Ungváry Zsolt: Végre! – Budaházy György és társai kegyelmet kaptak
A király (az államfő) a mindenkori legfőbb bírói hatalom birtokosa. Amikor Mátyás kérdőre vonja a kolozsvári bírót, egy füst alatt kihallgatja és elítéli, akkor e jogával él. Nincs ügyvéd vagy ügyész, sehol esküdtek és ülnökök, a király szava szent. Ennek maradványa a köztársasági elnöki kegyelem gyakorlása. Jó, manapság miniszteri ellenjegyzéssel, de mégis kegyúri jogon, demonstrálva a népakarat, az igazság vagy igazságosság, a jószándék vagy a becsület, a logika vagy szükségszerűség elsőbbségét a törvény hideg, érzéketlen betűivel szemben. Ezen ősi jogával élt Novák Katalin, amikor meghallva a szív és az ész hangjait, Budaházy Györgyöt végre hazaengedte.
A rendszerváltás legitimációját az adta, hogy az 1956-os forradalom vérbe fojtása jogtalan gyalázat volt, az erre épülő Kádár-rendszer egésze hazug, vállalhatatlan és folytathatatlan. Amint ez hivatalosan ki lett mondva, összeomlott a pártállam. Ugyanígy a 2010-es elsöprő győzelemnek, a „fülkeforradalomnak”, a négyszeri kétharmadnak az erkölcsi alapját, politikai fundamentumát az képezi, hogy Gyurcsányék hazugsággal nyertek 2006-ban, az őszödi beszéd egy politikai bűnöző beismerő nyilatkozata volt, az őszi események pedig a lebukott, nemzetellenes erők terrorista támadása a magyar nép ellen. Ha nincs is teljes konszenzus ebben, az elsöprő többség és a történelem vezérfonala e mentén halad.
Márpedig ha Gyurcsány a demokrácia szabályait, a jogállamot zárójelbe tevő gazember (mert az) és a pusztító, megfélemlítő gyilkos rendőrroham az azonosító nélküli droidokkal terrorista cselekmény (mert az), akkor a velük szembefordulók szükségképpen a jó fiúk. Ha Gyurcsányék törvényen kívül helyezték magukat (mert így tettek), akkor Budaházyék nem lehetnek terroristák. Mansfeld és Horn Gyula, Kádár és Nagy Imre nem lehet egyszerre bűnös. Ha Budaházy terrorista, akkor Gyurcsány jogszerű. Ha viszont így van, akkor a négyszeres kétharmad alól kihúztuk az erkölcsi szőnyeget. Nem is szólva arról, hogy a magyarok nyilainak akcióiban senkinek nem esett bántódása, a károkozások lényegesen eltörpülnek a párizsi sárgamellényesek vagy egy-egy nyugat-európai tüntetés autófelgyújtó, rendőrverő, botokkal-petárdákkal felfegyverkező tüntetőinek tomboló pusztítása mögött, mégsem halljuk, hogy franciákat, németeket, hollandokat, dánokat ítélnének 12-17 évekre.
A sajtóban úgy jelent meg, hogy az államfő széles körben adott kegyelmet. Vagyis nem exkluzív Budaházy-amnesztia volt, hanem az csak egy nagy csomag része. Nem tudjuk, kik részesültek még belőle, szemlátomást nem is érdekel senkit. Talán csalók, tolvajok, esetleg gyilkosok; nagy valószínűséggel köztörvényes bűnözők. Ez már csak azért is biztos, mert Magyarországon baloldali politikai foglyok nincsenek. Onnan lehet ezt biztosan tudni, hogy nincsenek nevek, ügyek, amelyeket évek óta felmutatna az ellenzék, akiknek a szabadon bocsátását petíciókban, tüntetéseken, ENSZ-nél követelnék. (Ha egy tüntetőt őrizetbe vesznek, az természetesen ettől még nem elítélt.) Budaházy viszont politikai fogoly volt. Ha nem is a klasszikus, amikor egy antidemokratikus, elnyomó rendszer az ellenfeleit viták és választási szöszmötölés helyett egyszerűen bekasztlizza. Azonban Budaházy elítélése, a terhére rótt bűncselekmények jellege, elkövetésük ideje, módja, körülményei és a kiszabott büntetés mértéke alapján kétségtelen, hogy a bíróság politikai alapon döntött. Szembe menve a többség jogérzékével, igazságérzetével, személyes érzéseivel (emiatt látjuk évek óta a petíciókban, nyilvános kiállásokban, tüntetésekben megnyilvánuló széles társadalmi felháborodást), sőt tulajdonképpen a hatalom akaratával is. (Ez utóbbira jelent némi gyógyírt Novák Katalin mostani döntése.)
A DK persze gyorsan jelezte, hogy továbbra sem érti a jogállam működési mechanizmusát, és megígérte hatalomra jutásuk esetén Budaházy ismételt rács mögé juttatását (figyeljünk, ezek így gondolkodnak, föl sem merül, hogy erről bíróság ítélkezzen). Ilyenkor a Hüvelyk Matyik is odatolakodnak egy kis nagyot mondásra: „Budaházy elnöki kegyelemben részesítése (…) a szélsőjobboldali terror legitimálása!”, csatlakozik fel gyorsan a nemzettel mindig szembejövő szerelvényre Kunhalmi Ágnes a Facebookon, ezúttal is gondoskodva arról, hogy – ajtónak rohangálása, az idegen nyelvekkel szemben elveszített csatái, röhögcsélésbe fulladó sajtótájékoztatója és egyéb nyalánkságok után – ismét illusztrálja (ha valaki nem értené), mire-kire is vonatkozik a „buta liba” kifejezés.
Remélhetőleg ez a kínos, a román államnak a székely hazafiakkal szembeni eljárását idéző ügy végre lezárul, és mind Gyurcsány fenyegetődzése, mind Kunhalmi viháncolása megmarad a szánalmas és/vagy vicces történelmi anekdoták szintjén.
A címlapképen Budaházy György az ellene és tizenhat társa ellen terrorcselekmény bûntette miatt indult per tárgyalásán a Fõvárosi Törvényszék tárgyalótermében 2016. augusztus 30-án. A bíróság elsõfokú ítéletében tizenhárom év fegyházbüntetésre ítélte a terrorcselekménnyel, testi sértéssel, kényszerítéssel vádolt Budaházy Györgyöt.
MTI Fotó: Mohai Balázs