Kaszab Zoltán: Sorsdöntő EU-csúcs előtt állunk

Február 9-10-én ismét Brüsszelben gyűlnek össze az Uniós tagállamok állam- és kormányfői, hogy megvitassák a 27-eket érintő legfontosabb kérdéseket. Ezekből akad bőven, Európát ugyanis egyszerre több válság is sújtja. A kiutat ugyanakkor sem a háborúból, sem a gazdasági válságból, sem a migrációs krízisből nem találja a brüsszeli bürokrácia. Ugyanakkor ha a hét végén esedékes találkozón a magyar kormány által szorgalmazott normalitás irányába indulnának a dolgok, minden területen sokkal könnyebb lenne az európaiak élete.

A legnagyobb fordulat a migráció ügyében várható, legalábbis az előzetes nyilatkozatok alapján. Némileg meglepő volt ugyanis, hogy a napokban Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke arról beszélt, hogy fel kell gyorsítani az illegálisan Európában tartózkodó migránsok hazatoloncolását és erősíteni kell az európai határok védelmét. Erre kontrázott rá

Manfred Weber, az – egyébként von der Leyent is a soraiban tudó – Európai Néppárt frakcióvezetője, aki egyenesen azt mondta, hogy az Uniónak indokolt esetben akár határkerítések építését is finanszíroznia kell.

Gondoljunk csak bele, hogy mekkora fordulat ez 2015-höz képest, amikor Orbán Viktor miniszterelnököt és kormányát szinte kiátkozták az Unióból csak azért, mert a határok védelmét és Magyarország biztonságát helyezte az első helyre és kerítést épített a déli határra. Akkoriban annyira eluralkodott a migránssimogató hangulat Brüsszelben, hogy amikor – az azóta ki tudja hol lévő – Werner Faymann szociáldemokrata osztrák kancellár szintén kerítést húzatott a határra, azt nem is merte a nevén nevezni, inkább csak „szárnyas kapunak” hívta. Innen jutottunk el bő 7 év alatt odáig, hogy von der Leyen szigorú határvédelemről, Weber pedig kerítésekről beszél. Orbán Viktor a fordulatot szűkszavúan kommentálva úgy fogalmazott:

Na ugye! A magyaroknak nem igazuk van, hanem igazuk lesz!

Tűpontos helyzetértékelés. 7 év alatt ugyanis Európában szembejött a valóság. Kiderült, hogy a százezrével Európába érkezők nem akarnak beilleszkedni, nem akarnak dolgozni, sőt, a saját otthoni életüket akarják tovább élni Európában. Ezzel szemben egy jó részüket az államnak kell eltartania, kivetették rájuk a hálójukat a különféle bűnözői csoportok, rosszabb esetben pedig a radikális imámok. Így a 2015-ben érkezők üdvözölt jóemberekből a társadalom kirekesztettjeivé, problémájává váltak. Ez persze

csak részben az ő hibájuk, sokkal inkább azé az európai politikai elité, amely elhitette velük, hogy itt majd kolbászból lesz a kerítés, csak jöjjenek. Ők pedig jöttek. A kerítés viszont nem lett kolbászból.

Időközben pedig ez a helyzet már elkezdte szúrni a nyugat-európai emberek szemét is. Most pedig, hogy a szankciók okozta gazdasági válságban ők is rosszabbul kénytelenek élni, egyre inkább zavarja őket, hogy a saját államuk az ő megsegítésük helyett inkább a migránsokra költ. Ez pedig egy 2024-es Európai parlamenti választáson már bizony szavazatokban is megmutatkozhat. Ezt ismerték fel Európa magukat jobboldalinak és kereszténydemokratának hazudó néppárti politikusai, akik félve hatalmuk elvesztésétől igazítottak az iránytűjükön. Szerencsére a reális irányba és így kezdték el ugyanazt mondani, amit Orbán Viktor 2015 óta következetesen mond. Ebből a szempontból pedig szinte mindegy is, hogy mi okból; a lényeg az, hogy

Európa a migrációt tekintve visszatérhet a realitás talajára és elindulhat a jó irányba. Ez pedig a többi üggyel kapcsolatban is bizakodásra adhat okot.

Az emberek ugyanis rosszabbul élnek. Az Európai Unió saját közvélemény-kutatásának, az Eurobarométernek az adatai szerint az Uniós lakosság 39%-ának gondot okoz az, hogy hónapról hónapra pontosan fizesse be a közüzemi számláit. Ez óriási arány és indokolja azt a kérdést, hogy itt tart a fejlett nyugat? Igen, itt. A háború és az arra adott szankciós válasz ugyanis olyan gazdasági válságspirált indított el, amelynek sajnos még a vége sem látszik. Persze Oroszországnak idővel lehet, hogy fájnak majd a szankciók. De rövid távon nem és emiatt Ukrajnának sem lesz jobb. Nekünk pedig csak rosszabb lesz. És hogy miért? Mert

Európa nem a saját ura, csak vergődik a nála nagyobb hatalmak akaratának a fogságában.

Nem tudta megakadályozni, hogy Putyin egy eszetlen, kegyetlen és véres háborút indítson a szomszédja ellen, ahogyan az ellen sem tudott mit tenni, hogy Biden elnök és csapata belekényszerítse egy teljesen értelmetlen és haszontalan kereskedelmi és gazdasági erőfitogtatásba. Pedig egyetlen dolgot kellene tennie a brüsszeli bürokratáknak, hogy az iránytűjük megjavuljon. Az emberek érdekeit képviselni, meghallani a hangjukat. Vagy ha ez nem megy, legalább hallgatni Orbán Viktorra, aki ezt teszi. A fordulat migráció ügyében már elindult. Az előttünk álló EU-csúcson pedig tisztábban látunk majd, hogy ez egy üdítő kivétel marad, vagy egy hosszú józanodás első lépése lesz.

A címlapképen  az Európai Bizottság brüsszeli székháza látható 2019. július 1-jén. Forrás: MTI/EPA/Olivier Hoslet