Lutter: A költészetre egyre nagyobb szükségünk van
– A 93. Ünnepi Könyvhétre készült el első verseskötete, a Lételem. Hogyan született meg ez a kötet?
– Előadóművészként évtizedek óta foglalkozom a versekkel. Számos költőnek a szellemisége, eszmeisége, mondanivalója bennem él. Mindezek mellett sok-sok érzés, gondolat kavarog bennem, amelyek összessége vezetett el végül a Lételem című verseskötetemhez.
Egy kötet mindig a léleknek az esszenciája.
Igyekeztem az emberi lét legfontosabb érzéseiből, kihívásaiból táplálkozni. Életutunk során gyakorta egyetemes megpróbáltatásokon megyünk keresztül. Lényegében mindenki ugyanazt éli át, mert mindenkit ugyanazok a nagy érzelmek motiválnak legbelül, ki-ki persze a maga személyes keretei között. A költészet is ezekből az érzésekből és élményekből táplálkozik. Engem is ezek motiváltak, arra, hogy a körülöttem lévő, és bennem élő színes világból megörökítsek valamit a líra eszközeivel.
– Miből tudott ihletet meríteni a versek írásához?
– Mindig a lélek útjaiból indultam ki. Az ember tisztaságából vagy éppen gyarlóságából. Mindannyian emberek vagyunk, hibázhatunk. Vannak vágyaink, amiket gyakorta elhallgatunk, mert félünk, hogy nem valósulnak meg, vagy hogy mit szólnak hozzá mások. És vannak vétkeink, amiket szégyen helyett felismerni szükséges. A vágyakat és a hibáinkat a versekben talán könnyebb felvállalni, elmesélni. Az olvasó ugyanolyan ember, mint mi, ezért egy-egy ilyen őszinte vers az ő számára is hordozhat többletet.
Egyszer csak azon vettem észre magamat, hogy a bennem lévő sok-sok érzelem, élmény és tapasztalás elkezdte leíratni magát velem.
A kifejezési forma, a költészet pedig kézenfekvő volt: minden nap versben élek, minden történésre ismerem az analógiát a költők révén, minden kérdésre tudok versben fontos igazságot válaszolni. De azt vettem észre, hogy vannak helyzetek, megfogant érzések, pillanatok eseményei, amik nagyon az enyémek és nálam senki sem tudja jobban megfogalmazni, mert bennem vannak. Bár eleinte nem állt szándékomban, hogy ezekből egy önálló kötetet hozzak létre, azonban egy idő után, ahogy gyűltek a versek úgy gondoltam, hogy eljött az ideje annak, hogy ciklusokba rendezzem és az olvasók elé tárjam. A Lételem című kötetben benne szereplő versek a hétköznapi érzések lírai lenyomatai.
– Hogyan születtek a versek, volt-e bármilyen nehézsége a kötetnek?
– Van, amikor a vers szinte magát alakítja és percek, órák alatt megszületik. Máskor viszont hetekig bennem motoszkál az, ha egy sor nem tökéletesen fejez ki valamit, vagy formáját nézve bicsaklik valahol. Ilyenkor javítgatni, hozzátenni, elvenni kell, hogy végül jó, vagyis igaz legyen. Az elmúlt években összeállt egy olyan mennyiségű vers, amelyet úgy gondoltam, hogy érdemes szerkesztett formában kiadni. Ugyanakkor arról is szólni kell, hogy nem volt egyszerű egymáshoz válogatni a verseket, mert azok születése a lehető legkülönbözőbb terekben, időkben történt és a legkülönbözőbb érzésekből, gondolatokból táplálkoztak. Igazából ezen nincs mit csodálkozni, hiszen egy verseskötet mindig az emberi érzések sokaságának sűrítménye.
Éppen ezért nagyon hangulatfüggő is.
Ebből adódik, hogy egy verseskötet nem arra való, amire egy regény, hogy az ember egyszerre elolvassa, és aztán lehet, hogy többé nem veszi elő, hanem éppen ellenkezőleg. A verseket újra és újra érdemes elővenni, olvasni, mert mindig mást jelentenek, minden élethelyzetünkben másképp tudnak hatni ránk. De az biztos, hogy segíteni tudnak, ha elbújnánk a világ zaja elől, és kimondják azokat a dolgokat is, félelmeinket, kötődéseinket, érzéseinket, amiket csak úgy, a hétköznapokban kevésbé mernénk elárulni. Hogyha az ember találkozik egy önazonos verssel, amely az ő érzéseit, az ő élettörténetét adja vissza, akkor később biztosan vissza is tér hozzá.
