Ezen a nyáron Magyarországon szinte nem múlt el hét anélkül, hogy ne rendeltek volna el hőségriasztást. Az aszály is súlyos gondot jelent, a tavak, folyók vízszintje is régen – vagy talán soha – nem tapasztalt szintre csökkent. Mindez egész Európára jellemző. A forróság és az aszály okairól Ürge-Vorsatz Diána fizikussal, klímakutatóval, az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) kibocsátásmérséklésekkel foglalkozó munkacsoportjának alelnökével, a CEU tanárával, a 2007-es megosztott Nobel-békedíj részesével, az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus hírnökével Baranyai Béla készített interjút az Új ember című folyóirat számára, melyet a Magyar Kurír is közölt.
– Az Egyesült Királyságban korábban még soha nem mértek 40 fok feletti hőmérsékletet, és egész Európában szinte mindenhol – így Magyarországon is – tombol a kánikula. Valóban extrém meleg a mostani időjárás?
– Magyarországon – eddig legalábbis – talán még nem volt abszolút értelemben vett rekordmeleg ebben a szezonban, a hajnali, leghűvösebb hőmérséklet viszont sokszor megdöntötte az év azon a napján mért legmagasabb értéket. Egészségünk szempontjából nagyon fontos, hogy ha nappal meleg van, legalább éjszaka regenerálódhasson a szervezet. Az ember 36 fokon üzemel, s mivel folyamatosan égeti a bevitt tápanyagokat, így hőt termel, amelytől meg kell szabadulnia. Mivel a hő a melegebbtől a hidegebb felé áramlik, ezt akkor tudjuk megtenni, ha a környezetünk nálunk hűvösebb.
Ha tudunk izzadni, egy ideig képesek vagyunk viselni azt az állapotot is, amikor a környezet hőmérséklete magasabb, mint a testünkké, ám egy ponton túl ezt egyre kevésbé jól kezeli a szervezetünk.
Egy bizonyos szinten túl a meleg a fizikai munkát végzők vagy a sportolók számára már nem elviselhető, nem beszélve az idősekről vagy azokról, akik valamilyen krónikus betegségben szenvednek.
Azt látjuk, hogy bár a globális átlaghőmérséklet még csak egy fokkal emelkedett, ez máris igen jelentős növekedést okozott a hőségnapok számában, amikor a napi középhőmérséklet 27 fok felett van. Most azt tapasztaljuk, hogy szinte minden nyáron akár egy egész hónapnyit is szenvedünk a kánikulától, míg nemrég ez évtizedenként 3–6 nap volt.
hirdetés– Ki vagy mi az oka ennek?
– Az ember, aki megváltoztatta a környezetét. Egyrészt a városi hősziget jelensége, a lebetonozott, sötét színű területek arányának növekedése is ott áll az okok között, hiszen a csapadéknak így nincs lehetősége beszivárogni a talajba, valamint a sötét színekkel csapdába ejtjük a nap energiáját. A talaj szárazsága egyébként kihat a klímára is, például a növényzeten keresztül.
Egy erdő nem csak önmagát, hanem a környezetét is képes hűteni, ám ha csökken ezek területe, akkor ezzel párhuzamosan nőni fog a környék hőmérséklete.
– Az év más időszakaiban a viharok okoznak problémát, és egyes helyeken télen sokkal hidegebb van, mint a megelőző időszakban. Ezért is beszélnek manapság a globális felmelegedés helyett inkább klímaváltozásról. Hogyan függenek össze ezek a szokatlan időjárási jelenségek?
– Igen, nem csak melegedés történik, hanem az egész éghajlat változik. A probléma alapja részben az, hogy több energia és vízgőz van a légkörben. Növeltük a Föld átlaghőmérsékletét, ez pedig kedvez az időjárási szélsőségek kialakulásának. Úgy látjuk, hogy a legnagyobb változás a csapadékeloszlás területén következett be. Magyarországon talán még nem annyira, de a világ nagy részén ez okozza a legsúlyosabb bajokat. Észak-Európában sokszor túl sok a csapadék, míg a mediterrán régiót nagyon komoly aszály sújtja, és mind a két jelenséget még súlyosabbá teszi az éghajlatváltozás.
