A pápa követei
A Szentszék diplomáciája, s ennélfogva a pápa követei kettős természetű küldetést látnak el. Egyfelől biztosítják a római pápa és a világ minden táján jelen levő katolikus hívek, a helyi egyházak közötti kapcsolatot, s ezáltal segítik a pápa egyetemes pásztori küldetését. Másfelől kapcsolatot tartanak a különböző országok világi hatóságaival, és elősegítik az együttműködést, mint minden állam diplomáciája. A római pápának, aki a Katolikus Egyházat képviseli, ezt a jogát mindig is elismerték elvben és gyakorlatban: az államok fogadták a pápa követeit, és maguk is küldtek követeket hozzá. 
A 4. század óta tanúi lehetünk a pápa képviselői, azaz követei működésének, és az idők folyamán különböző fajtájuk alakult ki, részben alkalmazkodva a nemzetközi kapcsolatok alakulásához.
A pápa „rendes” követei manapság az apostoli nunciusok.
Ők számítanak a Szentszék (tehát nem a Vatikánvárosi Állam) nagyköveteinek az egyes országokban. Annyiban más, mondhatni több a nunciusok feladata, mint a világi nagyköveteké, hogy a klasszikus diplomáciai feladatkör mellett egyházi küldetéssel is bírnak: az egyetemes egyház fejét képviselik az adott ország katolikus egyházánál. Minthogy püspökökről, sőt, címzetes érsekekről van szó, a küldetésük lelkipásztorinak is tekintendő, és valóban, a nunciusok ilyen minőségükben is számos meghívást kapnak országszerte. Amikor egy adott országban éppen nincsen nuncius (mint jelenleg Budapesten, Michael A. Blume nuncius nyugdíjba vonulása miatt), akkor a nunciatúrát ideiglenes ügyvivőként irányítja a nunciatúra második embere, aki általában tanácsosi vagy titkári ranggal bír, s ebben hasonlít más nagykövetségek diplomatáira.
Van néhány olyan ország, amellyel a Szentszéknek nincsenek diplomáciai kapcsolatai, mégis fontosnak tartja, hogy az ottani egyháznál képviseltesse magát.
Ilyen esetekben a pápa követét apostoli delegátusnak nevezik, akinek a küldetése nem diplomáciai jellegű, csupán egyházi. Ez a helyzet jelenleg Koszovó esetében, ahol pápai delegátus képviseli a Szentatyát, aki egyébként Ljubljanában nunciusként van akkreditálva. A Szentföld összetett viszonyait tükrözi, hogy a pápát ugyanaz a személy, Adolfo Tito Yllana érsek nunciusként képviseli Izraelben és Cipruson, ugyanakkor apostoli delegátusként Jeruzsálemben és Palesztinában. 
A 20. század második felének fejleményeként a Szentszék részt vesz több nemzetközi kormányközi szervezet életében. Legtöbbször csupán megfigyelőként, mint az ENSZ és annak szakosított szervezetei esetében. Ilyenkor a pápa képviselőjét a Szentszék állandó megfigyelőjének nevezik. Néha pedig rendes tagként vesz részt annak munkájában, mint többek között az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet, vagy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség esetében (talán meglepőnek hangzik, de a Szentszék ezáltal fejezi ki, hogy e két szervezet munkáját mennyire fontosnak tartja), s ilyenkor – az államokhoz hasonlóan – állandó megfigyelőt delegál.
Van azonban a pápai követeknek egy további kategóriája, ami ráadásul a legősibbnek minősül.
Az úgynevezett legátus nem állandó megbízatással rendelkező követ, akire egy-egy különlegesebb alkalommal speciális feladatot bíz a pápa.
Magyarul oldalkövetnek is nevezzük (a latin legatus a latere fordításaként), ami azt fejezi ki, hogy közvetlenül a pápa környezetéből érkező megbízottról van szó. Manapság egy-egy kiemelkedő egyházi rendezvényre, de néha világi ünnepségre is küld a pápa oldalkövetet, méghozzá vatikáni bíborost, aki kifejezetten az ő személyes képviselőjeként. Ilyen oldalkövet, azaz legátus volt Eugenio Pacelli bíboros az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson (a tavalyi NEK-re viszont nem nevezett ki legátust a Szentatya, hanem maga jött el).
A legátusok másik válfajának tekinthető a pápai különmegbízott
(olaszul inviato speciale, angolul special envoy – ezt szokták a híradásokban olykor különleges küldöttként fordítani), aki annyiban különbözik a legátustól, hogy nem feltétlenül bíborosról van szó (de lehet az is), illetve nem feltétlenül a Vatikánból érkezik, hanem előfordul, hogy valamely megyés főpásztor kap ilyen megbízatást (például 2016-ban Dominik Duka bíboros különmegbízottként képviselte a pápát a Szent Márton Év központi ünnepségén Szombathelyen). A különmegbízottnak is az a feladata, hogy a pápa helyett részt vegyen egy egyházi, vagy világi eseményen, tolmácsolja a pápa üzenetét, és apostoli áldását.
Kevésbé formális küldetéssel rendelkező pápai különmegbízottak is vannak, és Michael Czerny bíboros magyarországi küldetése esetében is erről volt szó.
Küldetésük lehet tisztán egyházi jellegű, de nem feltétlenül nélkülözi a politikai vonatkozásokat, így a politikai vezetőkkel való érintkezést sem.
A pápa azért küldte Czerny bíborost Magyarországon (illetve Konrad Krajewski bíborost Lengyelországon keresztül) Ukrajnába, hogy a kialakult helyzetben így fejezze ki közelségét és szolidaritását a menekültekkel, illetve az ellátásukról gondoskodó magyar és lengyel helyi egyház iránt. Ugyanakkor a pápa képviselője a magyar állam szerepvállalásáról is meggyőződhetett.
Érszegi Márk Aurél
Vatikán-szakértő
Harminc éve indult újra a diplomáciai kapcsolat Magyarország és a Szentszék között
A címlapképen Czerny bíboros a Katolikus Karitász önkénteseinek körében látható 2022. március 9-én Barabáson. (Fotó: Érszegi Márk A.)
