A héten gyűltek össze 2024-ben először az Európai Parlament tagjai és a 4 napos plenáris ülésen egyből bele is csaptak a lecsóba: szinte nincs olyan nap, hogy Magyarország ne lenne terítéken.
Már kedden, az oktatási kérdéseknél napirendre került a hazai helyzet, nevezetesen hazánk Erasmus és Uniós kutatási programokban való részvétele. Míg a Parlament józanabbik része igyekezett tompítani a nyilvánvalóan kettős mérce alapján történt kizárás kárain, addig a baloldal képviselői – élükön Donáth Anna és Cseh Katalin Momentumos képviselőkkel – ismét amellett foglaltak állást, hogy a magyar diákok és kutatók ne férjenek hozzá ezekhez a programokhoz. Szerintük ugyanis a modellváltó egyetemeken továbbra sem biztosított az oktatói, kutatói és az intézményi szabadság.
Legalább a hazai baloldal képviselői tehettek volna annyit, hogy elmondják külföldi elvbarátaiknak, hogy mekkora butaság, amiről beszélnek.
Hiszen idehaza szinte az összes modellváltó egyetem rektora kifejtette már, hogy semmilyen befolyás, vagy külső hatás nem éri őket az alapítványok kuratóriumai részéről. Persze jól tudjuk, hogy a dollárbaloldal számára nem a valóság bemutatása a fontos, hanem a kormány lejáratása. Hogy közben ennek a magyar egyetemisták is megisszák a levét? Az ő szemszögükből mindez csak járulékos veszteség.
A kedden történtek ugyanakkor még mindig csak a felvezetését jelentették a Magyarország elleni hadjáratnak. A csúcspont szerdán következett, amikor is az EP balliberális többsége a Bizottságon kérte számon, hogy ugyan miért adta oda hazánknak a neki járó források egyharmadát? Az unásig ismert, diktatúrára, véleményszabadság korlátozására és jogállamiság sérülésére vonatkozó toposzokat hallva Ursula von der Leyen bizottsági elnök igyekezett is gyorsan leszögezni, hogy a maradék kétharmad felszabadításából egy tapodtat sem engednek addig, amíg például az LMBTQ jogok nincsenek biztosítva megfelelően hazánkban. Persze tudjuk, szegény Ursula a túléléséért küzd, az EP többsége nélkül ugyanis esélye sincs egy második elnöki ciklusra.
hirdetésNagy igyekezetében ugyanakkor ismét leleplezte, hogy mennyire politikai az az eljárás, amely Magyarország ellen zajlik.
Mert tessék csak mondani, miért is sérül a vitatott gyermekvédelmi törvénnyel az LMBTQ közösségek joga? És egyébként mi köze van az Európai Unió intézményeinek ahhoz, hogy milyen a gyermekekkel kapcsolatos szabályozás az egyes tagállamokban? Semmi. Ezek a kérdések ugyanis nem tartoznak Uniós hatáskörbe. Pontosan ezért képmutató, hogy jogi alapon köti ehhez a jogosan járó pénzek kifizetését Brüsszel, mert ezek valójában tisztán és nyíltan politikai szempontok. Persze az EP-képviselők még ezzel sem elégedtek meg. Közülük 120-an aláírtak egy olyan kezdeményezést is, amely megfosztaná Magyarországot a szavazati jogától. Hogy miért? Miért éppen azt az országot, amelynek a jogrendszerét épp most világította át a lehető legtüzetesebben Brüsszel és amelyre azt mondta, hogy rendben van? Azért, mert a magyar kormány mer mást gondolni, és ezt el is mondja.
A brüsszeli fősodortól eltérően vélekedőknek, a másképp gondolkodóknak pedig most ez a jussuk. A gondolkodás nem változik, csak az eszköz: ami régen a Gulag volt, ma a szavazati jog megvonása.
A legrosszabb az egészben, hogy az ezt kezdeményezőket annyira elvakította a gyűlölet, hogy nem veszik észre, vagy nem érdekli őket, hogy a demokrácia nevében éppen ők azok, akik antidemokratikus módszereket alkalmaznának. Ez az a vakság és elvakultság, amelyet meg kell állítani a júniusi EP választáson. Mert ha ez így megy tovább, az Európai Unió hosszú távon és szépen lassan saját magát számolja fel. Márpedig mi szeretjük Európát és az Európai Uniót. Éppen ezért kell tenni a megmaradásáért.
Címlapkép: Guy Verhofstadt, az Újítsuk meg Európát (Renew Europe) európai parlamenti (EP-) frakció képviselője. Fotó: (MTI/EPA/Alessandro Della Valle)
