Már-már mínuszos hírként járta be a magyar sajtót a svéd pénzügyminiszter közlése, amely szerint országa nem tartja többé magát az Európai Zöld Megállapodáshoz, vagyis a green deal-hez és újra nagyobb hangsúlyt helyez az atomenergiára. Pedig a stockholmi döntés bőven túlmutat Svédország határain.

A skandináv ország az elmúlt években azt határozta el, hogy 2040-re 100%-ban megújuló energiából fedezi szükségleteit és ennek érdekében az összes atomreaktorát lekapcsolja. A még működő 6 blokkból, így 2022-ben hármat leállítottak és a maradékra is ez a sors várt volna. A nemrég beiktatott jobbközép kormány ugyanakkor visszakozott. Közlésük szerint ugyanis csak megújuló energiából nem fedezhető biztonságosan egy ország energiaellátása, éppen ezért a jövőben inkább a biztonságot és stabilitást jelentő atomenergiára helyeznek az eddiginél is nagyobb hangsúlyt.

Persze eddig sem kellett végzett energetikai szakértőnek lenni ahhoz, hogy belássuk: a nem örökké fújó szélből és a nem mindig sütő Napból nem lehet folyamatosan elérhető energiát termelni. Hiszen amikor ezek bőséggel rendelkezésre állnak, akkor a rendszerben túl sok energia van, amikor viszont éppen nem fúj a szél és a Nap sem süt, hiány alakul ki.

Az ugyanakkor, hogy ezt egy eddig az erőltetett zöldítést támogató ország ismerte be, egy fordulat kezdetét jelentheti és a józanság talajára terelheti vissza döntéshozókat.

Főleg, hogy a svéd pénzüügyminiszter más országoknak is azt javasolta, hogy ne haladjanak tovább a megújulók térnyerésének útján, hiszen ezzel saját versenyképességüket kockáztatják. Ez is egy olyan új szempont, amely eddig a mainstream politikában nem merült, nem merülhetett fel a zöldenergia hátrányaként: tudniillik, hogy teljesen versenyképtelen. Amellett ugyanis, hogy ingadozik, sokkal drágább az áramot így előállítani, mint bármely más módon. És itt már bejön a képbe a vállalati döntéshozók szempontja is:

hirdetés

miért is telepítsem a gyáram egy olyan országba, amelyben nemcsak, hogy nem garnatálják, hogy folyamatosan rendelkezésre áll a működésemhez szükséges energia, hanem még drágán is kapom meg azt?

Jó, hogy ezt a svéd kormány belátta, Stockholm ugyanis az első fecske lehet azon országok sorában, amelyek beállnak a realisták táborába. Ahol egyébként Magyarország is található, az Orbán-kormány ugyanis már régen felismerte, hogy az olcsó energia a versenyképesség egyik záloga és mindent meg is tesz azért, hogy ezt biztosítsa a cégeknek és az embereknek.

Ellentétben Németországgal, amely teljesen ellentétes utat választott. Az erőltetett zöldítés jegyében ott is leállítják a még működő atomerőműveket, veszélyeztetve ezzel a német ipar versenyképességét és ami még rosszabb, a lakosság megélhetését. Az olyan őrült ötletekkel pedig, amelyek szerint 2024-től nem lehetne gázkazánt beszerelni a lakásokba, csak fokozzák a bajt. 

Sajnos nemcsak Németországra, hanem Brüsszelre is jellemző, hogy az ésszerűtlen zöldítés költségeit a lakossággal fizetteti meg.

Ennek “köszönhető”, hogy a magyar kormánynak is meg kell emelnie a benzin és a gázolaj jövedéki adóját. Brüsszel ugyanis így szeretné elérni, hogy az üzemanyag drágább legyen, az emberek kevesebbet vásároljanak belőle és inkább elektromos autót vegyenek. Persze nagy kérdés, hogy miből, ezek ugyanis jóval többe kerülnek mint benzines, vagy dízel társaik. De ez Brüsszelt már nem érdekli. Sokkal inkább a klíamvédelemben rejlő üzlet. A BlackRock például már évekkel ezelőtt jelezte, hogy zöldítéssel és karbonsemlegességgel kapcsolatos befeketetési alapjainak összegét sokszorosára növeli – nyilván saját magának is óriási hasznot termelve ezzel. És hogy mi ebből a tanulság?

Az európai döntéshozók megint csak nem az átlagember, a saját választóik oldalára álltak, hanem a nagy cégek és a befektetők zsebeit tömik tovább, mint annyi más kérdésben.

A svéd kormány már rébredt, hogy nincs ez így jól. Mi pedig csak bízhatunk benne, hogy a sok más országban várható konzervatív fordulat egy józanabb irányba tereli majd az egész Unió energiapolitikáját.