Lutter Imre: Túl kell lépnünk az aktualitások világán

Június 11-én, vasárnap délután 2 órakor találkozhat a közönség az Ünnepi Könyvhéten Lutter Imre Ha szeretsz… című könyvének szereplőivel, többek között Jakupcsek Gabriellával, Beregi Péterrel és Várkonyi Attilával, akik a szerzővel együtt a Vörösmarty téren várják az érdeklődőket. Az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent könyvről, a könyvheti dedikálás izgalmas kulisszáiról beszélgettünk Lutter Imrével, a kötet szerzőjével.

– Egy évvel ezelőtt egy verses kötettel mutatkozott be az Ünnepi Könyvhéten. Idén valami egészen mással készült, a Ha szeretsz… című kötete igazán sajátos lett. Hogyan határozná meg a kiadványt?

– A Ha szeretsz… című könyvem első látásra egy interjúkötetnek tűnik, mégsem egészen az. Ahogy az alcíme is rámutat, közismert emberek ismeretlen történeteit igyekszik bemutatni az olvasóközönségnek, egy-egy kötetlen, olykor szórakoztató, olykor pedig tabukat döntögető beszélgetésekkel. A történetek apropója minden esetben egy klasszikus, vagy kortárs költő verse, amelyből kibontottuk a beszélgetőtársak életének egy-egy sorsfordító eseményét, majd abból az egész életét.

Ezáltal egy bensőséges kötet jött létre, amelyekben híres emberek vallottak életük fontos pillanatairól, szakaszairól, amikor a versek átsegítették őket a nehézségeken, vagy konkrétan megváltoztatták az életüket.

Szerelmek, barátság, hit, közélet, hétköznapi játszmák, küzdelmek, s az ezekből fakadó érzelmek kerülnek a fókuszba. De a középpontban mindenkinél ott a szeretet, a szerelem, a család és az életbe vetett hit, az ember nagyszerűségével és gyarlóságával, ideértve a szövevényes házastársi, élettársi kapcsolatokat, a reménytelen vágyakat, a tiszta és a bepiszkolódott szerelmeket és emberi viszonyokat: a szeretet legfontosabb emberi megnyilvánulásait.

– Akkor ebben a kötetben is fontos szerepe van a verseknek.

– Pontosan. Az interjúalanyok, beszélők élete összekapcsolódik a számukra sorsfordító vers szerzőjével, a költővel és párhuzamosan halad a könyvben. Emellett a vers mondhatni, maga a „staféta”, amelyet egymásnak adnak az interjúalanyok.

Nemcsak beszélünk ezekről a pillanatokról és a versekről, hanem be is mutatjuk őket, így egy-egy költőnek a versei valóban élettel telnek meg, visszatérnek a világunkban és magyarázzák a jelen embereinek a döntéseit.

A kötetből kiderül, hogy a beszélgetőtársak életében miért is játszott fontos szerepet az adott költemény, hogy hogyan változtatta meg egy adott pillanatban a gondolkodásukat, az életvitelüket vagy a szakmai, családi, társadalmi kapcsolatrendszerüket. Szabó Győzőn, Falusi Mariannon, Pásztor Erzsin keresztül Szentgyörgyi Rómeón vagy Katus Attilán át láthatjuk, hogy minden ember életében vannak olyan szituációk, amikor a vers menedéket, kiutat, megerősítést jelent. Mindezekről keveset szoktunk beszélni, a kötet éppen ezt az űrt kívánja betölteni. A könyvem nem csak a magyar közélet kiemelkedő szereplőinek az ismeretlen történeteit mutatja be, hanem azt is, hogy a versek vállalása, megélése hogyan volt képes sorsfordító döntések meghozatalára.

– Hány embert sikerült megszólítani a kötetében?

– 25 ismertség kapott helyet a könyvben: többek között Bagi Iván, Balázs Klári, Besenyei Péter, Dés László, Geszti Péter, Kovács András Péter, Törőcsik Franciska. A merítésből jól látszik, hogy szinte nincs is két egyforma gondolkodású, világnézetű, azonosan rezdülő személyiség. Én abban bízom, hogy az olvasók a versek révén a saját életüket kapcsolják össze mind a költő, mind az azokat „elhozó” emberek élettörténeteivel. A kötetben megszólal például Bagi Iván, aki – miután eldobták szülei – árvaként nőtt fel, volt hajléktalan is egy ideig. De ott van Kálid Artúr, aki szintén végigélte a gyermekkori bántalmazásokat, a kitaszítottságot, a mellőzést, mégis mindketten egészen máson mentek keresztül gyermekkorukban. Amíg Bagi Ivánnak Apollinaire, addig Kálid Artúrnak Dsida Jenő költeménye jelentett kiutat, vagy támpontot az életében.

Amíg érthetően két egészen más verset adtak a kötethez, mindketten az őszinteség kulcsát nyújtják az olvasó kezébe, amely egy olyan titokzatos világba enged be bennünket, amely egyébként megismerhetetlen lenne.

– Évtizedek óta dolgozik azon, hogy a versek társadalmi szerepe megerősödjön, így ez a kötet is ezt a célt szolgálja?

– Abszolút. Tudom, hogy az emberek többsége napközben kőkeményen végzi a munkáját, és amikor hazatérnek a családjukhoz, akkor nem az lesz az első dolguk, hogy levegyenek egy verseskötetet a polcról. Ahhoz hangulat kell, vagy legalábbis ráhangolódás, s ez gyakran nehéz, ha az ember verkliben éli az életét. Más igényeket és szükségleteket is ki kell elégíteni, ez természetes. Mégis azt hiszem, hogy ha többen jutnak hozzá a versekhez, például azokkal a történetekkel, amelyek révén vagy magukra ismernek, vagy egy egészen új világ tárul fel előttük, akkor az empátia, a nyitottság, az elfogadás, a szélesebb spektrum miatt is már jobb lehet a világ.

