Székely János: Nagyon aggasztó, hogy egyes német püspökök helyeslik az azonos neműek közti testi kapcsolatot

Helmut Dieser német püspök egy interjú során beszélt homoszexualitásról és ezzel kapcsolatban olyan reformokról, amelyeket Ferenc pápával személyesen szeretne megvitatni.

Az egyházi vezető szerint ugyanis az azonos nemű emberek egymás iránti vonzalma nem rendellenes, hanem csupán egy változata az emberi szexualitásnak. Ugyanis véleménye alapján az egyházi tanítás jelenlegi állapota túlságosan leegyszerűsített a homoszexualitás terén is, ezért ezen a területen újragondolás szükséges.

A püspök szerint ez nem a hagyományokkal történő szakítást, mint inkább a tanítás fejlődését jelentené – bár hozzáteszi, erről is szívesen elmélkedne a pápával.

Székely Jánost, a Szombathelyi Egyházmegye püspökét Helmut Dieser véleményéről, valamint arról kérdeztük, hogy mi az eljárás Magyarországon, ha azonos nemű pár kéri gyermeke megkeresztelését.

– A német püspökkel készült interjú nem tér ki a homoszexuálisok közötti házasság kérdésére, ellenben hangsúlyozza az egyház LMBTQ közösségek felé irányuló diszkriminációját. Ön mit gondol a katolikus egyház homoszexuálisokkal, illetve LMBTQ közösségekkel való viszonyáról?

– A kereszténység igyekszik Jézus életpéldáját és tanítását követni. Igyekszik jóakarattal és szeretettel fordulni minden ember felé, ugyanakkor megnevezi a helytelen magatartásokat, és megpróbál abban segíteni, hogy az ilyen – önmagát, mások életét és/vagy a teremtett világot megsebző – cselekedeteket lehetőleg minden ember elhagyja.

Amikor egyes tetteket helytelennek nevezünk – így például a képmutatást, a csalást, a hűtlenséget, a gyönge kizsákmányolását, a megfogant kicsi, ártatlan emberi élet elpusztítását, a házasságon kívüli testi kapcsolatot, a hitre való isteni hívás elutasítását, a gyilkosságot, a hazugságot, a gyűlölettel kimondott szavakat stb. – ez nem azt jelenti, hogy mindazokat, akik ezeket néha, vagy akár gyakrabban is elkövetik, bármi módon diszkriminálnánk. Minden ember botladozva járja az élet útját, mindannyian irgalomra szorulunk.

Az azonos nemű iránt vonzalmat érző ember éppúgy Isten képmása mint bárki más, a személyét a minden embernek kijáró tisztelet illeti meg.

Az általa érzékelt vonzalom okai nagyon szerteágazóak. Egy 2001-es kutatás (Marie Tomeo et al., Comparative data of childhood and adolescence molestation in heterosexual and homosexual persons. Arcives of Sexual Behavior 2001, 30/5. 535-541) szerint a homoszexuális férfiak 46 %-át szexuálisan bántalmazták. Ezen férfiak 86 %-a nem tartotta magát a saját neméhez vonzódónak a bántalmazás előtt. Az okok sokfélék. Ferenc pápa szavai pontosan erre utalnak: „Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?”

Az azonos neműekhez vonzódó személyeket mi keresztények befogadjuk közösségeinkbe, szeretettel vesszük őket körül. Az ilyen gyermekek és fiatalok szüleit arra biztatjuk, hogy gyermekeiket semmiképpen se taszítsák el maguktól, ne vonják meg tőlük szülői szeretetüket és a családi közösség befogadó közegét.

Az azonos neművel megélt testi kapcsolatot a kereszténység helytelennek, bűnnek tartja. Miért gondolkodik így a kereszténység? Úgy gondoljuk, hogy a nemiségnek a Teremtő által szándékolt célja a férfi és a nő házastársi, totális egységének megélése és – ettől elszakíthatatlan módon – a gyermeknemzés. Ezt a természetbe beírt isteni rendet és harmóniát erősíti meg a Biblia tanítása (pl. Róm 1,24-29). Ugyanezt tükrözi a minden emberben ott élő belső erkölcsi érzék is.

