A Szent Három nap a Katolikus Egyházban

Nagycsütörtök

,,Ezt cselekedjétek, az én emlékezetemre”

Nagycsütörtökön az egyház az utolsó vacsorára emlékezik, ezzel kezdődik a szent három napnak nevezett liturgikus idő, amelynek során a keresztény hívek Krisztus megváltó áldozatát ünneplik az egész világon.

A nagycsütörtöki liturgia a délelőtti olajszentelési, ünnepi szentmisével kezdődik. A katolikus egyház székesegyházaiban a főpásztorok a papsággal koncelebrálva mutatják be a szentmisét, amelyet krizmaszentelési misének is neveznek. Ekkor szentelik meg azokat az olajokat, amelyeket a keresztelés, a bérmálás, a papszentelés, a templomszentelés és a betegek szentségének kiszolgáltatásakor használnak. A papság ennek a misének a keretében, közösségben újítja meg a szenteléskor tett ígéretét.

A nagycsütörtöki, esti szentmise Krisztus dicsőítésével kezdődik, megszólalnak a templom harangjai, csengői és az orgona, melyeket legközelebb a nagyszombati vigília szertartáson hallhatunk. Addig a hagyomány szerint a világ harangjai ,,Rómába repülnek”, ahol Jézust közösen gyászolják.  A húsvéti lakoma, az Egyiptomból való szabadulás ünneplése: az utolsó vacsorán erre gyűltek össze a tanítványok, közös ünneplésre, közös emlékezésre. A nagycsütörtöki szentmisén felidézik és megjelenítik Jézus példáját, aki megmosta tizenkét tanítványának lábát. Ez a gesztus nem csak jelképes, hiszen általa a saját személyén adott példát a felebaráti szeretetre és az alázatosságra. Jézus az utolsó vacsorán önmagát adta tanítványainak, az emlékezésen keresztül pedig minden keresztény hívőnek. ,,Ez az én testem”, ,,ez az én vérem” – halljuk szavait a kenyér és a bor felajánlásakor. Saját testét adta áldozatul értünk, vére pedig lemossa bűneinket és az örök halált.

Az utolsó vacsora végén a miséző pap minden díszítést eltávolít az oltárról, mely annak jelképe, ahogy Krisztust megfosztották ruháitól. Az Oltáriszentséget egy külön kápolnába viszik, ott őrzik a nagyszombati vigília szentmiséig. A szertartásnak csendben, elbocsátás nélkül van vége, a világegyház nagypénteken nem mutat be szentmisét.

Nagypéntek

„Bevégeztetett”

Nagypénteken a katolikus egyház Krisztus halálára és szenvedésére emlékezik. Ezen a napon a világon sehol nem mutatnak be szentmisét, hiszen Krisztus maga az áldozat, az oltár díszek nélkül emlékeztet a Golgota csupasz szikláira és az önmagát teljesen átadó Krisztusra is.

A szertartást bemutató pap piros miseruhában, szótlanul vonul be a templomba, ahol az oltár elé földreborulva imádkozik. Ez a megrendítő cselekedet hódolat a Golgotán bemutatott áldozat, az önmagát kiüresítő és a földdel egyenlővé tévő Jézus előtt. Ezen a napon a szertartás három fő részből áll: az igeliturgiából olvasmányokkal és egyetemes könyörgésekkel, a kereszt előtti hódolatból, valamint a szentáldozásból. Ezek a részek a hagyomány szerint a kezdeti időktől fogva változatlanok.

A nagypénteki szertartás során az olvasmányok Jézus szenvedésének titkát tárják elénk. Elsőként az ószövetségi olvasmány Izajás próféta könyvéből (Iz 52,13–53,12) hangzik el. Az Úr szolgájának sorsáról, az Igaz szenvedéséről szól a próféta, akinek áldozatát Isten elfogadja. A szenvedő szolga, Ebed Jahve, az ószövetségi Üdvösségközvetítő, a Messiás előképe. A második olvasmány a Zsidókhoz írt levélből való, ahol Krisztus, mint igaz és tökéletes főpap jelenik meg előttünk (Zsid 4,14–16; 5,7–9). Az Igeliturgia drámai csúcspontja következik ezután: János evangélium Passió történetének (Jn 18,1 – 19,42) a felolvasása (vagy eléneklése). Ekkor tárul fel a legmélyebb titok: az a főpap, aki vállalja a szenvedést, a kínhalált, nem más, mint Krisztus, az Isten Fia, akinek áldozatát az Atya elfogadja a mi megváltásunkért, minden ember megváltásáért.

