A bulvár éltető eleme, hogy az emberek szeretnek mások magánügyeiről tudni. A média aztán az úgynevezett pletykából egész iparágat csinál, amiből sokan megélnek és sokakat szórakoztatnak vele.
Az angol király kisebbik fia, Harry írt egy könyvet a családja és önmaga legbelsőbb dolgait kiteregetve, ami egyfelől a legzaftosabb bulvár, másfelől a történelem része, hiszen mégiscsak egy uralkodói dinasztia ügyes-bajos dolgairól van szó. Hogy örülnénk, ha Imre herceg vagy Corvin János is írt volna ilyet, mekkora forrásértéke lenne.
A Tartalék (Spare) című könyv természetesen alaposan megmozgatta az újságíró társadalmat még idehaza is.
A szokásos kettős mérce tipikus eseteként azok, akik szívesen gúnyolódnak a Szent Koronán, a vármegye kifejezésen vagy egyenesen kiütéseket kapnak, ha felmerül a királyság államformájának visszaállítása, magától értetődőnek veszik a britek anakronisztikus gyötrődését a maguk monarchiájával, sőt a világpolitika rangjára emelik egy sértett, lelkileg súlyosan sérült szerencsétlen másodszülött nyavalygások mögé rejtett gyerekes bosszúját.
Nem kívánok recenziót írni – nem is olvastam a könyvet -, inkább a kiszivárgott furcsaságok közül néhány olyan szempontot néznék meg, ami rávilágít nem csak a herceg, de egész nyugati világunk furcsa romlottságára.
Harry eldicsekszik vele (vagy pusztán bevallja?), hogy afganisztáni bevetésén 25 embert, 25 tálibot ölt meg.
Nem büszke rá, de nem is szégyelli, „mivel jobban szeretne egy tálibok nélküli világban élni”. A közvélemény moralizál egy keveset háborúról, halálról, gyilkosságról, de a legfontosabb kérdést nem teszik fel: mit keres egy brit állampolgár, egy angol herceg Afganisztánban? Milyen alapon öl meg a saját hazájukban embereket, akiknek a puszta léte zavarná őt londoni palotájában, ha majd hazamegy? A keresztes hadjáratokért nem győzik nyolc-kilencszáz év távolából is gyalázni az egyházat, de Oroszlánszívű Richárd legalább még Krisztus emlékhelyeinek felszabadítására indult, nem amerikai pénzügyi körök és nagyhatalmi érdekek kiszolgálására.
hirdetésMegtudjuk azt is, hogy szüzességét egy azóta is ismeretlen idősebb nővel veszítette el egy kocsma mögötti sikátorban. A walesi herceg fia. Ez nagyjából egy kőbányai szakmunkásképző csonka családjából származó részeg fiának a szintje.
Micsoda állapotok vannak abban az országban? Milyen biztonsági szolgálatok? Milyen betegséget szerezhetett volna, milyen bizalmas információk birtokába juthatott a hölgy, és egyáltalán: ki vigyázott ekkor a királyi sarjra?
Megtudjuk azt is, hogy Harry összeverekedett a bátyjával: Vilmos a földre lökte, ő pedig megsebezte a hátát a kutya eltört táljával. Ez legalább életszerű, emberi dolog. A fiútestvérek verekszenek egymással, ez a világ rendje, bármennyire is elszomorítja a szülőket. Csakhogy ez az eset 2019-ben történt, egyikük 37, másikuk 35 esztendős; mindketten felnőtt, házas férfiak, apák. Ez megint csak a külvárosok alkoholista családjainak tempója, bizonyos kor fölött értelmes, kulturált ember nem testi erővel oldja meg a konfliktusait. Mindkettejükről és az egész Windsor-házról lesújtó bizonyítványt állít ki.
Számtalan hasonló apróság – a rokonok találgatják, milyen színű lesz Harry és Meghan gyermekének színe; a királynő megkéri az unokáját, borotválja le az esküvőre a szakállát, ám ő ragaszkodik hozzá
– mind-mind az erkölcsös, művelt és példaadó nyugat felsőbbrendűségét mutatja nekünk, elmaradott keleti bunkóknak. Így legalább értjük, honnan veszik az alapot a kioktatásunkra.
Ungváry Zsolt: Nyugaton mindig változik, de mindig kizárólagos a „fősodor”
A címlapkép 2021. július 1-jén az édesanyjuk, Diana walesi hercegné szobrának leleplezésén a londoni Kensington-palota kertjében készített fotó Harry és Vilmos hercegről, Károly akkori trónörökös herceg, jelenleg III. Károly brit király fiairól. Harry 2023. január 10-én megjelenő Pare (Tartalék) című emlékirataiban tettlegességgel vádolja bátyját, Vilmost. Forrás: MTI/AP/PA pool/Dominic Lipinski
