Nem tudni, milyen jövőt akar Amerika a világnak és Európának – Interjú Pogrányi Lovas Miklóssal

Amerika, a tisztelt, bálványozott, gyűlölt, irigyelt nagyhatalom, ahol egy választás kimenetele eldöntheti egy háború végét Kelet-Európában. Az Egyesült Államokat nehéz megérteni, szerencsére Molnár Tamás Az amerikai életforma  — Az ideális állam kritikája című kötete segít kiismerni a szuperhatalom erősségeit és gyengéit, társadalmának működését és alapvető mozgatórugóit. A kötetről, illetve az USA jelenlegi hatalmi struktúráiról Pogrányi Lovas Miklóssal, az Alapjogokért Központ vezető kutatójával, a kötet utószavát is jegyző szerkesztővel beszélgettünk.  

Molnár Tamás bár Budapesten született 1921-ben, családjával az akkor ideiglenesen Romániához csatolt Nagyváradra költözött, így a húszas években a román iskolarendszerben szocializálódott. Ennek következtében nem vették föl a Pázmány Péter Tudományegyetemre, viszont kiválóan megtanult franciául, így Brüsszelben kezdhette el felsőfokú tanulmányait. Az egyetemi éveket megszakította a második világháború, sőt, barátaival együtt begyűjtötték és deportálták tiltott rádióadás hallgatása miatt. A háború után csempészetből élt, majd az egyetem végeztével kivándorolt az Egyesült Államokba. Itt akkora tehetségnek számított, hogy egy év alatt le is doktorizott. Disszertációja Georges Bernanos politikai gondolkodásáról szólt, de az áttörést az 1961-ben megjelent The Decline of the Intellectual (Az értelmiség bukása ) hozta el. John Lukács mellett ő volt az egyik legismertebb magyar konzervatív értelmiségi a tengeren túl. A rendszerváltás környékén kezdett hazajárni Magyarországra, írt a havi Magyar Fórumba és az Új Magyarországba is. Európai műveltséggel párosuló amerikai látásmódja új színfolt volt a kilencvenes évek Magyarországán. Zseniális előrejelző képességgel rendelkezett: a pax Americana optimista légkörben Molnár Tamás időben ünneprontó kijelentéseket tett. Le merte írni, hogy a hidegháborút megnyerő Egyesült Államok – mint ország – hanyatlóban van. Az amerikai nép is jelentősen veszít szuverenitásából az új szervezési és hatalmi központok felemelkedésének következtében. Rámutatott, hogy a politika új alanyai hamarosan „a nemzetek fölötti vállalatok, a nagy bankok, a globális intézmények, az új eszméket termelő agytrösztök és az őket finanszírozó alapítványok lesznek”. Előre látta, hogy az európai integráció kulturális önfeladással fog járni, melyet egy szuperbürokrácia irányít majd. Innen indítottuk a beszélgetést. 

Akár a reneszánsz Firenze

Pogrányi Lovas Miklós elöljáróban felidézte, 1983-ban Ronald Reagan hozta létre azokat a gigaalapítványokat, például a NED-et, amelyek további óriásintézményeket finanszíroznak, így a republikánusok  és a demokraták nagy külpolitikai pártalapítványait. E szervezetek lassan progresszív befolyás alá kerültek a hozzájuk tartozó kutatóintézetekkel, agytrösztökkel együtt. A nagytőkés réteg támogatásával voltaképpen ők az Egyesült Államok első számú döntéshozói, a politikusok pedig  – mondhatjuk – a kiszolgáló személyzet. Érdekeik azonban gyakran elkülönülnek az amerikai nemzeti érdektől. E közeget szokták kissé romantikusan és leegyszerűsítő módon „háttérhatalomnak” nevezni. Voltaképpen a deep state látható része, hiszen az egyetemi klubokban és másutt kialakuló barátságok annyira informálisak, hogy az nem ragadható meg egykönnyen a politika iránt érdeklődő emberek számára. A kutató szerint természetesen túlzás lenne kijelenteni, hogy kizárólag ezek az alapítványok irányítanák az Egyesült Államokat, az ilyen értelemben jobban hasonlít a reneszánszkori Firenzéhez, ahol dinasztiák versengenek egymással. A rivalizálás és a befolyásolás módjának tekintetében sok a párhuzam az USA elitjével – jóllehet itt nem a rokoni viszony a domináns. Az Egyesült Államokban jelenleg éppen egy elitcsere zajlik. A zömében immateriális javakat előállító cégek – amilyen a Google, az Amazon, Apple, Microsoft és a többi BigTech vállalat tulajdonosi, illetve befektetői köre igyekszik kiszorítani a hatalomból a régi elitet, mely jobban kötődik a nehéz- és vegyiparhoz. Amerika sajátja, hogy egyik pillanatról a másikra születnek vagy tűnnek el óriásvállalatok: a semmiből jelennek meg olyan óriásvállalatok, mint az OpenAi, a Revolut vagy a Canva – míg teljesen elveszíti piaci előnyét egy Yahoo. Éppen ezért, a nagy volumenű és gyors pénzmozgás, illetve e sajátos vállalkozói kultúra miatt nagyon nehéz világosan rámutatni arra, hogy kinek a kezében milyen jellegű hatalom van – mutat rá a kutató.

