Karácsonykor év végi számadásként, hálát adunk a Teremtőnek, hogy megtartott bennünket egészségben – fogalmazta meg Sebestyén István énekes, mesemondó előadóművész, akivel a bukovinai székelyek karácsonyi szokásairól beszélgettünk.
– Ha jól tudom a bukovinai székelyek különös gonddal készültek a karácsony megünneplésére. Valóban így volt?
– Talán nem túlzás azt állítani, hogy a Kárpát-medencében nálunk, bukovinai székelyeknél maradt fent leginkább a téli ünnepkör és a karácsony egysége. Az advent, Jézus Krisztus születésére való felkészülés a bukovinai székelyeknél mindig nagyon elmélyült és sok színű volt. Mi is sokan voltunk testvérek, emlékszem ilyenkor esténként állandóan karácsonyi dalokat énekeltünk.
Édesapánk sokat mesélt ilyenkor a Kisjézus születéséről, a karácsonyi szokásokról, édesanyám pedig – aki egy gyönyörű hangú asszony volt – szívből énekelt.
Így teltek az esték az advent során. Mondhatom, hogy olyan előadók voltak mind a ketten, akiktől sokat lehetett tanulni. Akkor nem éreztük, de szerencsénk volt, hiszen mi már az „anyatejjel” szívtuk magunkba azt a népi szellemi kultúrát, amely mára teljesen kikopott, és csak ímmel-ámmal, színpadra szorult „attrakciók” keretében ismerhetők meg.
Sebestyén István bukovinai székely mesemondó (Forrás: Sebestyén István)
– Gyermekkorában azonban még élők voltak ezek a hagyományok?
– Részben igen. Az 50-es és 60-as évek elején Kakasdon senki nem volt jómódú. Ahol pedig nélkülözés van – nincs tévé, nincs rádió – ott a hagyományok is tovább maradnak fenn. A Tolna megyébe letelepített székelyek szinte ugyanúgy éltek, mint egykor Bukovinában.
Igyekeztek megtartani azokat a szokásokat, hagyományokat, amik korábban jellemezték őket.
hirdetésAz ünnepek állandósága otthonossá is tette számukra az idegenséget. Akkoriban még élő szokás volt a kaláka is. Ahol pedig egy-két székely összekerült, ott a nótaszónak, meseszónak is akadt helye. Ez az oka annak, hogy tovább maradtunk meg eleink hagyományában.
– Ezért is kezdett el később, felnőttként népdalokat és meséket előadni?
– Igen, később a Jóisten valahogy úgy igazította, hogy olyan útra terelt, hogy észrevettem, valóban érték öregjeink hagyománya. Otthagytam a korábbi munkahelyemet, és a székely folklórból táplálkozó előadó-művészetet választottam. Most már össze tudom gyúrni, meg tudom formálni eleink énekeit és dalait, azokat, amelyeket egykoron még élőben halhattam. A karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódó CD-m, a Serkenj lelkem megjelent, melyben igyekeztem továbbadni valamit azokból a kincsekből, amelyeket megörököltem.
– A bukovinai székelyeknél szokásban volt a betlehemes játék, a csobánolás is. Tartották ezt a szokást Kakasdon is?
– Hogyne! Keresztapám, Sebestyén Ádám – a híres kántor és néprajzi gyűjtő – vezetésével működött, és a mai napig működik egy székely társulat a faluban, akik sok mindent megtanítottak a fiataloknak, a régi dalokat, énekeket és természetesen a csobánolást is. Nálunk is karácsony másnapjától vízkeresztig jártak a betlehemes csoportok házról házra. Ritka is volt az olyan porta, ahol nem fogadták be a betlehemeseket.
A régiek tudták, hogy betlehemes csoport megvendégelésekor a Kisjézust, meg a Szent Családot fogadják be a házukba.
A bukovinai székelyek többször is megtapasztalták, milyen idegenben lenni, milyen menekülni – Bukovinából vagy éppen a Délvidékről – azaz van némi párhuzam a bibliai történet és a bukovinai székelyek élete között.
