Egyre fontosabb, hogy kimaradjunk a háborúból

A francia államfő szavaitól elsőre ugyan mindenki igyekezett elhatárolódni, ugyanakkor a tervet egyre többen látják megvalósíthatónak, sőt támogatandónak. A lengyel külügyminiszter, a cseh elnök és a balti államok vezetői is tettek olyan kijelentéseket, hogy adott esetben felsorakoznának Macron terve mögött. Vagyis egyre több ország venné fontolóra azt, hogy saját fiait is az ukrán harcmezőre küldje. A helyzet ugyanakkor most még súlyosabb, mint februárban. Az amerikai Kongresszus ugyanis hosszas huzavona után végül jóváhagyta a Kijevnek szánt újabb, 66 milliárd dolláros segélyt,

ezzel pedig Washington lényegében a vérontás tovább folytatásához járult hozzá.

Azt ugyanis még a Kijev mellett legelkötelezettebb elemzők is elmondják, hogy a megtámadott fél ezzel a támogatási csomaggal sem lesz képes megnyerni a háborút, viszont hosszabban tudja fenntartani a most is meglévő patthelyzetet. Az amerikai lépés ugyanakkor jól mutatja azt is, hogy az Egyesült Államok demokrata vezetése továbbra sem a béke, hanem a háború pártján áll, és ezt várja el a szövetségeseitől is.

Ami még riasztóbb, hogy az eseményeket eddig csak kommentáló NATO is afelé tett egy lépést, hogy a konfliktus aktív szereplője legyen. A Jens Stoltenberg vezette szövetség ugyanis egy 100 milliárd dolláros segélycsomag megszervezését kezdte meg. És akkor még nem beszéltünk a legújabb agyrémről, vagyis arról az amerikai tervről, amely szerint a NATO keleti szárnyának megerősítése végett

atomfegyvereket telepítenének Lengyelországba. Az ötlet már önmagában is abszurd, de Varsó még erre is rátett egy lapáttal, amikor kijelentette, hogy támogatja a tervet.

Ez pedig azt jelentené, hogy egy atomhatalom, vagyis Oroszország közvetlen közelében lennének amerikai atomfegyverek. Az európai békére nézve ennél veszélyesebb helyzetet nehéz elképzelni. Főleg, hogy a Kreml közölte: ebben az esetben „megteszi a szükséges biztonsági lépéseket.” Hogy ez mit jelent? Ezt persze ismét nem tudjuk. És ez a legnagyobb baj. Oroszország esetén sosem lehetünk biztosak abban, hogy hol van az a pont, amelyet már a saját biztonságára nézve olyan fenyegetésként értékel, ami válaszcsapást ér a részéről. 

Az eddig említett esetek jól mutatják tehát, hogy a nyugat továbbra sem enged abból az elképzeléséből, hogy Ukrajna megnyeri ezt a háborút. Ennek érdekében úgy tűnik, hogy egyre többet képes feláldozni, és egyre kevésbé tolerálja, ha a szövetségi rendszerébe tartozó tagok más álláspontot képviselnek. 

És hogy mi ebből Magyarországra nézve a legnagyobb veszély?

Hazánk tagja mindkét, háborús pszichózisban szenvedő szövetségnek. A NATO és az Európai Unió részeként pedig egyre nehezebb lesz ellentmondanunk, egyre nehezebb lesz külön úton járnunk, vagyis egyre nehezebb lesz kimaradnunk a háborúból. Nyugaton pedig egyre inkább azt akarják majd, hogy a Orbán-kormány helyett a saját zsoldosaik üljenek a vezető pozíciókban. 

Ameddig ugyanis Budapest békepárti, addig van egy reménysugár az európai népek számára. Egy ország, amely a józan ész talaján állva a béke üzenetét hordozza körbe a felbolydult világban.

Magyarország lett az ellenpont, a bástya, a szilárdan álló világítótorony a megvadult tenger hullámai között. A tenger pedig most minden áron le akarja ezt rombolni. A békét és a biztonságot ugyanakkor csak a Fidesz-KDNP tudja garantálni Magyarország számára. Mi pedig a szavazatainkkal most nem csupán a kormánypártokat, hanem a béke hangját is megerősíthetjük június 9-én.

Címlapkép: Orosz rakétatámadásban megrongált lakóház a kelet-ukrajnai Donyecki területen fekvő Szlovjanszkban 2023. április 14-én. Fotó: MTI/EPA/Jevhen Honcsarenko