Haszonelvűség kontra keresztény erkölcs

Mint fölvetettük, Molnár Tamás is utal arra munkáiban, hogy az üzleti szemlélet, a haszonelvűség lényegileg tartozik hozzá az amerikai elit kultúrájához. Pogrányi Lovas Miklós ezzel kapcsolatban kiemelte, ez a felismerés még Russell Kirk-nek köszönhető, aki szerint az utilitarizmus az, amely belülről rohasztja az Egyesült Államokat, aláássa annak magaskultúráját és végső soron alkotmányos rendjét is. Ugyanakkor a haszonelvűség nem az egyedüli ismérve az amerikai szemléletnek, hiszen például az amerikai polgárok sokkal vallásosabbak, mint az európaiak. Nagyobb arányban járnak az emberek istentiszteletre, misére, a parókiák, vallási közösségek részt vesznek a civil társadalom szerveződésében. Minden közelmúltbeli esemény dacára a pro-life mozgalom egy elképesztő sikertörténet az Egyesült Államokban, a konzervatív tábor nem kis mértékben ezen keresztül tudott túlélni, megújulni. 

Ha a hit fontos tényező is, az amerikai demokráciaexport nem ezeket az értékeket sugározza szét a világba – jegyeztük meg, amelyre Pogrányi Lovas Miklós úgy reagált, az amerikaiakban mélyen gyökerezik a hit, hogy mind az ember, mind a társadalom radikálisan átalakítható. Thomas Woodrow Wilson amerikai elnök elhíresült beszéde óta Amerikának „kötelessége” a demokrácia terjesztése. A kutató hozzátette: mindig az amerikai demokráci éppen aktuális formájában kell hinnie az egész világnak és ehhez árukapcsolással újabb követelmények jelennek meg. Ennek jelenlegi megnyilvánulása a gender – bár Pogrányi Lovas szerint ez nem tart örökké. 

Új világrend és amerikanizálódás

A nagy demokráciaexport közepedte sokan egy új világrend kialakulását sejtetik vagy remélik, amelyben nem az Egyesült Államok az egyedüli erős szuperhatalom. Pogrányi Lovas Miklós szerint bár az amerikai politikusok pártállástól függetlenül kihívóként tekintenek Kínára, Amerika elsőségének a letörése aligha fog egyik pillanatról a másikra fog megvalósulni. Az elsőszámú nemzetközi valuta még mindig a dollár, mögötte jócskán lemaradva következik az euró, és nagyon-nagyon nagy lemaradással jön csak a kínai jüan. Közbevetettük, ugyanakkor igaz, hogy a demokráciaexportot közel sem veszik olyan természetesnek és magától értetődőnek az USA-tól más országok. A kutató szerint a ’90-es években volt egy nagyon rövid, néhány évig tartó eufórikus állapot, amikor azt hitték az amerikaiak és a világ is, hogy a politika amerikai mintára fog átalakulni. Ez az időszakasz történelmi értelemben rendkívül kurtára sikeredett. Jóllehet a liberális demokrácia már közel sem olyan sikeres termék – tagadhatatlan, hogy létezik egy fajta nagyon erőteljes amerikanizálódás, még Kínában is. De elég csak megnézni a nagy európai kultúrnépeket, a németet, az olaszt, a franciát, mennyit veszítettek nemzeti karakterükből az elmúlt három évtizedben: automatikusan veszik át az Egyesült Államokban előállított gondolatokat és eljárásokat, az LMBTQ-propaganda és az egyéb újbaloldali világmegváltó ötletek vírusként terjednek. Amerikának nincs explicite megfogalmazott elvárása, hogy a nemzeti karaktert mi váltsa fel. Ezek inkább szellemi, ipari és mindenféle szabványok, amelyeket a kozmopolita beállítottságú politikai erők átvesznek, mert így próbálnak szimpatikussá válni az USA, mint legerősebb szövetséges számára. 

Nem tudni, milyen jövőt akar Amerika a világnak

Ahogyan a cégek is, úgy egyes ideológiák is hirtelen születnek és erősödnek meg. A woke-mozgalmat sem látta előre senki – jegyezzük meg, fölvetve, az sincs kellően nyilvánosságra hozva, hogy milyen boszorkánykonyhákban főzik ki az ilyen ötleteket. Pogrányi Lovas Miklós szerint az egyetemek mellett egyre inkább az agytrösztök és egyéb szellemi műhelyek ontják magából az újbaloldali elképzeléseket. Finanszírozóik olyan gazdag emberek, mint például Soros György, bár ő kifutófiú az igazi nagyokhoz képest. Róla azért esik sok szó, mert régiónkban igen aktív. Azért hoznak létre alternatív intézményrendszert, hogy a demokratikus folyamatoktól függetlenül is legyen képviselete a világnézetüknek. Pogrányi Lovas ugyanakkor kiemelte, ettől függetlenül természetesen van tétje az elnökválasztásoknak, hiszen nagyon nem mindegy nekünk magyaroknak sem, hogy ki ül az elnöki székben. Donald Trump eddigi megnyilatkozásai és korábbi elnöki ciklusa alapján sokkal kevésbé akar beleszólni más országok belügyeibe. Nagy kérdés azonban, hogy mi a tervük Európával…