Franciaország is elismerte: nem működnek a szankciók
Érdekes és kifejezetten önkritikus nyilatkozatot tett közzé a napokban a francia energiaügyi miniszter, amikor az Oroszország-elleni büntetőintézkedések betartásának szigorúbb ellenőrzését szorgalmazta.
Bár a politikus célja valószínűleg a Moszkvával szembeni még keményebb kiállás és Ukrajna még fokozottabb támogatása volt, valójában lerántotta a leplet az Unió legnagyobb hazugságáról. Ursula von der Leyen Európai Bizottsági elnök ugyanis már tavaly ilyenkor arról beszélt, hogy közelegnek az orosz gazdaság végórái és a szankciók nagyon jól működnek, hamarosan térdre kényszerítik Moszkvát. Látva az elmúlt egy év harctéri eseményeit, azért az embernek már ebből kiindulva lehettek kétségei.
Az ukrán védelem egyes szakaszai ugyanis összeomlóban vannak, az oroszok fokozatosan növelik a nyomást, Ukrajnában pedig egyre nagyobb a kétségbeesés.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy Kijev keresné a tárgyalás lehetőségeit, Moszkva azonban magabiztos és most a harctéren szeretné eldönteni a háborút. Hogy ez jó stratéga-e, azt egyelőre nem tudjuk, az viszont biztos, hogy a Kreml határozottsága nem arra utal, hogy az ország az összeomlás szélére került volna.
Ezeket, a szankciók hatásosságának megkérdőjelezésére utaló árulkodó jeleket formálta ténnyé a francia miniszter nyilatkozata. Az ottani energiaügyi tárca vezetője ugyanis adatokkal is szolgált. Az Oroszországból az Európai Unióba érkező cseppfolyósított (LNG) földgáz exportja ugyanis nemhogy csökkent, hanem 11%-kal növekedett 2024 első félévében. Ami pedig ennél is érdekesebb, vagy úgy is írhatnám, vérlázítóbb, hogy az orosz LNG 87%-a három Uniós országba, Franciaországba, Spanyolországba és Belgiumba irányult.
Nyugat-Európa tehát úgy veszi a drága orosz LNG gázt, mintha nem lenne holnap, miközben lemondott a sokkal olcsóbb, vezetéken érkező energiahordozóról.
Ha van önsorsrontás, amelyet egy ország, vagy egy közösség politikai vezetése elkövethet, akkor ez az. Eleve álságos volt lemondani az olcsó orosz energiáról és mindenféle hatástanulmányok nélkül azt várni, hogy ez majd tönkreteszi Oroszországot. Ez persze nem történt meg, annak viszont súlyos következményei lettek, hogy Európa drágábban jut a gázhoz. Az Unió saját statisztikai hivatalának adatai alapján több millióval növekedett azon családok száma, amelyeknek gondot okoz, hogy télen felfűtsék a lakásukat, vagy kifizessék az energiaszámláikat. Nem beszélve a vállalkozásokról, amelyeknek a versenyképességét eddig az olcsó energia adta. Ezek a cégek most lemaradnak tengerentúli és távol-keleti vetélytársaikkal szemben.
A szankciók tehát Oroszország hanyatlása helyett Európa hanyatlását hozták el.
És akkor még nem beszéltünk arról a politikai értelemben vett álságosságról, ami az egész helyzetet körül lengi. Hiszen éppen ezek azok az országok, amelyek a legvehemensebben támadták Magyarországot azért, mert nem fejezte be az orosz gáz importját és őszintén kimondta: rövid távon nem tud leválni erről az energiahordozóról. Mit csináltak eközben nyugaton? Annak ellenére, hogy ugyanebben a helyzetben voltak, inkább hazudtak. És
megoldották azzal a dolgot, hogy átcímkézték az orosz gázt és drágábban megvették más forrásból. Ez lenne a híres európai szolidaritás? Ez lenne Ukrajna támogatásának üdvözítő formája?
Magyarország ráadásul nemcsak azért teheti magát erkölcsileg magasabb polcra ezeknél az országoknál, mert őszinte volt, hanem azért is, mert ígéretet tett arra, hogy amilyen gyorsan csak tud, átáll olyan technológiára és kiépíti azt az infrastruktúrát, amellyel le tud válni az orosz energiahordozóról. Mit csináltak ezzel szemben nyugaton? Hazudtak. És eszük ágában sem volt tényleg elkerülni azt, hogy Moszkvától vegyenek gázt, mert azt gondolták, hogy hazugságukat addig leplezik, ameddig kell.
Ez ma az Európai Unió vezetése: álságosság, kétszínűség, kirakatpolitizálás. Reméljük, már nem sokáig mehet ez így tovább.
Címlapkép forrása: Pixabay
