Az Istennel való találkozás ideje – A Kairosz koncertezik szombaton a Katakombában

A magyar keresztény könnyűzenei kultúra magasabb szintre emelése érdekében a Magyar Kormány támogatásából a Kovács K. Zoltán Alapítvány pályázatot hirdetett, amely keresztény könnyűzenei előadók számára nyújt fellépési lehetőséget a Katakomba klubban. A pályázat keretében a kiválasztott előadók, formációk részére biztosított a koncerthelyszín (Katakomba-Pengető színpad), a lebonyolításhoz szükséges technikai feltételek, marketing és kommunikáció, illetve a koncerten készült élő hanganyag, ami a zenekar által bármikor felhasználható. A programban részt vevő Kairosz zenekar augusztus 31-én lép színpadra a Katakomba klubban.

A Kairosz Worship keresztény könnyűzenét játszó dicsőítő zenekar. Zenéjük műfaját tekintve az akusztikus pop világába sorolható. Akusztikus gitár, billentyű, basszusgitár és cajon lesz látható és hallható a színpadon.

A zenekar tagjai:

• Dókusné Kiss Lívia (Linci) – gitár, ének
• Lénárt Tibor – ritmus, ének
• Szüle Lajos (Lali) – basszusgitár, zongora, hangtechnika, stúdió
• Lénárt Róbert – billentyűs hangszerek

A továbbiakban a Kairosz zenekar tagjaival, jelesül Dókusné Kiss Líviával (Lincivel), Lénárt Tiborral és Lénárt Róberttel folytatott beszélgetésünk olvasható.

Mikor ismertétek meg egymást és mióta zenéltek együtt? A Kairosz egy bibliában sokszor előforduló görög szó. Számotokra mit jelképez?

Lénárt Tibor: A formációnk nem tekint vissza nagy múltra, néhány éve létezünk csupán. Eleinte Lincivel ketten zenéltünk, ő énekelt, gitározott, én pedig cajonoztam. Linci írt több saját dalt is, ezeket sorra bevettük a repertoárunkba. Nagyobb gyülekezeti alkalmak során becsatlakozott a fiam, Robi billentyűsként, aki egyébként 10 éves kora óta kíséri a gyülekezeti éneklést. A Monorierdői Református Gyülekezet tagjai vagyunk, történetesen én vagyok a gyülekezet lelkipásztora. Egy tavaly adventi vendégszereplésünk alkalmával kisegítő zenészként, billentyűsként csatlakozott hozzánk Lali, akivel annyira „egy húron pendültünk”, hogy köztünk maradt. Igaz, basszusgitáros poszton, mert ott volt hiány. Ő viszont hozott magával egy olyan technikai tudást és zenei tapasztalatot, ami magasabb szintre emelte a zenénket. Zenei rendezőként is működik, jól látja meg, hogy mit lehet kihozni egy-egy zenei ötletből. Így alakult ki a mai felállásunk. A név az én ötletem volt, ha már lelkipásztorként bírom a görög nyelvet, olyat szerettem volna választani, ami egyszerre fejezi ki a dicsőítés szakralitását és páratlanságát. A kairosz görög szó időt jelent. A kronosszal ellentétben, ami az elfolyó, percekben, órákban mért időt jelenti, az alkalmi pillanatokat, a minősített időket. Azokat, amik nem ismétlődnek meg.

Ilyen pillanatok az Istennel való találkozás alkalmai, a megtérés és a dicsőítés ideje is.

Ezeket egyszerre szeretnénk zenénkben megélni és megjeleníteni: megtérésre hívni és dicsőíteni a Megváltót.

Meséljetek kicsit magatokról, akár egyen-egyenként. Kinek mi a szerepe a felállásban?

Lénárt Tibor: Én lelkipásztora vagyok a gyülekezetünknek, de fiatalkorom óta zeneszeretőként több hangszeren is játszom. A ritmus, a dob mindig közel állt hozzám, csak gyerekkoromban édesanyám nem engedte, hogy dobolni tanuljak. Szeretek énekelni is, és a cajon lehetővé teszi, hogy a ritmusalap biztosítása mellett énekeljek vagy vokálozzak.

