korcsolyázó hölgyek” – Lovas Dániel a Városliget története című könyvről

Miért nyitottak vasárnaponként a Városliget éttermei már hajnali ötkor; mit tartalmazott a napi olcsó menü; miért menekültek a Király utca lakói a Liget fái közé; milyen további előnyökkel járt, amikor a hölgyek is korcsolyát köthettek a lábukra? – számtalan további, még ennél is érdekesebb kérdés kerül megválaszolásra a héten bemutatott „A Városliget története” című hiánypótló kötetben. A szerző, Lovas Dániel a Vasárnapnak is mesélt a Liget főváros életében betöltött szerepéről és jelentőségéről.

A Múlt-kor kiadó gondozásában jelent meg és karácsonyi ajándéknak is kitűnő választás lehet „A Városliget története” című könyv Lovas Dániel szerzőtől, aki a XIX. század közepétől egészen napjainkig kalauzolja az olvasókat Városerdőtől Városligetig. A közel 400 oldalas, gazdagon illusztrált kötet az első, amely történeti hűséggel mutatja be a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját, és mindemellett részletesen tárgyalja a Liget Budapest Projektet is, amely a park XXI. századi, történelmi jelentőségű megújulását valósítja meg. Az ünnepélyes könyvbemutatón a Vasárnap is kérdezte a szerzőt.

Van, amire szabad büszkének lennünk

„Vannak olyan dolgok, amikre igenis szabad büszkének lenni. Legyünk büszkék arra, hogy Budapestnek van egy Városligete, ami teljesen egyedi, ami a miénk, ahová tényleg szívesen jönnek az emberek” – fogalmazott portálunknak Lovas László, aki kiemelte, a Városliget látogatóinak a száma csak ebben az évben a Széchenyi fürdővel együtt négymillió fő volt. Ha ezt kétszáz évre vetítjük, akkor elmondhatjuk, hogy a Városliget egy olyan helyszín, amely történelme során 500 millió és egymilliárd ember befogadására és szórakoztatására volt alkalmas. Hány ilyen van az országban? – tette fel a költői kérdést. Mint kifejtette, olyan volumenű fejlesztések valósultak meg az elmúlt években a Városligetben, hogy feltehetően évtizedek kellenek majd, mire belakja a Ligetet a város.

„A Városliget helyszínei olyan komplex egységgé fognak összeállni, olyan széles lesz a kulturális és szabadidős kínálat, amely egyre szélesebb kört fog a Ligetbe vonzani”

– fogalmazott.

A kötet hat fejezeten át, történeti hűséggel és olvasmányos stílusban meséli el a Városliget krónikáját. A történet 1752-ben kezdődik, amikor az Ökördűlőként ismert terület Pest város tulajdonába került, és bemutatja, hogyan vált a XIX. századi pesti polgárok életének nélkülözhetetlen részévé. A kötetben megelevenedik a reformkor hangulata, amikor a Liget már az emberek „zöldbe” vágyásának szimbóluma lett, de az olvasó megismerheti a Liget aranykorát, hanyatlását és újjáéledését is, valamint a híres személyiségeket és fontos eseményeket, amelyek a parkhoz köthetők. A kiadványnak köszönhetően azt is megtudhatjuk, milyen intézményeket húztak fel és bontottak el itt eleink, milyen volt a Liget aranykora és milyen volt akkor, amikor méltatlanul kevés figyelem hárult rá.

Vasárnap már hajnali fél ötkor kinyitottak a vendéglők

„Annak idején, a XIX. században még nem volt egységes a főváros, Budának voltak zöldterületei, a budai polgárok mehettek kirándulni hegyekbe, ide-oda, amoda, a pestiek azonban nem” – idézte fel az áldatlan állapotokat a Vasárnapnak Lovas Dániel, arra reagálva, milyen szükségletek is hívták életre a Városerdőt, a későbbi Városligetet mintegy 210 évvel ezelőtt. A szerző megjegyezte, Pest viszont úgy volt beépítve, hogy a viszonylag szűk belvárosban se fák, se bokrok, se virágok, se zöldfelület nem volt, csak házak. Sőt, a Lánchíd sem volt még, hogy Pestről könnyen át lehessen menni a budai oldalra kirándulni. Lovas Dániel elmondta, főként a Király utca korabeli lakói, akik Pest legnépesebb, egyszersmind legzsúfoltabb, legzajosabb, legfüstösebb utcájában laktak, vágytak a szabad levegőre, de egy olyan területre, amely a városé. 

„Hát így terelődött a figyelem a Városerdőre, amely Pest fejlődésében, élhetőségének formálódásában kiemelkedően fontos szerepet játszott, és játszik mind a mai napig”

– fogalmazott Lovas Dániel. A szerző ugyanakkor kitért arra, hogy a társadalmi életre is komoly hatással volt a Liget, különösen azután, hogy a XIX. század végén megjelentek a városban a vidékről érkező cselédek és munkások tömegei, akik egész héten hajnaltól estig folyamatosan dolgoztak és csak egyetlen szabadnapjuk volt, a vasárnap. 

