A mi baloldalunk már csak olyan, hogy ha valamiben kudarcot vallottak, akkor nem állnak meg addig, amíg ezt az élményt újra át nem élhetik. Persze lehet, hogy mindez a megbízóik fixa ideája, de végülis egyre megy. Sőt, kissé a dolgok elejébe vágva, a magyarországi baloldal a nyugati elvtársak által jól befuttatott dolgokat is képes elképesztően komolytalan és sikertelen hatásfokkal végrehajtani.

Például nézzék csak meg az együtt indulás receptjét. Nyilván, ha posztkommunisták közösen indulnak olyan szalonnácikkal, akik közül többen korábban arra tették fel politikai karrierjüket, hogy előbbieket elsodorják a hatalomból, az hogy is fogalmazzak, szülhet némi értetlenséget a választók körében, de önmagában a koordinált módon történő indulást nem az ördög szülte. A mindenkori ellenzék egy tetszőleges országban ilyenkor általában nehéz feladat elé állíthatja a kormányzó pártot/pártokat. Nem igazán kell mást csinálni, csak a szükséges munkát elvégezni. Mi a helyzet ezzel szemben Magyarországon? Elvezetett egy olyan történelmi vereséghez, ami nem csupán történelmi győzelmet biztosított a hatalmon lévőknek, de még ezzel együtt képes volt bekerülni a Parlamentbe egy enyhén szólva is jóval jobbosabb párt, mint a kormányon lévők.

Döbbenetes kudarc.

Vagy itt van az előválasztás jelensége. Sok helyütt alkalmazták már ezt az ellenzéki erők, mert nem csak arra képes, hogy egy ideig tematizálja a közéletet, magukhoz ragadva a gyeplőt a kommunikációs térben – ami, valljuk be, hosszú idő után egy ideig sikerült is a baloldalnak -, de egyúttal a választóik felé is azt sugallhatják, hogy fontosak, sokkal jobban számít a véleményük, mint azt megelőzően bármikor. Hiszen nem csupán az országgyűlési választásokon, de már korábban is beleszólhatnak a politikai folyamatokba. Talán még ezt is elmondhatták magukról a balos pártok a kampány egy pontján.

hirdetés

Aztán mi lett belőle? Ezért és csak ezért futhatott be győztesként a miniszterelnök-jelölti versenyben Márki-Zay Péter, aki nem csak az előbb már taglalt történelmi vereséghez juttatta el a baloldalt, de azóta is folyamatosan tesz azért, hogy a sajátjainak minél kellemetlenebb perceket szerezzen.

És itt jutunk el a jelenhez. Ugyanis ha már Márki-Zay Péter révén tudjuk, hogy az amerikai baloldal súlyos milliárdokkal támogatta a magyarországi baloldalt, akkor immáron azt is megtudhattuk, hogy dollárbaloldal után a dollármédiát is szeretnék megalkotni. Természetesen külső segítséggel. A Telex adta nemrég hírül, hogy jenki balosok több mint 700 ezer dollárral támogatják őket azért, hogy létrehozzanak egyfajta akadémiát, ahol a közösségi média és a sajtó alapjaira taníthatják meg az arra vágyókat. Arról a Telexről beszélünk, ugye, ami már megszületését is eleve egy cseh milliárdos pénzének köszönhette és azóta is mikroadományokból tartják fent magukat.

A mikroadományok természetét pedig már ismerjük a dollárbaloldali botrányból: nekik az számít mikrónak, ha tucatnyi résztvevő küld százmilliós tételeket.

Nézzék, persze ki sajnálja tőlük ezt a lehetőséget, gondolok itt most a Telexre és a leendő akadémiájukra? Hajrá, valósítsák meg, kíváncsi vagyok, mi és hogyan nőhet ki belőle. A probléma általában nem a célokban leledzik, hanem az odáig elvezető útban. Hogy a felmerülő célokat hogyan és miként szeretnék elérni, legfőképpen milyen pénzből. Olyan nagy kérés az átláthatóság? Rendben, mondják azt, hogy külföldi milliárdosok állnak bizonyos médiumok mögött. Ez konkrétan nem tilos. Csak legalább ország és világ láthatná, hogy milyen érdekeket próbálnak érvényesíteni, legfőképpen pedig milyen pénzekben utazva.

A címlapkép forrása: Freepik.com