Linci: A családommal 2018-2019 óta vagyunk a gyülekezetünk tagjai. Egy ideje igyekszünk aktívan is részt venni a gyülekezeti életben, mind a dicsőítéssel, mind más területeken, amire Isten vezet minket. Szakmámat tekintve pszichológus vagyok, leginkább gyerekekkel és a szüleikkel dolgozom együtt, és egyre inkább érdeklődöm a pasztorálpszichológia iránt is. Gitáron gyerekkorom óta játszom. Mindig is odavoltam a zenéért és a hangszerekért, de valahogy a komolyabb zeneiskolai tanulás kimaradt az életemből. Énekelni is mindig nagyon szerettem, de gátlásosságom miatt nem igazán mertem korábban nagyon nyilvánosan művelni ezt.

Lénárt Róbert: Gyerekkorom óta kántorként szolgálok a gyülekezetben. Az alkalmakon zongorán kísérem az énekeket. Habár pénzügyi területen tanulok, örülök, hogy van időm ily’ módon dicsőíteni Isten.

Miért döntöttetek úgy, hogy pályáztok a Katakomba klubban való fellépési lehetőségre?

Lénárt Tibor: Volt egy bemutatkozó koncertünk a gyülekezetünkben idén áprilisban, és olyan atmoszféra alakult ki, olyannyira éreztük a Lélek jelenlétét, hogy szeretnénk ezt mindenhol, minél többekkel együtt megélni. A saját dalaink miatt szerettük volna, ha kifelé is nyitni tudunk a saját ismeretségi körünkön túlra, mivel ezeket a dalokat nem magunkért kaptuk az Úrtól.

Hogyan áll össze egy saját dal nálatok? Ki a zeneszerző és ki a szövegíró a csapatban?

Lénárt Tibor: A dalok többségét Linci írja, mind a zenét, mind a szöveget, de van néhány, amit én írtam. A lényeg, hogy az ötlet, amikor megszületik (ami egyébként egy csoda, mert szó szerint úgy éljük meg, hogy kapjuk föntről ezeket a dalokat), fölvesszük egy szál gitárral otthon telefonnal, aztán szétküldjük a többieknek, hogy látnak-e benne fantáziát. Összepróbáljuk élőben, Lali pedig hallgathatóvá teszi a stúdióban.

Általában milyen témákat érintetek a dalszövegeitekben?

Lénárt Tibor: Isten hatalma, kegyelme, szeretete.

Én magam a saját indentitásomat úgy fogalmaznám meg, mint János apostol: a tanítvány, akit Jézus szeret. Minden ebből fakad. Ennek a kontextusában élek minden pillanatot, még a házasságot is.

Erről szól a Vagyok, aki vagyok című dal. Még a nehézségekben is ez ad erőt. Ha ezt sikerül a dalokban hitelesen továbbadni, és ezzel másoknak is utat mutatni, már nem volt hiába.

Linci: A dalokat tényleg „úgy” kapjuk, sokszor a semmiből átfut egy mondat vagy egy dallam a fejemen és ez nem hagy nyugodni addig, amíg ki nem írom magamból. Volt, hogy egy híradás indította be ezt a folyamatot, volt, hogy saját élethelyzetek, akár örömtelik, akár szorongatók. Az egyik legfőbb tematika nálam a saját bűnösségem, és az ettől függetlenül számomra is fennálló kegyelem, az ezért érzett hála, az Istenre és a „jó úton járásra” való vágyakozás összetett keveréke.

Számomra a dalok megírása gyógyító, terápiás jellegű is, segít kifejezni és tisztázni a bennem forgó érzéseket, gondolatokat és egy komplex művé formálni azt, amit csupán beszéddel nem tudnék kifejezni.

Remélem, hogy ezekkel a dalokkal mások is tudnak azonosulni, és képesek leszünk egy szívvel dicsőíteni az Urat.

