Adorate zenekar: Keresztút – A könnyűzene erejével teszik átélhetővé a Megváltó szenvedéstörténetét
„Az a célunk, hogy zene és a szöveg világával egy kicsit közelebb hozzuk az istentiszteletet az emberek szívéhez, a mai kor zenei megszólalásához idomulva is, de eltérve is attól, sok-sok zenei stílust ötvözve” – mondta el mintegy ars poetica gyanánt saját magukról Tamás Mónika dalszerző, énekes, gitáros az Adorate zenekar március 24-ei, kalocsai fellépése előtt a közönségnek.
A hittanárként dolgozó énekes elmondta azt is, hogy eleinte mások zenéit játszották, majd később felmerült az igény, hogy saját szerzeményeket is készítsenek.
Istennek legyen hála, az ihletet az Úr megadta. Ennek folyománya lett a mai Keresztút is, melyet nagyon nagy szeretettel és jó szívvel hoztuk el minden megjelentnek, bízva abban, hogy az Urunk szenvedéseit, az értünk hozott áldozatát ezáltal jobban, mélyebben meg tudjuk élni
– mondta.
Az Adorate zenekar a Kovács K. Zoltán Alapítvány keresztény könnyűzene támogatására kiírt pályázatának egyik kedvezményezettje, ennek folytán Keresztút-előadásai a magyar kormány támogatásával valósulnak meg.
A virágvasárnapi Keresztút-előadás a nagy érdeklődést kiváltó kalocsai húsvéti kultúrpiac egyik kísérőprogramja volt. Az előadás után beszélgettünk a zenekar tagjaival, Tamás Mónikával, Bartal Józseffel (elektromos gitár, ének) és Varga Zoltánnal (ütőhangszerek). 
Egy korábbi, a Vasarnap.hu-n megjelent interjúban mint az Adorate legértékesebb szerzeménye beszéltek a keresztút-kompozícióról. Mesélnének az összeállítás keletkezéstörténetéről?
Tamás Mónika: Már nagyon régóta motoszkált bennem az, hogy legyen egy modern formába öltöztetett keresztút-dalciklusunk. Amikor aztán 3-4 állomása elkészült, alkotói válságba kerültem, nem jött az ihlet. Évek teltek el. Egy beszélgetés során, egy helybéli anyuka, Monori Emese elmondta nekem, hogy készített egy elmélkedést a keresztúthoz, amit felajánlott, odaadta átolvasásra, merítsek ebből ihletet! Így is történt. Amikor ez lezajlott, nagyon-nagyon fájdalmas garatgyulladásom volt, amiből nehezen jöttem ki, borzasztóan szenvedtem tőle két hétig. Viszont otthon voltam, és ez alatt a két hét alatt megszülettek a dalok. Nagyon gördülékenyen jöttek a szövegek, a dallam, két hét alatt vált teljessé az, amit évekkel azelőtt félbehagytam.
Az előadás végén, amikor a közönség tagjaival váltottak néhány szót, úgy hallottam, hogy ez a mostani volt negyedik előadás. Jól értettem?
Bartal József: Bár az elmúlt években sokfelé játszottuk már ezt a dalciklust, s eljutottunk vele sokfelé az országban Székesfehérvártól kezdve Cegléden át Budapestig mindenfelé, de az elmúlt 2-3 évben nem játszottuk sehol. Persze zenélünk folyamaton, szolgálunk sok helyen. Nemrég a feleségem vette kézbe a zenekar menedzselését, és úgy gondoltuk közösen, hogy vegyük elő ezt a műsort újra, vigyük el több városba. Ez a mai alkalom volt a negyedik állomás, és holnap jön majd az ötödik a helyi katolikus iskolában. 
Mi a tapasztalat, milyen a fogadtatása az előadásnak?
Bartal József: Szívügyünk ez a műsorunk. Móni írta a dalokat, én hangszereltem. Az emberek átélik azt, hogy ez a mi gyermekünk, eddig mindenhol pozitív fogadtatásban részesültünk. Nagyon mély érzelmeket hoz elő az emberekből, ez a tapasztalat. Két héttel ezelőtt játszottunk Homokmégyen. Tele volt a templom, a végén odajöttek hozzánk az emberek, és elmondtak, hogy milyen mély emlékeket hozott bennük elő belőlük. Mindenkinek adott valami olyan személyeset, ami a saját életében megnyugvást hozhatott. A zenei része, a modernebb, nem hagyományos megszólalás – a dobok, a szinti hangszínek, amiket beállítok – néhol okoznak egy kicsi meghökkenést. Szombaton Dusnokon játszottunk, egy hagyományos templomi közösség előtt, ott is éreztem ezt. Páran kicsit fölemelték a szemöldöküket, de aztán a végén ott is többen odajöttek hozzánk, és elmondták, hogy nagyon sokat jelentett nekik az előadás.
A gitár és ütőhangszerek dominálta dalok közötti csendekben eszembe villant, hogy nincs taps…
Varga Zoltán: Amikor – régebben – először játszottuk ezeket a dalokat, és hallottam a csöndet, én is azt mondtam magamban, hogy akkor ez most mellé ment, vagy nem értették, vagy valamit rosszul csináltunk. Aztán rájöttem, másról van szó, a keresztúthoz kapcsolódó előadásokon – a hagyomány szerint – nem szokás tapsolni a dalok közben.
Bartal József: Igen, inkább sírást, a mély érzelmeket hozzák fel az emberekből ezek a dalok. Gyakran előfordul, hogy amikor kinézünk a közönség sorai közé, azt látjuk, hogy csorog a könnye az embereknek, és aztán odajönnek és megölelnek minket. Így köszönik meg, ez egy nagyon jó érzés. Egyébként, amikor zenész körökben vagyunk, ott értékelik a zenének a mélységét, a frappáns megoldásokat, máshogy állnak hozzá. Őket is megérinti. Nekem most itt, ebben a társaságban nagyon sok zenésztársam volt jelen. Őket elsősorban a zene hozta el, mely által a tartalom is eljut hozzájuk.
A könnyűzenei hangszerelés be tud hívni olyanokat is, akik egyébként nem érdeklődnek, vagy nem nyitnak a hit felé?
Tamás Mónika: Nálunk, a katolikus iskolában természetesen rendszeresen vannak misék. Általában az történik, hogy elhozzák a szülők a gyerekeiket, majd visszajönnek értük, amikor vége van. Ám amikor megtudják, hogy gitáros műsor is lesz, maradnak! Mondta is egy apuka, amikor előre jött a kisfiáért, hogy na, most maradtam, mert tudtam, hogy ti lesztek. Van ilyen hozadéka is a zenénknek, hogy eljut olyan emberekhez is a tartalom, az üzenet, akikhez talán másképpen nem jutna el. 
Címlapkép: Az Adorate zenekar a Kovács K. Zoltán Alapítvány keresztény könnyűzene támogatására kiírt pályázatának egyik kedvezményezettje, Keresztút-előadásai a magyar kormány támogatásával valósulnak meg. Fotó: Vasárnap.hu/Majer Tamás
