Egyre színesebb filmek
A libatömés sokak szerint állatkínzás, de az emberek torkán mindent le lehet nyomni. Mint ismeretes a Netflix az utóbbi időben előszeretettel teszi tele műsorait szivárvány propagandával – köztük a gyermekeknek szóló tartalmakkal is.
Ám mi, felnőttek ugyancsak egyre erősebben érezhetjük a polkorrektség szagát a képernyőről, hiszen a gyártók az érzékenyítés és a píszí jegyében már-már kényszeresen rakják tele filmjeiket a nyugati „woke” elvárásokkal. Az, hogy a filmekben a nők felváltják a tipikus férfi karaktereket, valamint már minden nagyobb rasszból válogatnak színészeket, és hogy lassan a gyarmatosító rabszolgatartókat is fekete színészek alakítják, egy dolog.
De miért kell minden második férfinak férfival hálnia?
Értem én, hogy így próbálják normálisnak láttatni, ami attól eltér, de egyben azt a hamis látszatot keltik, mintha a világ tele lenne homoszexuális, queer, transz és magukat egyébnek valló emberekkel – de legalábbis mintha feleannyian lennének, mint heteroszexuális társaik, pedig nem!
A Sandman című sorozatuk például elvárásszerűen tele van homoszexuális jelenettel, transz szereplőkkel, sőt, még helyet kapott egy pedofil is a műsorban. Persze a végén a rosszak elnyerik méltó büntetésüket, de nem lepődnék meg, ha lassan olyan film is kikerülne, amelyben a „love is love” („a szerelem az szerelem”) árnyékában a „szerelem” korkülönbségre való tekintet nélkül jelenne meg a kiskorúak irányában is.
Nyilván nem kötelező néznem, de ha új filmre vagy sorozatra vagyok kíváncsi, akkor gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy túltolt, sokszor erőltetett LMBTQ tartalmakat vágjanak a képembe – az egyébként sokszor jó műsorokban.
Én már csak azt nem értem, hogy ebben a hatalmas píszíben hol vannak a testi és szellemi fogyatékos színészek?
A címlapkép forrása: Pixabay.com