Említettétek, hogy Lali sokat segít a saját szerzeményeitek stúdió körülményekben való rögzítésében. Adódik a kérdés, hogy szerintetek mikor készül el ebből egy kézzelfogható lemez?

Lénárt Tibor: Nincs konkrét ütemezésünk. Ahogyan jönnek a dalok, úgy készítjük el a stúdiófelvételeket, majd rögtön fel is kerülnek a digitális platformokra. Eddig hatot sikerült ilyen minőségben elkészíteni.

Linci: És még sok-sok további dal vár felvételre!

Milyen szerepet tölt be a keresztény hit a zeneiségetekben? Mi a megtérésetek története?

Lénárt Tibor: Úgy fogalmaznék, hogy minden ebből származik. Én 30 évesen tértem meg, de az talán most hosszú történet lenne, hogy onnan hogyan juttatott el Isten a lelkipásztori szolgálatig. Református családban nőttem fel még a késői Kádár-korszak gyermekeként. Nagymamám komoly hívő asszony volt, tőle hallottam először Istenről meg ő tanított meg imádkozni is. Konfirmáltam is, de ez akkor még tartalom nélküli volt. Sok tragédián, mélységen és magaslaton át jutottam élő hitre, amiért áldom az Urat.

Linci: Tradicionális református családból származom, mindig is volt egyfajta istenkapcsolatom és kötődésem az egyházhoz, de mégis valami más volt ez a mostani hitemhez képest, még ha akkor ezt nem is sejtettem és nem hittem el igazán, hogy a hitéletnek ilyen oldala is van. Egészen 2021 decemberéig nagyjából csak saját magam és szűk környezetem örömére zenéltem, de azt is csak nagyon ritkán, illetve egy-egy rövidebb adventi dicsőítés erejéig.

Aztán 2021 decemberében történt egy nagy fordulat az életemben: egy gyülekezeti böjt alatt a záró úrvacsorás alkalmon megtértem.

Nehéz szavakba önteni, hogy mi is történt. Éppen az előtte lévő napon vettem magamnak egy új gitárt – amin jelenleg is játszom -, és onnantól kezdve kitört belőlem a dicsőítés, amiben nagyon jó, hogy rögtön volt is társam Tibor személyében. És nagyon jó volt megtapasztalni a családom és a gyülekezet nyitottságát is erre. Később aztán Robi is egyre többször társult hozzánk, majd megérkezett közénk Lali is egy mondhatnánk, hogy „véletlen” – de nem lehet véletlen – következtében. Hiszem, hogy mindez egy tökéletes terv része, bármi is legyen a terv és nagyon hálás vagyok érte.

Úgy érzem, Isten töltötte meg értelemmel a megtérésem előtti körülbelül 20 év céltalannak tűnő gitározgatását, és így lehetek eszköz az Ő kezében, ami nagy boldogság számomra.

Lénárt Róbert: Remélem, hogy zenéink meg tudnak majd érinteni másokat, ahogy engem is megérintettek más előadók dalai. Nekem nincs nagy megtérés-történetem, egyszerűen csak rájöttem, hogy a sok jó, ami velem történt, az nem a hatalmas véletleneknek köszönhető, hanem ezért valakinek köszönettel tartozom.

Mi a tervetek az idei, illetve az elkövetkező évekre nézve a formációval?

Lénárt Tibor: Az ember tervezi a lépést, de az Úr irányítja a járást. Nincsenek konkrétumok, szeretnénk eszközök lenni Isten kezében, ezért rábízzuk, hogy merre és hogyan tovább, ki és miért hív meg esetleg bennünket. Próbálunk, írjuk a dalokat, ahogyan jönnek, folytatjuk a stúdiózást. Mindenekelőtt a saját gyülekezetünkben szeretnénk a dicsőítés szolgálatát végezni.

Mit üzennétek azoknak, akik érdeklődnek az augusztus utolsó napján tartandó katakombás koncertetek iránt?

Lénárt Tibor: Gyertek, és dicsérjük együtt az Urat, mert jó, mert örökké tart a szeretete!

Jegyek: https://tixa.hu/kairosz-worship