Kaszab Zoltán: Már vitára is képtelen a baloldal
Nehéz nem elfogultsággal vádolni a baloldali sajtót, ha az általuk kedvelt politikusokról van szó. Karácsony Gergely például taszíthatja bármekkora káoszba a budapesti közlekedést, egy rossz sor sem születhet róla, de alig kap felületet a Tordai Bence háza körüli botrány, vagy épp a Jobbik darabjaira hullása és morális vesszőfutása. Van azonban olyan, amelyet már azon az oldalon sem hagyhatnak szó nélkül.
A nemrég tartott Tranzit fesztiválon ugyanis több baloldali politikus eleget tett a szervezők meghívásának és vállalta a vitát a kormány, vagy a kormánypárt politikusával. Azt már csak lábjegyzetként tegyük hozzá, hogy éppen a baloldal az, amelyik folyamatosan azzal vádolja a kormányzati szereplőket, hogy nem vitatkoznak, ehhez képest Tusványos után ismét egy jobboldali rendezvény biztosított fórumot ezeknek az eszmecseréknek. Bár ez utóbbi szó érdemelne egy idézőjelet, eszmék cseréjéről ugyanis csak kevés szó eshetett eszmék hiányában. Utóbbiak pedig nem a kormánypárti politikusok mondandójából hiányoztak, hanem a baloldaliakéból.
Rétvári Bence, Dömötör Csaba, vagy épp Gulyás Gergely olyan mintaszerűen törölte fel a padlót Márki-Zay Péterrel, Hajnal Miklóssal és Gelencsér Ferenccel, hogy azt tanítani kellene.
Az, hogy a dolog így alakult, ráadásul két tényező együtthatójából ered. A kormányoldalnak ugyanis amellett, hogy felkészült politikusai vannak, van egy koherens világképe, amelybe minden intézkedés, minden egyes gondolat beleilleszthető. Ezt nevezhetjük eszmének, értékrendnek, vagy éppen világképnek. A lényeg, hogy a jobboldali politikusok hisznek abban a világban, amelyet fel akarnak építeni, ezt tartják az általuk nyújtható legjobbnak és el is tudják mondani, hogy mindezt hogyan tervezik megvalósítani. Éppen ezért tudnak vitába szállni azokkal, akik másképp látják a világ folyását, mint ők.
A kormánypárt legtöbb politikusa éppen ezért egy kiélezett, eszmék, gondolatok és tényleges intézkedési tervek összeütköztetésén alapuló vitában is megállná a helyét.
Csakhogy sajnos a Tranzit említett beszélgetésein ilyenről szó sem volt és ez nem a jobboldaliakon múlt. A legnagyobb tanulság az, hogy a baloldali politikusoknak sem egységes világképe, sem koherens gondolatisága, sem konkrét tervei nincsenek. Éppen ezért történhetett meg, hogy hebegtek-habogtak, méretes pofonokba futottak bele és a saját szempontjukból óriási ziccereket hagytak ki. Nem mellesleg felkészületlenek is voltak. Az ott kirajzolódott kép alapján
a baloldalnak halvány lila fogalma sincs arról, hogy mit kezdene ezzel az országgal, ha kormányoznia kellene.
Olyan szintű szellemi kiüresedés látszik a politikai élet azon térfelén, amilyet rég nem láttunk. A ’90-es években az MSZP negyedik, ötödik vonala is élesebb kés volt a fiókban, mint azok, akik most magukat a balliberális térfél vezető arcainak képzelik, esetleg még államférfiként is beszélnek magukról. Nem csoda, hogy teljesítményüket látva Gyurcsány Ferenc kiadta az ukázt: nincs több vita, mert a Fidesszel nem érdemes vitázni. Persze ez nem a Fidesz hibája, de ezen már gondolkodjanak ők.
Egy biztos, ha vitáznak, ha nem: a választó bölcsebb annál, mint amit ők gondolnak és látja azt a fogalmatlanságot, amely a Tranziton is visszatükröződött. Éppen ezért kaptak áprilisban 3 milliónál is több szavazatot a kormánypártok.
Hollik István Jámbor Andrásnak: az uniós pénzek nem könyöradományok