– Verset írni vagy éppen előadni a nagyobb élvezet?
– Az előadás és az írás egyaránt örömet okoz számomra. Ritka az a költő, aki jól tudja előadni a saját verseit. Ezzel magam is szembesültem a kötethez készülő hangoskönyv elkészítésekor. Valóban nehéz visszahozni azokat az érzéseket, amelyeket a vers írása közben megél az ember, éppen azért, mert az írás közben több idő volt az érzések megszületésére és rétegesebb, bonyolultabb, összetettebb, mint amikor előadom őket.
Nagyjából azonos élvezetet okoz elmondani egy jó költő jó versét, mint megírni a saját verseimet.
Van olyan is, amikor egy vers nem sikerül jól. Akkor ugyanaz a rossz érzés kerít hatalmába, mint amikor nem tudom tökéletesen tolmácsolni egy költeményt a színpadon. Pozitív és negatív eseményekre mindenki életében bőven van példa, de ez természetes, mivel az ember a legkülönbözőbb hangulatokban vergődik egész élete során. A költészet ezért a pillanat művészete. Azé a pillanaté, amikor megszületik, és azé, amikor éppen olvassák. Egy-egy vers lehet, hogy nem a legmegfelelőbb időszakban találja meg az embert, de ilyenkor lapozni kell, keresni kell egy másikat, azt, ami hajlandó találkozni velünk. 
– Az egyetemes érzések mellett a kötet mennyire reflektál a jelenünkre?
– Teljes mértékben. A versek révén fokozatosan eszmélhet rá mindenki, hogy nincs egyedül, más is megküzd és túljut hasonló problémákon, és vágyhat arra, amire mi. A 21. századi társadalom ügyes-bajos dolgai, az ember civilizált vagy épp kulturálatlan közege, a modernitás és a sosem változó, egyetemes emberi érzések kapcsolódnak össze a versekben. Olykor görbetükröt tartok az olvasó elé, mert a társadalmunk problémáit is megpróbáltam bemutatni a költészet eszközeivel, olykor ez is kell.
A költészet egy híd. Ráadásul erre a kapocsra a jelen emberének egyre nagyobb szüksége is van.
A verseskötetben Budapest, mint közeg, több versben is megjelenik. Emellett a magyar vidék és a természet szépsége ugyancsak előtérbe kerül. Nem véletlen ez, hiszen a környezetünk harmonizál a lelkünkkel, jó és negatív értelemben egyaránt. Körbe fog, meghatároz, felemel, elzárkózik, eldob. Erre pedig a lelkünknek rezonálni, a gondolatainknak is reflektálni kell. Ez megjelenik a verseimben is. A nagyvárosi lét kényelme és helyeslése mellett tehát ott az undor és ez elidegenedés, de ott van a hit, a tisztaság, az empátia, a kulturáltság és az egyszerűség igénye ugyancsak. Ezek az érzések – ha azonosak velünk – empatikussá tesz bennünket a költemény iránt, képes arra, hogy lelkünk ajtaján belépjen és megszólítson bennünket. Erre pedig nagy szüksége van korunknak. Ma nagyon sok impulzusra kell konkrét és korrekt választ találnunk. Nemcsak racionálist, hanem lelki választ is. Van, hogy nem a felelet, hanem már a kérdés feltevése hiányzik. A versek ebben is segítenek. A Lételem című kötetem ebben az útkeresésben, a személyiségünk, a környezetünkkel, a világgal való viszonyunk megértésében kíván segítséget nyújtani.
Lutter Imre június 10-én délután 5 órakor dedikálja kötetét Budapesten, a Vörösmarty téren, a Líra kiadó standjánál. A könyv a helyszínen és a nagyobb könyvesboltokban is megvásárolható vagy megrendelhető a Magyar Versmondók Egyesülete oldalán.
Tóth Gábor
Andrásfalvy Bertalan kincset érő mesegyűjtései – új kötet jelent meg a 90 éves néprajzkutatótól
Kiemelt képünk forrása Magyar Versmondók Egyesülete
