Lisztes Krisztián: Örülnék, ha Krisz Szoboszlai Dominikhoz hasonló karriert futna be, de…

Ifjabb Lisztes Krisztián és idősebb Lisztes Krisztián miben hasonlítanak és miben mások a pályán és a pályán kívül? – többek között erről is kérdeztük a büszke apukát. A 49-szeres válogatott labdarúgóval, a Ferencváros korábbi legendájával a fia jelenlegi sikereiről, a Fradi felnőtt csapatába való bekerülésének nehézségeiről és a válogatottságról is beszélgettünk.

– Mikor volt az a pillanat, amikor érezte, hogy Krisztiánból is kiemelkedő sportoló/labdarúgó lehet?

– Nem volt ilyen pillanat igazából. Ez egy folyamat része, én is végig így kezeltem ezt a dolgot. Én annak örültem, hogy szereti, amit csinál, élvezi a focit, és hasonlóan gondolkodik, mint én, és tudja, hogy edzések nélkül, hozzáadott minőségi munka nélkül ez nem működik, úgyhogy igazából nem volt ilyen pillanat, de nyilván nagyon örültem, és nagyon büszke voltam, amikor bemutatkozott a Krisz, meg nyilván örömmel tölt el, hogy ilyen jól sikerültek az első mérkőzései a csapatnál, mert mindig ez a lépcsőfok a legnehezebb igazából, amikor az utánpótlásból mész föl a nagy csapathoz, hogy ezt a nyomást, ezt a plusz terhet hogyan tudod feldolgozni, megugrani.

– Ha valaki sportolt valaha profi szinten, az tudja, hogy ez mennyi lemondással jár. Hogy érzi, Krisztiánnak ez gondot jelent?

– Nálam is ugyanígy volt, hogy nem lemondásként éltük meg, mert azok a dolgok, amik másnak lemondást jelentenek, az nálunk igazából az igazi örömöt jelenti, amikor a pályán vagyunk és focizunk. Úgyhogy nem gondolom, hogy a fiam is úgy éli meg, hogy nagyon sok lemondással járna, hanem ez egy velejáró dolog, ami nélkül ez nem működhet, és mi ezt így elfogadtuk, és azt gondolom, hogy nekünk így teljes az életünk. Sőt, csomó olyan dolog van, ami szerintem inkább hozzáadott pluszban a foci révén az életünkhöz.

– Krisztián több helyen is nyilatkozta már, hogy fejben nagyon erős, de ha láthatóan rossz irányba indulna el mentálisan, akkor azért megpróbálná visszarángatni a Földre? Szokott Öntől ilyen téren tanácsot kérni?

– Nálunk mindig nyitott a párbeszéd, tehát nem akarok semmit úgymond a torkán lenyomni, hanem én elfogadom azt, hogy ő milyen karakter, neki mi az erősségei, és ahhoz mérten döntünk, vagy ő dönt, mert igazából ez most már ráadásul az ő bőrére megy. Tehát én elmondom valamiről a véleményemet, és aztán ezt vagy elfogadja, vagy nem. Nyilván az ember a saját hibáiból tanul leginkább, én csak azokat a tapasztalatokat osztom meg vele, amik esetleg tanulságként szolgálhatnak számára az én karrieremből, de sokszor szavak sem kellenek, megbízom benne, tudom, hogy jó közösségben van, egy nagyon jó csapatnak a tagja, érett, intelligens, tudatos játékosok veszik körül, akik támogatják minden helyzetben. De ahogyan Krisztián is mondta, erős fejben, az azt is jelenti, hogy vannak céljai, vannak álmai és erős a belső motivációja, és igazából neki ezek a gólok, ezek a kezdeti sikerek, úgy gondolom, még nagyobb lökést fognak adni.

– Mit szól ahhoz, hogy nem folytatja a tanulmányait, és most inkább 100 százalékosan a labdarúgásra szeretne koncentrálni?

– Azt lehet mondani, ez nálam is sajnos így volt. Ugye ebben a korban el kellett döntenem, hogy délelőtt jövök edzésre vagy beülök az iskolapadba, és én is úgy döntöttem anno, hogy majd a későbbiekben megszerzem az érettségit. Ez nekem sikerült, és bízom benne, hogy a Krisztiánnak is sikerül majd a foci mellett a tanulmányait befejeznie, mint ahogy nekem is. Az érettségi megszerzése természetesen neki is a célja, úgyhogy erről ő nem mondott le, de az is biztos, hogy nálam is egyébként a foci volt a legfontosabb, az volt a legszentebb dolog, így nála is most ez került előtérbe.

– Ahogyan említette már több helyen is, megkönnyezte Krisztián első bajnoki gólját, azóta viszont már többször is betalált. Még mindig hasonlóan reagál, meg lehet ezt szokni?

– Nem igazán lehet ezt megszokni. Nyilván az ember azért változik, az elsők mindig sokkal intenzívebb hatást generálnak, mint például az első bemutatkozás, az első gól. Nagyon jó érzés, amikor az ember gólt lő, de azt gondolom, hogyha az embernek a fia lő gólt, az még inkább felerősíti ezeket az érzéseket. Úgyhogy ezeket lehet, hogy nem is szeretnék megszokni, és jó lenne, ha ez egy ilyen állandósult, pozitív érzést tudna mindenkinek kelteni.

– Nagy Ádám óta nem nagyon volt olyan fiatal, a Fradi utánpótlásában nevelkedett labdarúgó, aki annyira meghatározó tudott volna lenni, mint most Krisztián. Mit gondol, ez minek köszönhető? Sokat számít, hogy a Ferencváros az elmúlt években ismét felkerült Európa futballtérképére?

