„Egyes népdalok megmutatják azt az emberi mélységet, amire a keresztény tanítás soraiban is példát lehet találni” – Fuvalom koncert a Katakombában
A Katakomba – Pengető színpadon egész évben igényesebbnél-igényesebb produkciók váltották egymást a színpadon. A klub ugyan csak tavaly nyáron nyitotta meg kapuit már számos ismert és elismert előadóművésznek, zenei formációnak, valamint kulturális programnak adott otthont. Ezúttal a népdalokból építkező acapella együttes, a Fuvalom Énekegyüttes ad koncertet 2024. június 28-án.
Acapella együttesről van szó ugyan, de esetenként egy-egy hangszer, hangkeltő eszköz is kiegészíti őket az előadás során. Céljuk a népzene értékének felmutatása mellett, a személyes érintettségük megéneklése. Vallják, hogy az igazi szívbéli éneklés képes újjászülni, elmélyíteni az érzéseinket. A következőkben őket fogom kérdezni a formációról és az előttük álló koncertről.
Mit jelent a Fuvalom? Hogyan tudnánk ennek a tartalmát megérteni? Mit jelent ez nektek személyesen, ha érdemesnek tartottátok ezzel azonosítani ezt a felállást?
A fuvalom szó önmagában szélfúvást jelent. A szélről tudjuk, hogy mindig valamilyen újat hoz. Az éneklés is valahol hasonló, kiperegnek a hangok, de közben belül is átfúvódunk általa, segít elengedni és megújulni.
Honnan jött az ötlet, hogy alakítsatok egy új formációt? Milyen úton-módon találkoztatok? Mesélnétek egy kicsit magatokról?
Évek óta ismertük egymást, hármunkban már korábban megfogalmazódott egy énekegyüttes ötlete, s idővel éreztük, hogy szívesen meghívnánk mást is a zenekarba, így csatlakozott először Kató hozzánk, s ekkor alakultunk meg, mint a Fuvalom. Az idő s a különböző szelek úgy hozták, hogy az életünkben nagy változások történtek, Dorka és Réka édesanya lett. Viszont az éneklést ugyanúgy folytatni szerettük volna, így meghívtuk Violát is magunk közé, kezdetben helyettesíteni. Aztán úgy megszerettük őt, hogy most már hivatalosan is ő az együttes ötödik tagja.
Mikor és hogyan érintettek meg titeket a népdalok, a népművészet ezen szelete olyan mértékben, hogy arra a döntésre jutottatok, hogy ezt hivatásként szeretnétek űzni a későbbiekben? Volt-e valamiféle elementáris erejű élményetek, ami ehhez kötődik?
Hú, erre a kérdésre hosszan lehetne válaszolni, mert mindannyiunknál különbözőképpen alakult ez az út. Van, aki a szülei révén kapcsolódott be már egészen kicsiként a népzene világába, van, akit a faluban vett körül folyamatosan a népi kultúra, s vannak, akik megint más úton kapcsolódtak, az éneklés szeretete által. Amit mindannyian érzünk és vallunk, hogy az éneklés egy csoda, amit, ha megosztunk egymás között s másokkal, sokszorozódik.
Hallottam róla, hogy a kezdetekben sokat utcazenéltetek és táncházban is énekeltetek. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot? Milyen érzés erre visszatekinteni a mából?
Sokféle formában része lehet az éneklés az életünknek. A táncházakban valahol természetesebb, közösségi élményként jelenik meg, amit nagyon élveztünk régen és ma is. Az utcazenélést spontán helyzetek hozták Mári és Kató között még az egyetemista években, de talán most is kaphatóak lennének rá, ha a hangulat úgy hozná.
Szerepeltetek népdalénekesi versenyeken, megmérettetéseken, akár egyénileg, akár formációszinten?
Tanulmányaink részét képezte, hogy népdaléneklési versenyekre is jártunk, amikor iskolai keretek között tanultunk énekelni. Formáció szinten nem jutott egyelőre az eszünkbe a versenyzés, az alkotás és spontán éneklés heve nagyobb bennünk, de nem zárkózunk el előle.
Ha jól tudom, mindannyian játszotok valamilyen hangszeren. Milyen hangszerekről van szó pontosan?
Az együttesünkben ketten játszanak aktívan hangszeren. Összességében megszólal koboz, citera, illetve különböző hangkeltő eszközök, mint a dob, tikfa és egyéb ritmus- (és konyhai-) eszközök.
A vallás, az Istenhit szerintetek meg tud jelenni a népdalokon keresztül?
Természtesen. Az egyértelműen szakrális környezetben született és énekelt dallamoknál ez nem is kérdés. De érdekesek lehetnek a világi témájú dallamok ebből a szempontból is. Talán itt érződik leginkább az, hogy valójában mennyire része volt a régi embernek az Isten felé fordulás és a ráhagyatkozás, ha esőről, kérésről, bánatról esik szó. Illetve az Isten megszólításán túl, maga az emberség jelenik meg a dalokban. Eszünkbe jut egy moldvai dallam sora: „nem hajlandó szeretetű”. Akár úgy is nézhetjük ezt a sort, mint a szeretet egyik legnemesebb oldalát, a hajlandó szeretetet.
Egyes népdalok megmutatják azt az emberi mélységet -anélkül, hogy ezt maguktól akarnák-, amire a keresztény tanítás soraiban is példát lehet találni.
Készültök megjelenéssel, CD-vel, akár videóanyaggal a közeljövőben?
Márciusban jött ki az első albumunk, Megfújnak azok a szelek címmel. Szívesen megjelentetnénk korong formájában is, ehhez jelenleg még anyagi forrásokat keresünk.
Készülünk újabb összeállításokkal, témákkal. Érezzük azt is, hogy folyamatosan változunk, ami a hangzásvilágunkban is megjelenik.
Várjátok a koncertet? Mit üzentek azoknak az olvasóknak, akik érdeklődnek az esemény iránt?
Hát hogyne! Nagyon várjuk! Épp a Börzsönyben vagyunk alkotó napokon. Ilyenkor összehangolódunk, énekelünk, ihletet merítünk az új számok alakulásához, frissítjük a repertoárt, és persze készülünk az elkövetkező koncertekre.
Az olvasóknak azt üzenjük, hogy jöjjenek el, hallgassanak meg minket! Nemcsak azért, mert nagy örömmel és ünnepi lelkülettel készülünk, hanem mert az együttesünk most fog először 5 fős felállásban énekelni.
Czinke Máté
