Fact check: Ha nincs érzékenyítés az iskolákban, akkor ez mi?

Valóban nincs jelen az LMBTQ- és genderprobléma Magyarországon, ahogyan azt egyes hangok próbálják elhitetni velünk? Ha van már gyermekvédelmi törvény ez ügyben, miért szükséges a gyermekvédelmi népszavazás? Honnan tudjam, hogy valóban létezik az úgynevezett „meleglobbi”, ha az ellenzék azt állítja, hogy a téma csupán „gumicsont”, s a kormány fújja fel az egészet? Sokakban kelthet bizonytalanságot, hogy a fenti kérdésekben félrevezető hírek, kijelentések keringenek a világhálón. Van, aki szerint az LMBTQ-lobbi nemes célokért, például az egyenlőségért küzd, s azt is lehet hallani, hogy Magyarországra úgysem érnek el ezek a jelenségek. Éppen ezért szükséges tisztázni, hogy mi is a valós veszély, ami ellen most felléphetünk, ha elmegyünk szavazni!

Folytatjuk sorozatunkat, amelyben a gyermekvédelmi népszavazás körüli tévhiteket szeretnénk eloszlatni. Első cikkünkben arról volt szó, hogy a gyermekvédelmi törvény ellenére nagyon fontos szerepe van a népszavazásnak, hogy a hazánkra nehezedő nemzetközi nyomás ellenére meg tudjuk védeni gyermekeinket. Ezt követően azt jártuk körbe, hogy a genderlobbi már most elérheti a legkisebbeket Magyarországon. Jelen írásunkban azt szeretnénk bemutatni, hogy kamaszaink érzékenyítése hogyan folyik már évtizedek óta hazánkban. Ismét segítségünkre lesz Schittl Eszter, a CitizenGO munkatársa, aki már régóta dolgozik azért, hogy felhívja a közvélemény figyelmét a fenyegetésre.

Sajnos nem igaz, hogy álproblémával állunk szemben – fogalmaz a szakértő, akitől azt is megtudtuk, hogy a Labrisz Egyesület és a Szimpozion Egyesület Melegség és megismerés programja már 2000 óta(!) érzékenyíti a magyar diákokat az LMBTQ-kérdésekre. Ez azért sem mellékes, mert a honlapjuk szerint így évente 1000–1500 diákhoz tudnak elérni „tanításukkal”.

S hogy miről is szól az általuk képviselt nézőpont? Erről semmi sem tud jobban beszélni, mint maga a Labrisz Leszbikus Egyesület által 2018-ban kiadott, nevelőknek és diákoknak szánt oktatási, nevelési segédanyag. Vegyük végig annak legaggasztóbb pontjait, amelyek magyarázat nélkül is magukért beszélnek! Az alábbi idézett szövegeket mind a fent említett tananyagban olvashatjuk.

Az első ilyen pont a nem titkolt keresztényellenesség, amely többféleképpen is megnyilvánul a szövegben: 

„Különösen nehéz lehet ez egy olyan, hierarchikusan berendezett, tekintélyelvű közegben, ahol a hagyományos keresztény, konzervatív értékrend szerinti család-/párkapcsolati modell a követendő minta” – fogalmaznak, majd megerősítésképpen az egyik képben is rájátszanak erre: a legmérgesebb, nem szimpatikus szereplő keresztet hord a nyakában, miközben a leszbikus pár elhalad előtte.

Kép forrása: Labrisz.hu

A tanároktól elvárnák, hogy viselkedésükkel is a gyermekek elbizonytalanítását célozzák nemi identitásukban:

„A tanárok, amikor diákjaik párkapcsolati viszonyairól beszélnek, érdeklődnek, használják bátran azt a beszédmódot, amely pozitívan nyitott az azonos nemű elköteleződésekre is (vagyis nem heteroszexista). Például: van barátod vagy barátnőd?” (…)„a lányok és fiúk kettéosztása erősíti a nemeket egymással szembeállító, dichotóm, heteronormatív szemléletet, amelybe egy transznemű, illetve nemi identitásában bizonytalan vagy a kettéosztást tudatosan elutasító fiatal nem fér bele.”

