A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon mutatták be a Nemzeti Emlékezet Bizottságának legújabb kötetét „Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója című kiadványát. A nem mindennapi könyv az 1956-os forradalom után halálra ítélt Brusznyai Árpád és családja életéről szól.
A kötetet Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke, Nagy András, a Pannon Egyetem docense és Imre Frigyesné a Brusznyai Árpád Alapítvány elnöke mutatta be. A szerkesztők beszámoltak arról, hogy Brusznyai Árpád felesége, Honti Ilona naplója több szempontból is különleges, mivel egy ember tragédiáján keresztül láttatja az egész magyar társadalom 1956 után bekövetkezett tragédiáját. Brusznyai Árpádot az 1956-os forradalom után halálra ítélték.
Felesége 1957-es naplójában mindent feljegyzett, hogy majd a múló hétköznapokat megoszthassa férjével, de erre végül sohasem kerülhetett sor.
„Ne sírj, édesanya, hazajön édesapa” Brusznyai Árpádné Honti Ilona naplója (Fotó: Tóth Gábor, Vasarnap.hu)
Földváryné Kiss Réka, a NEB elnöke elmondta, hogy a napló igen különleges családtörténet, amely egy feleség és édesanya nézőpontjából mutatja be az eseményeket. Mindez nem csak egy tragikus sors, hanem a mindennapi helytállás kordokumentuma is. A naplóíró Honti Ilonának sok erőt adott férje iránti szerelme és az a tudat, hogy bármi áron is, de közös gyermekükről gondoskodnia kell.
Imre Frigyesné, a Brusznyai Árpád Alapítvány elnöke beszámolt arról, hogy 1989 óta őrzik és ápolják Brusznyai Árpád emlékét, ennek hatására ma Veszprémben egyre többen ismerik alakját.
hirdetésNagy András, a Pannon Egyetem docense hangsúlyozta, hogy hangot kell adni azoknak a családoknak, akik elhallgattatva, nehéz helyzetben, ellehetetlenítve éltek évtizedeken át.
Brusznyai Árpád semmi törvényelleneset nem csinált, mégis kivégezték.
Honti Ilona férje, Brusznyai Árpád koponyájával a kezében /1989/ (Forrás: Nemzeti Emlékezet Bizottsága)
Brusznyai Árpádné naplójából kiderül, hogy mindent megtett annak érdekében, hogy férjét megmentse a halálbüntetéstől. Ügyvédekkel és befolyásos művészemberekkel is beszélt. Még maga Kodály Zoltán is – sajnos eredménytelenül – eljárt kegyelme ügyében. 1958. január 8-án kivégezték és jeltelen sírba temették, amelyet felesége jelenlétében 1989-ben exhumáltak.
A címlapkép forrása: Nemzeti Emlékezet Bizottsága