„Ők vasárnap akartak lehetőleg minél könnyebben valami olyan helyre eljutni, ami hasonlított az otthoni környezetükhöz, vagy ahol szórakozni tudtak. Az igények ösztönzésére válaszul nem is csoda, hogy vasárnaponként már hajnali fél ötkor kinyitottak a vendéglők, működött a vurstli, szólt a zene és egész nap a fővárosnak ez a hatalmas dolgozó társadalma, rétege itt szórakozott, itt mulatott”

– vázolta fel a Városliget vasárnapjainak világát a szerző. 

A könyv kiemelten foglalkozik a Városliget jelenével és jövőjével is. A Liget Budapest Projekt, amely a kontinens legnagyobb volumenű, rangos díjakkal sokszorosan elismert városfejlesztési és kulturális beruházása, méltó helyet kap a kötetben. A szerző részletesen bemutatja, hogyan fejlesztették a parkot az új generációk igényeire szabva, miközben tiszteletben tartották történeti értékeit. A kötet ismerteti, hogyan valósultak meg olyan ikonikus épületek, mint az új Néprajzi Múzeum, a Magyar Zene Háza vagy a Millennium Háza, illetve hogyan újultak meg és bővültek a park zöldfelületei a Nagyjátszótértől egészen a Mőcsényi Mihály botanikus kertig. Az építészeti megújulások, a zöldterületek növelése és a modern kulturális intézmények megvalósítása egyaránt hozzájárultak ahhoz, hogy a Városliget újra a városlakók és a turisták kedvelt célpontjává váljon. Visszaigazolja mindezt, hogy az új fejlesztéseket már több mint 12 millióan látogatták meg.

A Gundelben a szegényebbeknek is jutott hely

Érdekes, hogy bár a Városligetet mindenki használhatta, bizonyos megkötések megmaradtak, az egyes társadalmi rétegek elkülönülten szórakoztak, nem keveredtek – mesélte Lovas Dániel, hozzátéve, az elegáns vendéglőben a gazdagok, a kevésbé módosabban a szegényebbek szórakoztak, de az emberek még így is egymás mellett mozogtak, látták egymást. 

„A Városliget ilyen értelemben egy rendkívül demokratikus hely volt”

– fogalmazott. A szerző külön kitért a Gundel étteremre, amely ennek kitűnő példája volt. Mint felidézte, a Gundelnek hatalmas kerthelyisége volt, és mindig tartott olcsó menüt is, ami pörköltszaftból, finom puha kenyérből és egy pikoló, vagyis két deci sörből állt. Aki pörköltszaftot rendelt, azt sem küldték el a Gundelből, csak az étterem szélén kapott helyet. 

„És ahogy haladtunk az étterem belseje felé, úgy lett egyre elegánsabb a menü, úgy lett egyre elegánsabb a közönség, de mindenki előtt nyitott volt, és ez jellemző volt nemcsak a Gundelre, hanem a Városligetnek szinte minden intézményére”

– jellemezte a Városliget befogadó hagyományait Lovas Dániel.

A kötet megjelenésének különös aktualitást ad, hogy éppen 210 évvel ezelőtt zajlott a Városliget elődjének, a Városerdőnek a tervezésére kiírt pályázat, amely az eltelt időszakra visszatekintve a Városliget története egyik legfontosabb mozzanatának bizonyult. A pályázat akkori nyertese az a Nebbien Henrik lett, akinek a terveihez 200 évvel később egy másik tájépítész csapat is visszanyúlt: a Garten Stúdiónak a Városliget tájépítészeti megújítására beadott nemzetközi tervpályázata szintén első helyen végzett.

Szerelmek, gardedámok, korcsolyázó hölgyek

A Városligetben szerelmek szövődtek, házasságok alapozódtak meg, nem véletlen, hogy a park a fiatalok egyik legkedveltebb helye volt egész története során – tért ki egy szintén fontos funkcióra Lovas Dániel, elmondva, számtalan regényes történet szól arról, hogy cselédek, munkáslegények, egyszerű emberek a parkban ismerkedtek, itt tudtak találkozni, beszélgetni a padokra leülve. A korcsolyapálya szintén egy magán túlmutató intézmény volt, amely lényegében egy társasági ismerkedő hely volt a fiatal úrilányok és fiatal urak számára. 

„Persze, csak miután a korcsolyázást is hölgyekhez méltó sportként ismerték el, amelyet azután gyakorolhattak”

– jegyezte meg a szerző utalva arra, hogy azért nem minden történelmi korban volt természetes egy korcsolyázó nő látványa. 

Címlapkép forrása: Liget Budapest Projekt