Szentföldi gasztronómia Krisztus korában, melyről csak keveset említ a Biblia

Mit jelent a tejjel és mézzel folyó Kánaán? Mi az a manna? Ezekre a kérdésekre ad választ Fráter Erzsébet, a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert Növényrendszertani gyűjteményének kurátora legújabb könyvében, Bibliai ételek címen. A Vasárnap.hu külön megkérdezte, tud-e mondani arról valamit, hogy Jézus mit ehetett az utolsó vacsorán, melyre igen meglepő választ adott a kutató.

Fráter Erzsébet előadása elején elmondta, már négy gyermekes édesanya volt, mikor úgy érezte, Isten erőteljesen megszólította, innentől kezdve a biológus hívővé vált. Ebben az időben beiratkozott a Fiúság Akadémiára is, annak érdekében, hogy jobban megérthesse a Bibliát. 

Olyan szenvedélyesen vágytam arra, hogy Isten üzenetét megismerjem, hogy amikor olvastam a Bibliát, akkor botanikusként is láttam, hogy a növények milyen jelentéssel bírnak. Hogy egy könyvet megértsünk, akkor szükséges belegondolni, hogy abban az időben kik és milyen indíttatásból írták. Szóval, hogy megértsem a Bibliát, meg kell ismernem azt a kort, az akkori mezőgazdaságot, szokásokat. 

– fogalmazott a vácrátóti Nemzeti Botanikus Kert Növényrendszertani gyűjteményének kurátora.

Kiemelte, nehéz összehasonlítani az akkori és a mai táplálkozási szokásokat. Amit ma superfoodnak tartunk (azok az élelmiszerek, amelyek nagy mennyiségben és magas minőségben tartalmaznak olyan tápanyagokat, amelyek az emberi szervezetben az egészség megőrzését vagy visszaállítását szolgálhatják – a szerk.), több olyan étel megjelent az akkori étrendben is. Az akkori ember nem törekedett arra, hogy sokféle élelmiszer kerüljön az asztalra, sokkal korlátozottabbak voltak a lehetőségei. Olyan alapanyagokat használtak, amik ott helyben teremtek, szezonálisan termő növényeket használtak, illetve a tartósítási szokások is mások voltak: főként napon aszaltak, illetve sózással érték ezt el. 

Ételek és szimbólumok

A tejjel mézzel folyó Kánaán Isten ígérete, az Úr ezt a földet ígérte a zsidóságnak. Ebből a mézet sokan nem értik: valószínűleg itt nem a méhek által készített mézről van szó, hanem növényekből, például datolyából. Ez a „tejjel és mézzel” kifejezés azt fejezi ki, hogy állatokban és növényekben gazdag a föld, „ahova én téged vezetlek”, és ez a Kánaán, a későbbi Szentföld – magyarázta Fráter Erzsébet. Kitért egy másik példára, miszerint a mannát igazából senki sem tudja, hogy mit jelent. 

 A mannát hajnalban kellett szedni, ha valaki többet szedett belőle, mint amennyit aznap elfogyaszthatott – tehát nem bízott Isten ígéretében -, annak tönkrement. Viszont, aki 6. napon kétszer annyit szedett, hogy a hetedik, azaz a pihenés napján ne kelljen dolgozni, annak nem kukacosodott meg. Ez egy olyan tulajdonság, amit nem lehet természettudományi észérvekkel megmagyarázni, úgyhogy én tudósként is meghajolok a csodák előtt, és számomra a manna Isten gondviselésének szimbóluma. 

– fejtette ki a biológus. 

„Megtörte a kenyeret..”

A Szentföldön az egyik fő gabona a búza volt, de a kelesztett kenyérnél sokkal gyakoribb volt a lepénykenyér, ami pusztán lisztből, vízből és sóból készül. Ezeket a lepénykenyereket különféle formában, egész Közép-Ázsiában sütik, jellemzően laposak, gyorsan kiszáradnak. Amikor a Bibliában a kenyeret említik, általában lepénykenyérről van szó. Amikor Jézus együtt evett a tanítványokkal, a Biblia azt írja: megtörte a kenyeret. 

Mint arról Fráter Erzsébet beszámolt, a Szentföldön a gabonák mellett a szőlő volt a második legfontosabb növény. Egyrészt a borkészítés miatt, másrészt nagyon jól lehetett tartósítani, aszalni. Helyileg sok hüvelyest termeltek, valamint az éghajlat miatt datolyát és fügét, viszont a tévhitekkel ellentétben citrom és narancs nem volt a területen. Jelentős étel még a dió és a fenyőmag is. A fűszerekről elmondta, a legtöbb elsősorban illatnövényként funkcionált, illetve például a fahéjat a szent kenet készítésére használták fel.

Ezek után talán már lehet tudni, hogy nézhetett ki egy átlag ebéd ebben a korban: lencse, hagyma, valamint aszalt gyümölcsök, a pásztorok esetében sajtfélék.

Mirha

A mirha is azok a szavak közé tartozik, amit a Biblia sokszor említ, de sokan nem tudják mi az. A mirha egy sivatagi cserjének a gyantája, ezt gyűjtik be és használják fel a kereskedelemben. A kutató elmondta, a mirha volt az ókorban a legértékesebb sebgyógyító anyag, illetve temetési szertartásokon is felhasználták. 

Amit kevesen tudnak, hogy a mirhát vegyítették borral is, de nem azért, hogy ízesítsék, ugyanis a mirha keserű. Azonban az ital kábító hatású, így inkább azért keverték össze a kettőt, hogy az fájdalomcsillapítóként hasson. 

Mit ehetett Jézus a tanítványaival az utolsó vacsorán?

A tudósok szerint Jézus utolsó vacsorája, amit a tanítványaival eltöltött, az egy széder est, tehát egy pészah-i vacsora volt. Ennek az estének nagyon fontos a rendje, és az hogy mi van az asztalon. 

Az ételek nagyon szimbolikusak a széder esten. Bárány, lepénykenyér és keserűfüvek, utóbbi az egyiptomi rabság éveinek keserűségét szimbolizálja. Az ételek mellett nagyon fontos volt a bor, négy pohárral kellett meginni az est folyamán. Persze a sorrend sem mindegy, megvan mindennek az ideje hogy miután kell mit enni, mikor kell beleinni a borba. Az egész estet egy ima és hálaének zárja. 

– jegyezte meg Fráter Erzsébet. 

Fotók: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu