Molnár Miklós: Az Isten elköteleződése felénk
Érdemes megfontolnunk, hogy elköteleződni olyan személy mellett szoktunk, aki számunkra kedves és értékes, akit becsülünk. Amikor Isten „eljegyez” minket, akkor azt mondja ki rólunk, hogy milyen sokat jelentünk számára. Micsoda méltóságot adott nekünk az Ő szeretete!
Szép látni régebb óta házasoknál, amikor olykor meghatottan beszélnek a másik szeretetéről, hogy mennyi jót hozott ki belőlük ez a szeretet!
Ha Isten szeretetének hatalmas mértékére gondolunk, rá kell csodálkoznunk, hogy ez belőlünk is mennyi jót tud kihozni! Mi magunk is megérezzük, hogy Valaki bízik bennünk, tudja, hogy jó emberekké tudunk válni, ha hallgatunk az Ő szavára.
A szenvedés vasárnapja van, ami számunkra is utat nyit ezen az eddig áthatolhatatlannak hitt sűrű sötétségen, vagyis a mulandóságunk terhein keresztül. Ugyanis, ahová előttünk ment a Fő, oda kapott meghívást az egész test, az Egyház: a keresztúton át a feltámadásba. Arra tanít minket, Jézus, hogy aki felveszi a keresztjét, vagyis felvállalja az elkerülhetetlen terheket, meghozza a szükséges áldozatokat az életében, az megtalálja az utat, keresztül a félelmetes mulandóságon át Istenhez.
Amikor mi szenvedünk, már nem vagyunk egyedül, mert Vele hordozzuk a keresztünket.
Amikor nem értenek meg minket, mert Isten bölcsességét hirdetjük, Ő is velünk együtt visszautasítást szenved el. Amikor áldozatot hozunk azért, akit szeretünk, mi magunk is Krisztus áldozatába lépünk bele. A szenvedés egy misztérium, ami képessé tesz arra, hogy eggyé legyünk a Fővel, vagyis Jézussal. Mert az igazi szeretet kész minden szükséges áldozatra. Ahogy a házasságban, az együtt átélt kihívások, nehézségek megerősítik a kapcsolatot és megnyitnak egy magasabb fokú szeretetre, úgy az Istennel való kapcsolatunkban is ezek az áldozatok építik fel az igazi tartalmát a köztünk levő szeretetnek. Mert a kapcsolat elején a szerelem érzelmekkel lángoló öröme áll, de az évek alatt ez a felszínes kötődés tartalommal telik fel és egyre inkább súlya lesz a köztünk virágzó hűségnek és szeretetnek.
Megtanulhatjuk ebből a Szent Három Napból, hogy a gyűlölet időszakosan tud ugyan szövetséget létrehozni, de a szeretet tud csak olyat, amely nem múlik el, és amely képes legyőzni minden fájdalmas szenvedést.
Végső soron nem képes más uralkodni tartósan az ember és a világ fölött, egyedül a Krisztusban átélt szeretet, a Benne meghozott áldozat.
Válaszolnunk kell most, amikor Jézus eljegyzi az Egyházában az emberiséget! Tudunk-e szeretettel felelni, vagy még mindig vannak bennünk neheztelések, kérdések, félelmek? A nagyböjt szent ideje arra való, hogy ezeket tisztázzuk magunkban, hogy megszülethessen bennünk a bizalom. Jézus akkor szenvedett értünk, amikor még bűnben voltunk, hogy megelőlegezett szeretettel felbátorítson minket is az igenre. A következő napokban kapcsolódjunk bele ennek a titoknak az ünneplésébe, hogy megértsük az életünk legfontosabb üzenetét:
az Isten igent mondott ránk a teremtésünkben, megváltásunkban és meg akar szentelni minket, hogy mi is tudjunk szeretettel felelni a kétségek és az önzés helyett!
Címlapkép: Pixabay.com