Nagy kérdés, hogy Dél-Európa az elkövetkező évtizedekben nyáron élhető lesz-e egyáltalán. Itt ugyanis tartósan forró, aszályos nyarak várhatók, amikor a nappal nagy részében nem lehet majd kint tartózkodni a szabadban.
De a vízhiány is eléri majd azt a mértéket, amihez már nem lehet alkalmazkodni.
– Több európai országban vízhiány van, így Magyarországon is. Az aszály következmény, vagy egy olyan jelenség, ami még jobban megnehezíti az amúgy is súlyos helyzetet?
– Azt egyelőre még nem mondhatjuk, hogy a mostani aszály az éghajlatváltozás következménye, a mi régiónkban ugyanis nem ritka az aszályos év. Ám az aszályos napok száma növekszik, ezt a nyolcvanas évektől látjuk. Az aszályt súlyosbítja a hőséghullám, mert a melegben nagyon gyorsan elpárolog a víz. Az emberi földhasználat erre rátesz még egy lapáttal. Házépítés során az úgynevezett zöld kerületekben is térköveznek, egy medencével, kocsibeállóval vagy más építménnyel pedig tovább csökkentik azt a talajterületet, amely át tudja engedni magán a csapadékot. A talajt kiszipolyozzuk, például úgy, hogy a kertekből elvitetjük a szerves anyagot (avar, fűnyesedék). Ez azért probléma, mert így a talaj egyre kevésbé tudja megtartani a nedvességet, az eső elfolyik róla. A száraz területek pedig még jobban emelik a levegő hőmérsékletét.
Az előrejelzések alapján úgy látjuk, hogy a mezőgazdaságot tekintve a Kárpát-medence lesz Európában a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese.
Ez ellen öntözéssel lehet védekezni ideig-óráig, de alaposan át kell gondolnunk a vízgazdálkodásunkat.
– Nemrég nagy port kavart egy internetes portál cikke, amely sötét jövőképet festve azt taglalta, hogy a karbonsemleges új technológiai megoldások egyrészt környezetszennyezőek, másrészt lényegileg nem változtatnak a problémákon. Így van ez?
– Szerintem az alternatív technológiák alkalmazása mindenképpen segít valamit a helyzeten. Az viszont igaz, hogy a megoldást nem várhatjuk kizárólag a technológiáktól. Nincs teljesen tiszta energia, minden energiafelhasználás megterheli a környezetet valamilyen módon. Az egyetlen tiszta energia az, amit fel sem használtunk. Fontos, hogy ne egy technológiát alkalmazzunk, hanem többféléből kevesebbet, így a negatív hatásokat könnyebben kordában tudjuk tartani.
A lényeg mégis az, hogy valahol meg kell állnunk a fogyasztás növekedésében.
Egy véges bolygó erőforrásait lehetetlen végtelen módon kihasználni.
Nem arról van szó, hogy a szegények vagy a rászorulók fogyasztását kell visszafogni, hanem azokét, akik leginkább felelősek a környezet megterheléséért.
Jézus tanítását kellene megfontolnunk. Ha csak földi kincseket halmozunk fel, attól biztosan nem leszünk sem elégedettek, sem boldogabbak. A szerzésnek nincs határa, mindig adódik valami, amiről úgy látjuk, jó lenne szert tenni rá.
Az Ürge-Vorsatz Diánával készült interjút teljes terjedelmében a Magyar Kurír oldalán olvashatják el.
(Forrás: Magyar Kurír)
A címlapkép forrása: Merényi Zita/Magyar Kurír (archív)
