Így készült egykor a székelyek ünnepi új kenyere
Sebestyén István bukovinai székely énekes, mesemondó előadóművész, székely ízességgel emlékezett meg hivatalos Facebook oldalán az egykori augusztus 20-áról és az azt megelőző készülődésről, kenyérsütés fontosságáról.
Münk tízen voltunk testvérek. Ez a bukovinai székelyeknél nem volt ritka. Ezért édesanyámnak nagy dagasztótekenyője volt, nagy fazakjai, nagy lábosai, nagy táljai. Nálunk minden szeredán volt kenyersütés, egy egész hétre. Édesanyám kora reggel serényen felvette a csak dagasztáskor használt ruháját, fejkendőjét, s hezzafogott kovászval dagasztani.
Amikor imán a kenyertészta kezdet kimászni a tekenyőből, akkor édesanyám a takargatóval bélelt szakajtókba (szalmatálakba) szaggatta, majd tovább kelesztette. Édesapám béfűtötte az általa rakott kuttort, (kemencét) és amikor a kocsorbát, (fakapát) a kemence alján elhúzta, akkor szikrát vetett, ebből lehetett tudni, hogy elég meleg a kenyersütéshez.
Akkor édesanyám a szakajtóból a falapátra borította a kenyertésztát, és belényomta a három ujját áldásként, a három Isteni személyre emlékezve (Atya, Fiú, Szentlélek) és bévetette a kemencébe.
Elfért benne mind a hét darab. Amikor megsült, kocsorbával kihúzta édesanyám, keze élével keresztett vetett reja, majd egy vizes kefével a tetejét áttörölte. A szép nagy kerek kenyereket egy fehér tiszta vászonba tekerte, és két karóra rakta. Utána még volt annyi hője a kuttornak, hogy édesanyám áldott diós-lekváros kiflijei is megsültek. Azóta is áldom édesapám keze munkáját, aki kemencét rakott, és áldom édesanyám keze munkáját, aki kenyeret sütött nekünk. Ne feledjünk áldást osztani megszegés előtt a kenyerre, mert a kenyer, az maga az áldás!
Istánka
(Székely kiejtés szerint)
A teljes írás Sebestyén István Facebook oldalán található.
Címlapkép: Tóth Gábor, Vasarnap.hu