Szüleink, nagyszüleink a második világháborúban megtapasztalták, hogy milyen borzasztó volt, amikor ’44 telén hiába kopogtattak a dunántúli falvak kapun, hiszen gyakorta nem kaptak szállást…
Az öregek karácsonykor átérezték ezt, tudták, hogy a végén minden jóra fordul, s azt is, hogy betlehemezés végén áldást fognak kapni, hiszen az egész szokás nem más, mint az, hogy az alakoskodók áldást kérnek a ház népére.
– Kik szerepeltek a csobánolás során?
– Jézus születésének történetét számos beöltözött betlehemes mutatta be. A legdíszesebb Heródes király volt koronával, akinek piros-fehér-zöld szalag volt keresztülkötve a mellkasára. Mária, Szent József, az Angyal és az öt csobán mindig megjelent. A csobánok voltak a pásztorok. Azért hívták csobánoknak őket, mert valamikor valódi román pásztorokat – azaz csobánokat – kértek föl ennek a szerepnek az eljátszására.
Azaz a székelyek és a román pásztorok egykor együtt járták a bukovinai házakat.
Ezért van az, hogy máig elhangozik egy román nyelvű ének is a Kisjézus jászola mellett.
(Forrás: Pixabay.com)
– Ez egy közösségépítő szokás lehetett.
– Valóban az volt, ami összetartotta a falu népét, a fiatalokat és az öregeket egyaránt. Akkor a hit valóban megélt hit volt, ami ilyen szokásokban is megnyilvánult. Emlékszem, hogy karácsony szentestén, amikor az éjféli misének vége lett, kivonultak az ünneplő hívek a templomból, közben pedig Sebestyén Ádám kántor az orgonánál maradt és énekelt. Én, mint kisgyermek utoljára jöttem ki a templomból, mert annyira jó volt hallani az ő gyönyörű hangját. Énekével valóban mindannyiunkat a magasba repített.
– Ezek megható pillanatok lehettek.
– Bizony szépek voltak, boldogok voltunk, holott akkor még fürdőszobánk sem volt! Emlékszem anyánk a konyhában fürösztött meg minket, majd szépen felöltöztetett bennünket, majd hirtelen felkiáltott: Jaj, gyorsan át kell fussak a komasszonyhoz! Aztán bekötötte a konyhaajtót, hogy ne tudjunk kimenni, majd pár perc múlva édesanyám gyönyörű csilingelő hangját hallottuk meg, ahogy énekelte: Glória, glória…
Akkor pedig kinyílt az ajtó, és csak annyit láttunk, hogy egy nagy fehér lepellel leterített alak megmozgatja a karácsonyfát az asztalon. Így érkezett meg hozzánk a Jézuska.
Édesanyám valóban egy földre szállt angyal volt, aki meghozta a karácsonyt, Jézus Krisztus születésének a hírét. Mikor már nagy mamlaszok voltunk, akkor is kértük, hogy ugyanúgy csináljon meg mindent, mint régen. Csodálatos emlékeket élhettem meg, melyeket ma sajnos kevésbé lehet megélni.
Betlehemezés 1942-ben (Forrás: Fortepan.hu)
– A világjárvány is sokat változtatott ezen. Van, ahol mégis meg lehet ünnepelni régi szokás szerint a karácsonyt?
– Az otthonokban mindenképpen, ott mindenki maga alakítja ki a szokásait és azt, hogy hogyan ünnepli meg a karácsonyt. Sajnos idén is – akárcsak tavaly – tele vagyunk lemondott előadásokkal, melyeket már nem lehet megtartani a járványveszély miatt. Idén a Sebestyén Ádám Székely Társulat Szent János napján a kakasdi faluház színpadán elő fogja adni az bukovinai, andrásfalvi székely betlehemest. Így ünnepelnek együtt a Kakasdon élő bukovinai székelyek. Év végi számadásként hálát adunk a Teremtőnek, hogy megtartott bennünket egészségben.
Tóth Gábor
Andrásfalvy Bertalan: Az evangéliumi biztatás ma is érvényes
Kiemelt képünk forrása Sebestyén István
