Miért nem lehet emelt fővel távozni? Az első gondolatom ez volt, amikor szombaton András atya ismét a nyilvánosságra lépett. Már rég hallottunk felőle, ezért a tőle megszokott módon berobbant a hírekbe, és a hozzá közel álló platformok: Index, Telex, 444, HVG, Szemlélek és a Magyar Kurír azonnal le is csapott az áldozat visszaemlékezéseire, hiszen megtudtuk, hogy őt is abúzus érte, és hát persze, hogy egy paptól.
Ez a téma úgy kellett a liberális mainstream-nek, mint egy falat kenyér. Jó lehetőség arra, hogy eltereljék a figyelmet a Krúdy Gyula Általános Iskola LMBTQ-aktivista munkatársának beismerő videójáról. Napok óta csámcsognak András atya történetén. Az atya ismét kilépett a fényre, óriási elismeréseket kapott azoktól, akik egy kanál vízben megfojtanák az Egyházat, még Perintfalvi Rita „nagyasszony” is gratulált neki, sőt felajánlotta „szakmai” segítségét a trauma feldolgozásában.
Az egész itt kezd nevetséges, és egyúttal felháborító lenni. Több év teológiai tanulmányok, szemináriumban töltött idő, lelkivezetővel történő rendszeres találkozások és papként a szolgálatban eltöltött idő is kevés volt ahhoz, hogy az őt ért sérelmekre gyógyírt keressen? Miért nem sikerült? Talán azért mert akkor nem volt aktuális a kérdés? Vagy olyan mélyre elásta, hogy éppen a betegszabadsága után, a világi életre lépésének nagy döntésével került a felszínre? Csak nem áldozatkutatásba, őket segítő munkára szeretne vállalkozni, ehhez pedig szükséges a saját érintettségének fitogtatása? A kérdésre csak ő tud válaszolni, de nem értem, hogy miért volt erre most ismét szükség. A Szemlélek oldalon hozott cikke után, ma a Telex állt elő egy hosszú interjúval, melyben még azért bele rúgott azokba, akik hivatásukat megélve szeretnének dolgozni a lelkekért, a rájuk bízott hívekért. A riportban vagy önleleplezést követett el, vagy a hallgatóságban minden áron fel akarja kelteni a gyanút, hogy aki maga köré gyűjti a fiatalokat, állandóan programokra viszi őket, sőt még a plébániára is beengedi a fiatalokat már gyanús!
hirdetésKedves András!
Ha valaki nyomon követi Instagram oldaladon feltöltött képeidet, csak és kizárólag egy tucat, férfi/fiú képét látja vissza, akikkel homoszexuális étterembe, kirándulni, nyaralni, sörözni, beszélgetni jártok. Júj! Akkor most ez mi? Jeleket kell látni, érzékenynek kell lenni az ilyen nyomulásra, ahogyan te fogalmaztál. Akkor te mit csinálsz? Teljesen álságos, hogy minden olvasóban, nézőben elülteted a gyanú magját. Szembe fordítod az embereket tanárral, edzővel, pappal, ha sikeresen végzi a munkáját és szeretik őket a növendékei. Jó irányba megy az a társadalom, aki mindenkiben bűnöst lát? Természetesen azt a minimális százalékot, akik bűncselekményeket követnek el, ki kell gyomlálni a rendszerből, ez nem kérdés, de a többség testileg, lelkileg egészséges és kikéri magának a megbélyegzést!
A riportban elhangzik, hogy nem kívánsz visszatérni a szolgálatba, mely a Te döntésed, el kell fogadnunk, de hidd el, hogy mi, akik még a pályán maradunk, nem szeretnénk a Te történetednek, megnyilvánulásaidnak áldozatai lenni. Próbálj meg emelt fővel távozni, találd meg a boldogságodat a világi életben és engedd, hogy mi pedig tegyük a dolgunkat!
Ismerve téged, még hallunk majd felőled! Remélem akkor nem újabb „botránnyal” hívod fel magadra a figyelmet, hanem „közlési kényszered”-et olyan témákkal töltöd meg, ami előre viszi népünk lelki gyarapodását, mentális egészségének javulását. Sok sikert!
A címlapképen Hodász András, a Budapest-Kispesti Nagyboldogasszony Fõplébánia káplánja elõadást tart a 34. Egerszalóki Ifjúsági Találkozó és Lelkigyakorlaton 2017. július 13-án. Az ötnapos katolikus ifjúsági találkozón mintegy 500 vendég vesz részt. Forrás: MTI /Komka Péter
