Ungváry Zsolt: Keresztek Budapest felett
„E jelben győzni fogsz!”, hirdette a Napban megjelent kereszt az akkor még pogány Konstantin császárnak, aki valóban győzött, s a következő évben kiadta milánói türelmi rendeletét, biztosítva a keresztények szabad vallásgyakorlását. Kis túlzással azt mondhatjuk, azóta tündöklött és uralkodott a kereszt Európa felett. Ezt a jelet tették a sírokra, őrizve felmenőink örök álmát; ezt helyezték a templomok tetejére, messziről mutatva földi és égi irányt. Ennek jelét rajzolta magára a földműves a déli harangszó hallatán, s ez (igaz, kissé megdőlve) ékíti Szent Koronánkat, amelyet ezer éven át a királyaink homlokához érintettek, s amely ma a törvényhozás házában tölti be feladatát.
Vajon mit jelent?,
tette fel álnaiv pimaszsággal a kérdést a Telex, Szent István ünnepén, amikor huszonegyedik századi technikával valóban a Duna fölé emelkedett a kereszt.
Annak a sosem porladó kezű királynak a napján, amikor már a középkorban egyfajta demokratikus útmutatásként Fehérvárra mehettek az emberek ügyes-bajos dolgaikkal. Még az – életkorban nem is annyira, de testben-lélekben – idősödő Ady is megköveti fiatalkori pökhendiségét Krisztus keresztjének láttán:
„Az apám még vidám legény volt, / Dalolt, hogyha keresztre nézett, / Én meg az apám fia voltam, / Ki unta a faragott képet / S dalolt, hogyha keresztre nézett. (…) Húsz éve elmult s gondolatban / Ott röpül a szánom az éjben / S amit akkor elmulasztottam, / Megemelem kalapom mélyen. / Ott röpül a szánom az éjben.”
Annyi azonban gyanús lehet még a Telexnél is, hogy valamit mégis jelent ez az egymást metsző vízszintes és függőleges vonal, mert csak az elmúlt napokban legalább kétszer intéztek durva támadást ellene. Nagykovácsi mellett felgyújtották a hegytetőn magasodó keresztet, ami nem lehet más, mint provokáció vagy szeretethiányos nyomorultak kicsinyes bosszúja, hiszen az esztelen és jelképes pusztításon kívül semmi értelme. Kinek jut ilyesmi az eszébe? És miért nem üvöltenek azok, akik egy gügye mesekönyv ledarálásakor emberdarálást vizionáltak, hogy a történelemben bizony égettek és pusztítottak keresztényeket szép számmal a hitükért, ezért nem olyan vicces a dolog.
A Margit híd kőkeresztjeit sokadszorra törik le fiatalok, legutóbb ittasságukkal magyarázva e vandál tettet, de nem volna szerencsés, ha a kereszttördelés a gyerekes részeg csínyek sorába állna Budapesten, egyfajta divatot teremtve.
Nekünk magyaroknak azért is van különösen erős hatása e szónak, mert mind a keresztény, mind a keresztel kifejezésben ott szerepel.
S bár tudjuk, hogy a keresztény a krisztusiból ered, hangzása miatt azonnal összekapcsoljuk e hit követőit a Golgotával. Ezért is nem pusztán a Megváltó kínhalálának kivégző eszközét látjuk benne, hanem magát az üdvtörténetet a feltámadással együtt. S míg az európai nyelvek többsége az áteredő bűn lemosására szolgáló beavató szertartásra általában a bemerítés kifejezést használja, nálunk itt is a vízzel leöntés helyett a kisded homlokára rajzolt kereszt a névadó. Így körbeér az egész krisztusi megváltás-történet, hiszen Keresztelő Szent János már akkor keresztel, amikor még szó sincs a majdani megfeszítésről.
A kereszt egyébként már az Ókorban is fontos szimbólum volt, éppen úgy a Napot, vagyis a Fényt, a Világ világosságát, a Mindenhatót jelentette, ahogy ma is.
A kereszt nélkül nem érthető a történelmünk, nem érthető a hitünk, a szimbólumaink, a szavaink.
Akik a Telexnél tettetett értetlenséggel azon lamentálnak, hogy ők nem járnak templomba, nem vetnek keresztet, őseik sírhalmát nem keresztek őrizték és a Szent Korona számukra pusztán micisapka, azoknak azt tudjuk mondani: nem is kell értenetek, nem nektek szólt. De vajon biztos, hogy a megfelelő országban írtok újságot?
A címlapképen feszület megformázása látható drónokkal a Szent István-napi tűzijáték közben 2023. augusztus 20-án. Fotó: MTI/Balogh Zoltán