Az olvasmányok után az egyház egyetemes könyörgései következnek. Az egész emberiségért, az Anyaszentegyházért, a pápáért és püspökökért, a papságért, a világi és egyházi vezetőkért, minden egyes emberért egyaránt fohászkodik a könyörgések alatt.

A könyörgések után a pap a Feketevasárnapon (nagyböjt 5. vasárnapján) letakart keresztről leveszi a leplet és a hívek térdhajlítással, csókkal hódolnak a feszület előtt, melyen láthatóvá válik a Megváltó megkínzott, feláldozott teste. Az Anyaszentegyház a kereszthódolattal Isten végtelen szeretetéért, megbocsátásáért, a megtérésért ad hálát. Ő az, aki ma is él, ma is szenved az Egyházáért.

Mivel ezen a napon nincs szentmise, ezért a Miatyánk és az Isten báránya elimádkozása után a korábban átváltoztatott szentostyát kapják meg az áldoztatás során a hívek. A nagypénteki szertartás ezzel véget ér, ám szinte minden templomban lehetőség van közös virrasztásra, imádkozásra.

Az Egyház nagypénteken szigorú böjt megtartását kéri a hívektől. A 18 és 60 év közötti hívek háromszor étkezhetnek, és egyszer lakhatnak jól, valamint 14 éves kortól a húsételek fogyasztásától is tartózkodni kell. A hívek ezzel az önmegtagadással fejezik ki szeretetüket Jézus iránt. A nap folyamán a templomokban elhangzik a lamentáció (Jeremiás siralmai) és a legtöbb templomban keresztút-járást is tartanak.

Nagyszombat és húsvétvasárnap

,,Valóban feltámadt!”

Nagyszombaton, a legtöbb helyen sötétedés után, de mindenképpen az esti órákban veszi kezdetét a vigília szentmise, melynek lényegi részei a 4. század óta változatlanok: a fény liturgiája, az igeliturgia, a vízszentelés és az áldozati liturgia.

A fény liturgiájában a fényköszöntő rítus az ókori lámpagyújtás ősi szertartásából fejlődött ki. Ma a tűzszentelés szertartása után körmenetben vonulnak be a hívek a templomba, majd következik a vigília következő eleme, mely a húsvéti gyertyához kapcsolódóik (a kereszt jelének, az évszámnak, valamint az alfa és omega betűknek a bevésését, a tömjénszemek ráhelyezését). A húsvéti gyertya meggyújtása Krisztust, a „világ Világosságát” idézi fel a keresztények előtt.

 A sötétségben és csendben felhangzik a Húsvéti Örömének, az Exultet. Ennek az ősi éneknek az első soraiban már felcsendül húsvét felfoghatatlan titka, a megváltás misztériuma: „Az égben immár ujjongva zengjen az angyalok kórusa, és ujjongjanak Isten csodálatos művei: fölséges nagy Királyunk győzelmét búgó kürtnek hangja áldva áldja! A föld is örvendjen, hogy ekkora fényár sugárzik rája, és a nagy Király örök tündöklése árad el rajta; érezze meg az egész nagy világ: már tovatűnt a bűnnek árnya! És vígság töltse el szent anyánkat, az Egyházat, hogy ilyen fényesség ragyog benne, visszhangozzék a nép szent éneke, bátran töltse be az Isten házát!” 

A glóriára ismét megszólalnak a harangok, az orgona és a csengők. Az olvasmányok és az evangélium után következik a keresztkútnál végzett vízszentelés, közben a mindenszentek litániáját éneklik a hívek. Ha vannak felnőtt keresztelendők, ekkor kapják meg a beavató szentségeket (a keresztelés mellett a bérmálást és az elsőáldozást), ahogy az már az ősegyházban is gyakorlat volt. Ha nincsenek, a közösség akkor is megújítja a keresztségben tett fogadalmait, vagyis hitet tesz Isten mellett és ellene mond a sátán kísértésének. A vigíliát az Eucharisztia ünnepélyes bemutatása koronázza meg.

A világegyház legnagyobb ünnepén, húsvétkor, a hívők közössége Krisztus győzedelmes feltámadását, a halál legyőzését, a megváltást ünnepli. Húsvétvasárnap ünnepi szentmiséket mutatnak be minden templomban, és hirdetik, hogy az Üdvözítő „Feltámadt, valóban feltámadt”, Isten irgalmas szeretete győzött a bűn és a halál felett.

Forrás: MKPK

A címlapképen Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek ünnepi húsvéti szentmisét mutat be az ünnep vigíliáján a budapesti Szent István-bazilikában 2022. április 16-án. Forrás: MTI/Máthé Zoltán