– A Ha szeretsz… kötet éppen arra példa, hogy mindenkinek szüksége van a versekre?

– Igen, csak még van, aki ezt nem tapasztalta meg. Ki tudja, hogyan alakult volna művészeink, zenészeink, dalszövegíróink élete, ha egykoron nem vesznek kézbe bizonyos köteteket? Geszti Péter például elmondta, hogy Szergej Jeszenyin egyik szerelmes versét – amelyet a kötetben közlünk is – előadta egy lánynak, aki annyira meglepődött a vers üzenetének és hangvételének valódiságától, hogy Geszti ezután kezdett el komolyabban foglalkozni a szavak súlyával.

Ha ezt az ifjúkori helyzetet nem tapasztalja meg, még az is lehet, hogy nem, vagy nem úgy kezd dalszövegeket írni, ahogy azt tette, és akkor ma egyáltalán nem biztos, hogy Rapülőkről, Jazz+Az-ról, A dzsungel könyvéről vagy egyáltalán, Geszti–Dés musicalekről ilyen formán beszélhetnénk.

A könyvben egyébként ennek történetét két oldalról is megismerjük, mert Geszti mellett Dés László is elmondja saját szemszögéből szakmai és emberi kapcsolatuk jellemzőit. A cél tehát, hogy mélyebbre menjünk a felszínnél, és ezért lehetséges, hogy Balázs Klári és Korda György kulisszák mögötti kapcsolata Juhász Gyula verse révén és történetével egészen másképp mutat. De említhetném Rakonczay Gábor hónapokig tartó óceánjárását, amikor itthon maradt szerettei, szülei aspektusából is megvilágosodik Havas Gyula költői remeke által. Mint ahogy Besenyei Péter Zorán zenéje és Dusán szövege iránti mély rajongása egy teljesen más képet rajzol fel a világbajnok műrepülő pilótáról.

– Hogy látja, a hétköznapi életben valóban nagyobb súllyal tud megjelenni a vers?

– Bizakodó vagyok, hiszem, hogy a vers kifejtheti a hatását. Látni is vélek bizonyos tendenciákat, amelyek alapján az emberek egyre többet olvasnak. Regényeket, novellákat, szórakoztató irodalmat – és talán szépirodalmat, verseket is. Jöhet járvány, háború vagy éppen magánéleti probléma, de a vers mindig gyógyír.

Egyfajta esszencia, amely sűrítve tartalmazza mindazt, ami az életünkről szól.

Lélekállapotokat, hangulatokat idéz meg, kérdésekre ad választ, összeköt múltat és jelent, tanít, nemcsak gondolkodni, hanem arra is, hogy vállalni tudjuk az érzéseinket. Mindezek befogadása az egyre inkább szaladó világunkban nem olyan egyszerű, hiszen időt kell szakítani rá. Aki azonban leül és hagyja, hogy megérintse a líra, s az abban rejlő gondolatiság, aki mer érezni és gondolkodni, nem pusztán elfogad dolgokat, hanem kérdez, mert kíváncsi és aktív maradna a puszta szemlélő helyett, az egészen más emberként kelhet fel minden nap. Másként beszél, vannak valódi céljai és nyomot hagy maga után: papíron, tárgyakban, emberekben. Lelkileg pedig kiegyensúlyozott lesz, mert megértheti, hogy a gondjaival, félelmeivel, felfedezett újdonságaival nincs egyedül, mert a versben ott van a válasz.

A most megjelent kötet is azt mutatja, hogy az ismert, közéleti személyek saját élettörténetükben hogyan találták meg a verseket és a versekben a saját sorsukat.

Hogyan változtatták meg döntéseiket, életüket. A versek képesek voltak arra, hogy a beszélgetőtársaim lelkének azon kapuit is kinyissák, amelyek egyébként nem hozzáférhetőek. Ez a titkos oldal, ez a mélység talán a Ha szeretsz… című könyv legnagyobb ereje, amely az olvasónak is útmutatást, bátorítást adhat.

– Mi teremtette meg ezt a mélységet?

– Elsősorban az, hogy sokat foglalkoztam azokkal az emberekkel, akikkel később leültem beszélgetni. Vitray Tamás esetében a felvétel előtt négyszer-ötször is találkoztam a lakásán, hogy megismerjük egymást, hogy aztán olyan dolgokról beszélgessünk, amelyek nem szokványosak. Túl kell lépni az aktualitások világán. Ami ma hír, az holnap már történelem.

Az örök értékeket is be kell mutatni, ezt a könyvet is ez a szándék vezérelte, hogy olyat tudjak adni, amely túlmutat a jelen problémáin, valamint, hogy a mintaadó emberek életútján keresztül értéket adjon a mai magyar társadalom tagjai számára.

A kétségek mindenkit elérhetnek, ezekről a sorsfordító eseményekről számolnak be a Ha szeretsz… kötet megszólalói és figyelmeztetnek arra, hogy mindig ott vannak a versek, amelyek segítséget nyújthatnak, használjuk hát őket! A kötet az Athenaeum és a Líra standjánál található meg az Ünnepi Könyvhéten, ahol egy exkluzív irodalmi képeslapot is nyújtunk mellé, egy eddig meg nem jelent versemmel a készülő kötetemből, amit együtt dedikálunk Jakupcsek Gabival, Beregi Péterrel és Várkonyi Attilával. Hogy stílusos legyek: ha vasárnap, hát találkozzunk vasárnap délután 2-kor, a Vörösmarty téren!

Címlapkép: Vasarnap.hu/Tóth Gábor