Ezért nyitnak a németek a transzszexuális labdarúgók felé
– A Német Labdarúgó-szövetség döntése szerint az általa szervezett amatőr és az ifjúsági mérkőzéseken a szexuális irányultságtól függően lehet pályára lépni. Mi vezetett ehhez a lépéshez?
– Látni kell, hogy a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) döntése csak egy újabb lépése egy korábban megkezdett folyamatnak. 2019-ben már a berlini regionális futballszövetség egy ilyen irányú döntést fogadott el. Azaz regionális szinten már van precedense annak, ami most országos szinten kerül bevezetésre. Fontos látni, hogy itt már közel sem csak a labdarúgásról van szó: Németországban ez egy sokkal komplexebb társadalmi folyamat része. A tavalyi koalíciós kormány felállását követően még nagyobb lendületet vett ezeknek a progresszív gondolatoknak a társadalmivá tétele.
Ennek eredményeképpen nagy erőkkel liberalizálják a hagyományos család, a szexualitás fogalmát, az örökbefogadás kérdését, valamint az úgynevezett „szivárványcsaládok” jogainak a kiszélesítését.
A német politikában és társadalomban valóban van egy választói igény erre, amelyekre a kormányzópártok választ kívánnak nyújtani, ennek jegyében kerülnek elrendezésre ezek a kérdések. Mi tagadás, Közép-Európából szemlélve mindez igen progresszívnak tűnik.
– Mi ennek az egésznek a célja?
– Van egy ilyen ideológiai „világjobbító” szándék, amely a Német Labdarúgó-szövetségben is egyre inkább tetten érhető. Magát a labdarúgást is szeretnék elfogadóbbá tenni. Ez egy elvárás Németországban, a szövetségben van például egy szexuális sokszínűségért felelős biztos is, egy korábbi német válogatott játékos, Thomas Hitzlsperger személyében, aki pár évvel ezelőtt nagy visszhangot keltve coming outolt. Németországban nem mondják a transzneműeknek, hogy ki vannak zárva az élsportolás lehetőségéből.
Ez egy globális folyamat és akként is kezelik.
Láthattuk, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban sorra születtek a cikkek arról, hogy az amerikai úszószövetség vagy a Nemzetközi Atlétikai Szövetség, vagy éppen a budapesti vizes világbajnokság esetében kik és hogyan vehettek részt a versenyeken. A FINA ugyanis megtiltotta a transznemű sportolók versenyzését. 
– Ez akkor csak egy politikai cél?
– Részben, ugyanis itt két álláspont feszül egymásnak: az első, valóban egy inkább politikai megfontolású irány, amely nagyon engedékeny. Németország esetében most ez utóbbit, a labdarúgók példáján is láthatjuk. Van azonban egy másik álláspont is, amely orvosi és tudományos ismeretek figyelembe véve bizonyos paraméterek meglétéhez köti azt, hogy valaki valóban transzszexuális versenyzőként versenyezhessen.
Számos nemzetközi szövetség most ez utóbbi szigorúbb álláspont mellett foglalt állást, de ez még változhat.
Maga a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség, a FIFA is most egy kicsit elállni látszik korábbi álláspontjától. Pár hónapja ugyanis egy nagyon elfogadó, új szabályozás esetleges bevezetése mellett foglaltak állást, azonban a nemzetközi visszhangot látva most mintha visszatáncoltak volna a korábbi elképzeléseiktől.
– Ez az elfogadási politika – amelyet láthatunk migráns válság kapcsán is – nem éppen a második világháborús bűntudaton alapszik?
– Bizonyosan, mert Németországban számos politikai és társadalmi kérdés megítélése mögött a második világháború és a tragikus 20. század áll. A társadalmi kérdéseket, a bevándorlási politikát a mai napig meghatározza a történelmi múlt. Például szinte egyedülálló módon a világon a német parlament hozzájárulása kell bárminemű katonai döntés elfogadásához: legyen az missziós tevékenység, vagy éppen új eszközök beszerzéséről. Ugyanis nem szeretnék, hogy a német hadsereg (Bundeswehr) még egyszer totalitárius célok elérésére legyen felhasználva. Ez a szándék kimondatlanul is ott van a sorok között. A súlyos történelmi örökség miatt Németország szeretne nagyon elfogadó, és nyitott lenni mindennemű, elesettebb népcsoportok vagy éppen a szexuális kisebbségek irányába. Az viszont egy másik kérdés, hogy most a labdarúgás esetében egy politikai döntésről van-e szó vagy van-e mögötte egy tényleges társadalmi akarat? 
– Mit gondolnak erről a németek?
– A mostani ügy kapcsán, nem ismertek közvélemény-kutatási eredmények. A 2021-ben megrendezett 2020-as Európa-bajnokság esetében azonban emlékezhetünk az ominózus Németország–Magyarország-mérkőzésre. A derbinek otthont adó müncheni stadiont szivárványszínűre kívánták kivilágítani, hogy ezzel is politikai üzenetet küldjön a Német Labdarúgó-szövetség a magyar kormánynak.
Az UEFA végül ezt nem engedélyezte.
Akkor mindkét oldalról hallhatók voltak kritikus hangok. Egyrészről üdvözölték a UEFA döntését, mert nem értették, hogy miért kellene politikai kérdést csinálni egy mérkőzésből. Másrészről – kiváltképpen a különböző érdekvédelmi szervezetek soraiból – sokan felemelték a hangjukat, a véleménynyilvánítás korlátozása ellen. Meglátásom szerint ebben a kérdésben a német társadalom erősen megosztott, de most talán ezek a progresszívebb hangok az erőteljesebbek a közvéleményben.
Tóth Gábor
A labdarúgó-Eb szivárványos propagandája a harmadik félidőhöz érkezett
Az LMBTQ-lobbi óriási nyomást helyez az UEFA-ra, hogy szivárványszínű legyen a müncheni stadion
Kiemelt képünk forrása Pixabay.com