Nem véletlen, hogy a férfiak közti testi kapcsolatot az LMBTQ ideológiát népszerűsítő anyagokban nem szokták vizuálisan megjeleníteni, még utalásszerűen is alig, mert itt erősen megszólalna a legtöbb emberben elevenen ott levő erkölcsi érzék.

Nagyon aggasztó az, hogy egyes német püspökök – a kereszténység alapvető életszemléletétől eltávolodva – helyesnek és problémátlannak gondolják az azonosneműek közt létesített testi kapcsolatot.

Az azonos neművel megélt testi kapcsolat helytelen voltát sok tudományos kutatás is jelzi. Az American Psychiatric Association (APA) 1973-ig a mentális zavarok között tartotta nyilván az azonos nemű iránt érzett nemi vonzalmat. Ebben az évben sem tudományos alapon, hanem a nagy külső nyomás hatására vette le erről a listáról. A döntés után egy évvel az APA tagjainak 69%-a úgy nyilatkozott, hogy a homoszexualitást továbbra is mentális zavarnak tartja, és nem ért egyet az 1973-ban kikényszerített döntéssel (Jeffry Satinover,Homosexuality and the Politics of Truth, 35).

Az azonos neműekkel testi kapcsoltra lépők körében szignifikánsan magasabb az öngyilkosság, a szerhasználat, a szorongás (Szilvay Gergely, A gender-elmélet kritikája, 345). A serdülőkori homoszexualitás az érintettek 80%-a esetében felnőttkorra eltűnik (The National Longitudinal Study of Adolescent to Adult Health, 1994-2018). A reintegrációs (a homoszexualitást a heteroszexualitás irányába terelő) terápia a legtöbb résztvevő számára akkor is pozitívan hat, ha nem, vagy csak kis elmozdulást tudtak tenni a heteroszexualitás irányába (Santero – Whitehead – Ballestreros, Effects of Therapy on Religious Men Who Have Unwanted Same-Sex Attraction, 2018). Megrendítő és gyönyörű e tárgyban például Becket Cook tanúságtétele.

Amikor tehát a kereszténység helytelennek tartja az azonosneműek közti testi kapcsolatot, ezt nem ellenük, hanem értük teszi. Szeretné őket eljuttatni a helytelen cselekedetek fogságából a helyes útra való rátalálás katarzisáig.

Kérjük az LMBTQ mozgalmak tagjait, engedélyezzék nekünk, hogy másképpen gondolkodjunk ebben a kérdésben.

Emeljenek Önök is szót az ellen, ha például egy tanárt (mint az írországi Enoch Burke-öt) amiatt távolítanak el az állásából, majd zárnak börtönbe, mert nem akar egy biológiailag fiú diákot a ’he’ helyett a megkívánt ’they’ névmással megszólítani! Emeljenek szót Önök is az ellen, hogy Maureen Martint – aki egyébként a munkahelyén kifejezetten jó kapcsolatot ápolt LMBTQ munkatársaival – azért menesztették az állásából, mert politikusként azt állította, hogy „a házasság egy férfi és egy nő között köttetik”!

– Az említett interjúban a német püspöknek feltettek egy gyakorlati kérdést is, amely arra vonatkozik, hogy ha két leszbikus nő kérné gyermekük megkeresztelését a püspöktől, akkor mit tenne. Itthon mi a protokoll az ilyen helyzetekben?

– Minden gyermek Isten remekműve, az Ő képmása. Természetesen minden kisgyermek számára – ha valamelyik szülője vagy gyámja ezt kéri – nyitott a keresztség lehetősége.

A címlapképen Székely János püspök látható az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Családi Napjának sajtótájékoztatóján 2021. szeptember 9-én. Fotó: Vasarnap.hu/Szennyes Krisztián