Azt is előírnák, hogy a tanárok hívják a fiút lánynak, a lányt fiúnak, ha ő azt kéri:

„A hazai kutatások szerint a transznemű fiatalok gyakori iskolai élménye, hogy nem fogadják el vagy megkérdőjelezik a nemi identitásukat.” „A nemi sztereotípiák és tabuk feloldásával, így például a transzneműek által választott keresztnevek természetes használatával a pedagógus a diák biztonságérzetét, emberi méltóságát erősíti.”

A hagyományos iskolai ünnepségeket – mint például a szalagavató – is a céljuk szolgálatába állítanák:

(…)„remek alkalom lehet a szalagavató arra, hogy az LMBT-fiatalok iskolai elfogadását erősítse, ha a tanárok támogatják, hogy mindenki olyan neműként és neművel táncoljon, ahogy és akivel szeretne.”

Kép forrása: Labrisz.hu

„Az általánosan elfogadott fiú-lány párosokon kívül látható egy mosolygó fiúpáros, egy szemérmesen összehajoló lánypáros, illetve egy, a hagyományos táncos szerepeket megfordító fiú-lány páros is. Valószínűleg nagyon nyitott és befogadó az iskola, toleráns szellemiséggel, hiszen a fiatalok választhattak.”

„A kezét ökölbe szorító, elutasító arckifejezésű lány döntése egyértelmű: nem szeretne az őt felkérő transzfiúval táncolni. Talán nem tekinti őt „igazi” férfinak. Még egy befogadó iskolában is küzdelmes lehet a transznemű fiatalok élete; nekik a szexuális kisebbségek között is speciális nehézségekkel kell szembenézniük.”

Küzdelem a „heteronormativitással” szemben:

„Az iskolai terek a nemek és a szexualitás szempontjából látszólag semlegesek, ám ha jobban megnézzük, átszövi őket a heteronormativitás.”

Véleményük szerint a biológiai nemnek megfelelő nemi identitás fejlődésének támogatása a családi életre nevelés programban heteroszexista, homofób és transzfób!

„A jelenleg érvényes iskolai kerettantervek nem tartalmazzák a melegség, a transzneműség, az LMBT-emberek mint társadalmi csoport és hátrányos helyzetű kisebbség témájának megvitatását. A családi életre nevelés kerettanterve pedig nemcsak hogy hallgat a témáról, hanem nyíltan heteroszexista, homofób és transzfób megfogalmazású fejlesztési feladatokat tűz ki, többek között a fiatalok „genetikai nemének” megfelelő nemi identitás fejlődésének támogatását.”

És amikor a tanár is „előbújik”:

„A tanári asztalnál álló pedagógus azonban egy átlagostól eltérő dolgot tesz: a Pride képeit vetítve előbújik.”

Kép forrása: Labrisz.hu

„Az a tény, hogy a tanárnő saját Pride-élményét, fotóit osztja meg a diákokkal, egyben arra is jó példa, hogyan lehet fejleszteni a fiatalok kritikus médiaszemléletét. Amikor az esemény résztvevőjeként számol be a gyerekeknek, megmutatva olyan hiteles képeket, tényeket, amelyek a központilag vezérelt híranyagokban ritkán fordulnak elő, alkalmat teremt diákjainak a jelenség mélyebb átgondolására és megértésére és a média által közvetített sztereotípiák megkérdőjelezésére.”

Nagyon elszomorít minket, amikor azokra a gyerekekre gondolunk, akiknek az ártatlanságát és a világra való nyitottságát különböző lobbicsoportok saját érdekeik elérésére használják – fogalmaz Schittl Eszter, hozzátéve, hogy a fentiekből is jól látható, hogy egyáltalán nem igaz, hogy álprobléma lenne a genderlobbi Magyarországon. Évek óta jelen van a gyermekek LMBTQ-befolyásolása, ezért nagyon fontos részt venni a népszavazáson, és tenni azért, hogy mindez a továbbiakban ne folytatódhasson!

Iratkozzon fel hírlevelünkre