„A gonosz szellem arra vár, hogy ne legyünk éberek”

Vasárnap.hu / 2022. 12. 15.

„A gonosz szellem arra vár, hogy ne legyünk éberek”

A Szentatya december 14-én délelőtt a VI. Pál teremben tartott általános kihallgatáson folytatta a megkülönböztetésről szóló katekéziseit. Ezúttal a döntéshozatal utáni időszakról beszélt, amikor ébernek kell lennünk, hogy hűek maradjunk a meghozott döntéshez, és ne essünk az elbizakodottság hibájába. Ferenc pápa katekézisének teljes fordítását a Magyar Kurír adta közre, ebből idézünk részleteket.

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Immár a megkülönböztetésről szóló katekézissorozat utolsó szakaszába lépünk. Loyolai Szent Ignác példájával kezdtük; azután a megkülönböztetés elemeit – nevezetesen az imát, az önismeretet, a vágyat és az „élet könyvét” – vettük szemügyre; kitértünk a vigasztalanságra és a vigasztalásra, melyek a megkülönböztetés „anyagát” adják; majd eljutottunk a meghozott döntés megerősítéséhez.

Úgy gondolom, ezen a ponton emlékeztetnem kell egy lényegi fontosságú magatartásformára, hogy ne vesszen kárba a sok munka, amelyet a legjobb választható lehetőség felismerése és a jó döntés meghozatala érdekében végeztünk, ez a magatartásforma pedig az éberség.

Megvolt a megkülönböztetés, láttuk a vigasztalást és a vigasztalanságot; választottunk egy dolgot… minden rendben, most viszont ébernek kell lennünk: ez az éberség magatartásformája! Mert valóban veszély fenyeget bennünket.

Veszély fenyeget, mégpedig az, hogy az „ünneprontó”, vagyis a Gonosz mindent tönkretesz, és visszaesünk a kiindulópontra, sőt még annál is mélyebbre süllyedünk. Ez sajnos meg is történik!

Ezért kell óvatosnak és ébernek lennünk. Ezért fontos, hogy éberek legyünk. Ezért ma helyénvalónak tűnik számomra, hogy kiemeljem ezt a magatartásformát, melyre mindannyiunknak szüksége van ahhoz, hogy a megkülönböztetés folyamata jól sikerüljön, s ez a siker tartós maradjon.

Jézus a beszédeiben ugyanis sokszor hangsúlyozza, hogy a jó tanítványnak ébernek kell lennie, nem szabad elbóbiskolnia, nem szabad elbíznia magát, ha jól mennek a dolgok, hanem ébernek kell maradnia, és készen kell állnia kötelessége teljesítésére.

Ébren kell figyelnünk, hogy őrizzük szívünket, és megértsük, mi zajlik bennünk. Ez a keresztények lelkiállapota, akik az Úr végső eljövetelét várják; de úgy is felfogható, mint az életvezetésben fenntartott állandó magatartásformát, hogy jó döntéseinkben, melyeket néha fáradságos megkülönböztető munka után hoztunk meg, kitartók és koherensek maradjunk, és így gyümölcsöt teremjünk.

Ha az éberség hiányzik, mint mondtuk, nagy a veszélye annak, hogy minden elvész. Ez nem pszichológiai, hanem spirituális veszély, a gonosz szellem valódi csapdája.

A gonosz szellem ugyanis csak arra a pillanatra vár, amikor túlságosan biztosak vagyunk magunkban.

Ez jelenti a veszélyt: „Biztos vagyok magamban, győztem, jól vagyok…” – ez az a pillanat, amelyre a gonosz szellem vár: amikor minden jól megy, amikor a dolgok úgy mennek, mint a karikacsapás, amikor úgymond, „dagadó vitorlákkal” haladunk.

Kedves testvéreim, lehetetlennek tűnik, mégis így van. Oly sokszor veszítünk, vereséget szenvedünk küzdelmeinkben az éberség hiánya miatt. Sokszor előfordult, hogy az Úr sok kegyelmet adott, de nem voltunk képesek kitartani a kegyelemben, és mindent elveszítettünk, mert hiányzott az éberség: nem őriztük az ajtókat. És akkor megtévesztett bennünket valaki, aki megjelent, udvariasan, bejött, és szia… az ördög így cselekszik. Mindenki ellenőrizheti ezt, ha visszagondol személyes élettörténetére.

Ébernek kell maradnunk, őriznünk kell a szívünket! Ha ma megkérdeznénk mindannyian, én is: „Mi zajlik a szívemben?” , meglehet, nem tudnánk mindent elmondani: egy-két dolgot elmondanánk, de nem mindent.