Békési Sándor: A rajzfilm is szószék
A rajzfilmsorozat remélhetőleg megragadja a nézőt és megadhatja neki azt az élményt, amelynek alapján egyszer majd a krisztuskövető, boldog élet után érdeklődik – Békési Sándor református teológus, rajzfilmrendezővel beszélgettünk a Magyar szentek vallomásai című animációs filmsorozat készítéséről.
– Ha az elmúlt évek mérlegét nézzük, akkor járványokat, háborúkat, természeti katasztrófákat láthatunk a világunk egyik oldalán. Van-e még jelentőségük, erejük a 21. században a szentjeinknek?
– A köztünk élő hétköznapi szentjeinknek és hőseinknek mindenképpen. Ami pedig a kanonizált szentek példáit illeti, azok a hívő római katolikusokon kívül nem igazán ismertek.
– I. István és I. László király is vezetett csatákat, háborúkat, végül mégis mindketten szentek lettek. Az emberhez ennyire hozzátartozik a pusztítás is?
– A bűnös emberi természethez sajnos hozzátartozik a vérontás is, az evilági lét nem a paradicsom. De ne felejtsük el, hogy Szent István és Szent László királyok voltak, s mint ilyenek, országuk vezetői, akik ebben a bűnös világban felelősséggel tartoztak népük keresztény hitéért, békéjéért és biztonságáért – amelyről hitük szerint az Úristen előtt majd számot kell adniuk. A vulgáris véleménnyel szemben nem a vérontás kötődik Szent István uralkodói ténykedéséhez, hanem az, hogy II. Szilveszter pápa és III. Ottó császár európai reformprogramja szerint kiépíttette a sacerdotium és a regnum, magyarul az egyház és a világ harmonikus kormányzásának intézményrendszerét, amelyre ezer év után modern intézményeink is épülnek a szekularizáció ellenére. Lelkiségét pedig a fiának, Imre hercegnek írott Intelmei jellemzik, szintén máig érvényes erkölcsi tanulságokkal. 
– Mindez a felelősségvállalás nem tapasztalható meg jelenünkben.
– Valóban nem. A mai háborús uszítókról ez egyáltalán nem mondható el. Szent László királyra pedig oly jellemző Oderisius montecassinói apátnak írt levele kezdő sora: „Bűnös ember vagyok, hiszen a földi uralmat a legsúlyosabb bűnök nélkül nem lehet gyakorolni.” A lovagkirályt mégis az teszi szentté, hogy a reá bízottak védelmében a felelős politika terepén – ha kell, a harci bárdot is kész forgatni a törvény és az igazság, a fegyelem és a kegyelem, a büntetés és az oltalom érvényre juttatásáért.
– A középkorban a népesség többsége nem tudott olvasni. Akkor a bibliai történeteket, a szentek életét Biblia pauperumokban mutatták be. A készülő Magyar szentek vallomásai című rajzfilmsorozatnak is ez a mai szerepe, hogy a fiatalokat az ő eszközeikkel szólítsa meg?
– A szentek életét a középkorban – ahogy ma is – a liturgián belül ismerhették, ismerhetik meg a hívők. Tehát prédikációkban és az ön által említett falfestményeken, az úgynevezett Biblia pauperumon keresztül vált ismerté a szentek élete.
Efelől elmondható, hogy az ilyen témájú rajzfilm is a Biblia pauperum szerepét töltheti be.
A reménység az, hogy a szentek életéről szóló rajzfilmsorozat sűrített dramaturgiájával és expresszív képi világával talán megragadja a nézőt és megadhatja neki azt az első élményt, amelynek alapján majd egyszer a krisztuskövető, boldog élet után érdeklődik.
– Az Árpád-ház bővelkedett a szentekben. Miért nem tudjuk őket jobban, rangjukhoz és értéküknek megfelelően felmutatni, bemutatni a következő generációk számára?
– Elsősorban azért, mert az elidegenítés és távolságtartás miatt nem válnak életünk részeivé. Egyrészt szekularizált világunkban a szentek élete margóra került, a naiv legendák perifériájára, amelyet sem az iskolák tananyaga, sem a társadalmi erkölcs nem vesz komolyan. Másrészt pedig az egyházon belül erősíti a távolságtartást a szentek sokszor csodás aurával körbevett személye, ami azt sugallja, hogy tőlünk nagyon távol vannak, mi úgysem érhetünk a nyomukba. Ők a mennyei világ részesei, mi pedig ebben a bűnös világban vagyunk otthon.
– A rendszerváltozás után harminc évvel az a szomorú tanulság, hogy a hittankönyvek és különböző ifjúságnak szóló kiadványok egyike sem képes vizuálisan vonzóvá tenni a magyar szenteket és életüket.
– Ebben sajnos igaza van, a hittankönyvek illusztrációi is ludasok ebben, mivel esztétikai, grafikai szempontból gyakran igénytelenek. Jó lenne újra felidézni vagy mintául venni a kétezer éves keresztény művészet remekeit és professzionális művészekkel készíttetni a szentek illusztrációit is.
– A Magyar szentek vallomásai rajzfilmsorozatban a szentek belső vívódásainak bemutatása a cél. Hogyan lehet mindezt vizuális eszközökkel elérni?
– Úgy, hogy sokszor nem valóságos helyszínbe állítjuk a főszereplőt, hanem olyan szimbolikus környezetbe, amely lelkének belső motiváltságát jeleníti meg. 
Például Szent Margit egy oltáron veti le hercegnői öltözetét és ostoroztatja magát véresre, mert az ő életprogramja az áldozat.
Vagy Szent László király úgy tekint bűnbánó imádsággal lelke mélyére, hogy a sötét kürtő alján saját dobogó szívével szembesül, amint azt a visegrádi torony nyomja, mert Salamon börtönbe zárása nagy lelkiismeret-furdalást okozott neki. Vagy Szent Piroska, mint Eiréné császárné a békéért halálos betegséggel járó áldozatot vállal magára, amit úgy ábrázolunk, hogy egy földre fektetett keresztfán – keresztútján – krisztusi sebekkel nyújtózik ki.
– Hogy áll a gyártás, a sorozat hány része készült el eddig?
– A 13 részes sorozatból mára már négy epizód készen van. Szent István és Szent László királyról, Szent Imre hercegről és Árpád-házi Szent Margitról. Az animátorok már készítik a további kettőt, amelyek Szent Gellért és Árpád-házi Szent Erzsébet életéről fognak szólni. A napokban fejeztem be Árpád-házi Szent Piroska képes forgatókönyvét. Ennek az epizódnak is megtörtént a hangfelvétele, úgyhogy ezen a héten a beállítási rajzokkal elkezdem a részletes előkészítést az animátorok számára. Mondhatni ez is teológia és a rajzfilm a szószék.
Tóth Gábor
Magyar film készült a jenkiről, aki Artúr király udvarába került
Címlapkép forrása Kecskemétfilm Kft.
