Bár a baloldalon többen továbbra is büszkék arra, hogy külföldi pénz is érkezett a kampányukba, mások pedig hallgatnak az ügyről, a szavazóik egyre inkább átlátnak a szitán.
Mi is beszámoltunk a Nézőpont Intézet azon közvélemény-kutatásáról, amely azt vizsgálta, hogy a társadalom hogyan viszonyul a külföldről kapott kampányfinanszírozáshoz. A válasz egyértelmű, hiszen a magyarok 61%-a utasítja el azt, hogy egy politikai erő Magyarországon kívülről kapjon pénzt a kampányához és ebben a kérdésben még a baloldaliak 41%-a is a többségi álláspontot osztja. Még egyértelműbb a kép, ha a szabályok szigorításának szemszögéből nézzük. A magyarok 60%-a és a baloldali szavazók 49%-a, relatív többsége szerint is szükség van arra, hogy szigorúbban szabályozzák a külföldről érkező kampánypénzek kérdését.
Ez pedig jól mutatja, hogy a baloldal saját szavazói bázisában is egyre szűkül az a réteg, amely szerint ily módon kellene politizálni.
Persze ez nem is csoda, hiszen a külföldi támogatásért cserébe ezek a politikai erők folyamatosan szembemennek a társadalmi akarattal, azzal a konszenzussal, amely oldaltól függetlenül kialakul bizonyos, az ország jövőjét és létét meghatározó kérdésekben. Ilyen volt a migráció, amikor még a saját szavazóik sem akartak illegális bevándorlókat látni Magyarországon, a baloldali pártok mégis teljes mellszélességgel kiálltak a nyitott határok politikája mellett. Akkor még csak találgattuk, hogy mi lehet az oka annak, hogy csupán ez a néhány párt marad ki a társadalmi konszenzusból.
Aztán jött az LMBTQ-propaganda és a gyermekvédelem ügye, amely kérdésben ismét politikai meggyőződésen átívelő egység alakult ki és amelyből szintén csak a baloldali erők maradtak ki. Amikor ez a vita élesedett, még mindig nem értettük, hogy az érintett pártoknak miért fontosabb a nyugati baloldal véleményének kritika nélküli átvétele, mint a saját szavazóik?
hirdetésA jóindulatúbb elemzők és véleményformálók ekkor még úgy gondolták, hogy a baloldal teljes szellemi kiüresedése vezetett oda, hogy mára nincsenek saját gondolatai, csak az, amit nyugatról importál.
Ugyanígy csodálkoztunk és a megoldásokat kerestük, amikor azt láttuk, hogy odaát szügyig beleállnak a háborúpárti álláspontba. Nap, mint nap érkeztek az olyan nyilatkozatok, amelyek katonák és fegyverek Ukrajnába küldéséről szóltak. Annak ellenére is, hogy teljesen világos volt: a magyar társadalom többsége békepárti.
Aztán Márki-Zay Péter elszólása és az azóta nyilvánosságra kerülő információk világossá tettek mindent. A dollárbaloldal ugyanis nagyjából 4 milliárd forintnyi támogatást kaphatott külföldről, azoktól a politikai és gazdasági erőktől, amelyek háború- és migrációpártiak és támogatják a gender-propagandát. A baloldal ekkor egy történelmi lehetőséget mulasztott el.
Dönthetett volna úgy, hogy elnézést kér a társadalomtól, belátja hibáját és elkezd a nemzeti érdekek mentén politizálni. Ehelyett mint egy dacos kisgyerek, még mélyebbre merült a mocsárban.
Azóta ugyanis még magasabb fokozatra kapcsolt a Magyarország elleni gyűlöletkampány, ami jól látszik az Európai-parlamenti tevékenységükben, amely során megfosztanák hazánkat attól, hogy 2024 második félévében ellássa az Uniós soros elnöki teendőit. Ami viszont még borzasztóbb, hogy a magyar pedagógusokra is rátámadtak azzal, hogy gáncsolják azoknak az Uniós forrásoknak a megérkezését, amely a tanárok béremelésének a fedezete is lenne. Persze a másik oldalon sunyin elégedetlenséget szítanak és ártatlan civileket állítanak csatasorba. A Nézőpont kutatása ugyanakkor jól mutatja, hogy már saját szavazóik is egyre inkább átlátnak a szitán. Most már csak a politikusoknak kellene belátniuk: Magyarországon a külföldi érdekek képviseletével nem mennek semmire.
A címlapképen Márki-Zay Péter és Karácsony Gergely látható. (Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián)