– Nyilván ez is sokat segíthet. Én azt gondolom, hogy a gyerekeknek mindig kellenek a példaképek, kellenek a pozitív megerősítések, a pozitív élmények, és ez mindenféleképpen jó üzenet mindenkinek, hogy igenis innen is be lehet kerülni, akármennyire nemzetközi csapat a Fradi, akármennyire nagy a konkurencia, igenis föl lehet kerülni, és hogyha valaki megkapja a lehetőséget, igenis lehet azzal élni. Én dolgoztam pár évet a Fradi utánpótlásában, és azt gondolom, hogy sikerült egy jobb mentalitást, egy jobb vonalat elindítani ott, ami talán meglátszik a klub és az utánpótlás életében is, mert jó pár évvel ezelőtt azért ez teljesen másképpen nézett ki, úgyhogy most nagy fejlődésnek lehetünk a szemtanúi.

– Mit gondol eljött már az ideje, hogy Krisztián magára ölthesse a meggypiros mezt?

– Azt gondolom, ha a válogatottról beszélünk, ott is egy nagyon jó szakember ül Marco Rossi személyében, és biztos vagyok benne, hogyha Krisztián megérett erre a feladatra, és megfelelő teljesítményt fog nyújtani, akkor meg fogja kapni majd a meghívót, de hogy ez mikor fog bekövetkezni, azt nem tudom, meg nyilván nem akarok ennyire előre menni, hiszen jelenleg az lenne a legfontosabb, hogy bekerüljön a kezdőcsapatba, minél többet játszom, és nyilván, hogyha olyan a teljesítménye, akkor mi lennénk a legboldogabbak, ha ez megvalósulna.

– Az elmúlt években minőségi játékosok kerültek be a magyar válogatottba, és minden poszton óriási a konkurencia, ez megnehezítheti Krisztián dolgát?

– Igen, hál’ Istennek egyébként, hogy ilyen a konkurencia, és ilyen jó játékosokból tud választani a szövetségi kapitány, ami azt gondolom, hogy talán a Krisztiánnak előny lehet, hogy azért ő is végigjárta az utánpótlás válogatottak ranglétráját, és ha azt nézem, hogy innen került ki akár Szoboszlai Dominik vagy most Csoboth Kevin, akkor Krisztiánnak is el fog jönni az ideje, hiszen ő is bizonyított már az utánpótlás válogatottakban.

– Mit gondol arról, hogy sokan Szoboszlai Dominikhoz hasonlítják a fiát? Ön szerint hasonló karriert járhatnak majd be?

– Nagyon korai lenne erről még beszélni. Nyilván nagyon örülök Dominik sikereinek, és igazán nagyon örülnék, hogyha a Krisztián is hasonló ívet futna be, de két nagyon fiatal játékosról beszélünk. Dominik azért hétről hétre a Bundesliga egyik élcsapatában játszik, a Bajnokok Ligájában és a válogatottban is bizonyított már, úgyhogy nyilván, ha példaképekről beszélünk, akkor a fiataloknak a Dominik egy kiváló példakép, és Krisztián is, mint fiatal játékos. Nyilván neki is majd az a célja, hogy a legjobb bajnokságokba kerüljön, erről azért mindenki álmodik, hogy minél jobb csapatban tudjon játszani, minél jobb játékosok vegyék körül, minél több szurkoló előtt játsszon, teljesen normális, ha egy labdarúgót ez motiválja. Szerencsére a Krisztiánban ez megvan, hogy sosem elégszik meg az adott sikerekkel, hanem rengeteget dolgozik hétről hétre, hogy még jobb legyen.

– És ha már összehasonlítás, ifj. Lisztes Krisztián és id. Lisztes Krisztián miben hasonlítanak és miben mások a pályán és a pályán kívül?

– Ezt mindig elmondjuk, hogy nem szeretjük, ha egymáshoz hasonlítanak, mert teljesen más karakterek vagyunk. Talán a legjellemzőbb, hogy egyikünk sem szeret veszíteni, és ez egy jó tulajdonság az élsportban. Talán ez az, amit mindenféleképpen kiemelnék, de ő más egyébként, más karakter a pályán, maga a fizikai adottságai is mások, mint az enyém. Nyilván az összehasonlítgatást nem lehet elkerülni, szerencsére ezt Krisz is jól kezeli, és hála Istennek már bebizonyította, hogy nem kell minket összehasonlítani, mert ő a saját erejéből, meg a saját tehetségéből merítkezik, és én is azt szeretném, hogy most már inkább az ő teljesítménye legyen a fókuszban. Nagyon örülök annak, ahogy a Fradi tábor őt fogadta, ahogy őt támogatják, rengeteg szeretet és pozitív energia áramlik felé. Ezt én is megkaptam. Úgyhogy ez is hasonló, amikor én berobbantam az első csapatba, én is ugyanezt éltem át.

– Mit gondol a szurkolók felől érkező szeretethullám még az ön nevének szól vagy ez már inkább Krisztián teljesítményét mutatja?

– Én azt gondolom, hogy ez már egyértelműen elbillent az ő teljesítményére, és most már a saját erejének, a saját karakterének köszönheti ezt a hatalmas támogatást. A szurkolók már ki voltak éhezve arra, hogy végre egy ifjú magyar tehetségnek szurkoljanak. Bízom benne, hogy a jövőben is lesznek Nagy Ádámok, lesznek Lisztes Krisztiánok, és olyan játékosok, akik megkapják a lehetőséget. Nyilvánvalóan nehéz a Fradi felnőtt csapatába bekerülni, megragadni benne meg még nehezebb, de azt gondolom, hogy a nemzetközi porond a fiatalok számára is nemes cél lehet, amiért érdemes küzdeni.

A címlapkép forrása: Facebook/Ferencvárosi Torna Club