Áldd meg, Jézus, Kárpátalját! – Sillye Jenő a Pengetőnek
– Ma kiváltképp aktuálissá vált a Kárpátalja című éneked. Hogyan született ez a dal?
– A Kárpátalja című dalom egy bujdosó magyar népdal szövegének egyfajta átirata. A mindent feladó, menekülő kuruc emberek ajkáról ilyen fájdalmas énekek születtek, látva, hogy elveszett a küzdelem. Többször lehetőségem volt Kárpátaljára kijutni. Nagy ajándék volt ez mindannyiszor. A ferencesek óriási munkát végeztek a kinti missziójuk révén. A hatalmas paphiányba érkeztek, sok esetben embertelen, élhetetlen körülmények közé, lelakott, fűtetlen plébániákra.
– Miért kellett papokat kiküldeni az anyaországból Kárpátaljára?
– A szétesett kommunista Szovjetunióban addigra már gyakorlatilag kiirtották a katolikus és a görög egyház papjait. A misszió révén azonban elindulhatott újra az élet. Minket is meghívtak, hogy adjunk koncertet Kárpátalján. Ahogy elérkeztünk a kinti magyar testvéreinkhez, mindig megtapasztalhattuk a hatalmas hálájukat és szeretetüket.
– Az éneked mégsem teljesen felhőtlen.
– Sajnos valóban nem az, mert nem lehet az. Elindult egy kivándorlási folyamat a szegénység elől menekülve. A fiak és a lányok már elhagyták a szülőföldjüket, és valahol Európában vagy messzebb próbáltak szerencsét egy szebb jövő reményében. A szülők számára ez nagy fájdalom volt. Egyik utunk után született meg ez a dal, a megtapasztalt élethelyzeteket látva és átérezve.
– Akkor ez egy imádság?
– Igen, ez egy énekelt ima Kárpátaljáért. Aki megjárta Kárpátalját, mindig lelkesen nyilatkozik. Nagyon várnak a szeretetünkre az ottani magyar testvérek, mert
fontos nekik, hogy érezhessék, hogy összetartozunk és fontosak a számunkra.
Éppen emiatt hatalmas dolog, amit a jelenlegi kormányunk tesz a határon túli magyarokért. Az anyagi támogatás és a magyar állampolgárság megadása révén is. Ez a lehető legnagyobb ajándék nekik.
– És persze az is ajándék lehetett, hogy elvitted Istennek szóló, magyar dalaidat nekik az egyes koncertek során. Te is így látod?
– Minden szolgálatom szép emlék számomra, amit a határon túli testvéreim közösségeiben végezhettem. Ma már nem tudok ilyen nagy utakat tenni, de szeretettel és imádsággal gondolok rájuk.
Soha nem sztárokként érkeztünk hozzájuk, hanem testvérként.
Szeretetből szolgáltunk az egyházunkban azokkal az eszközökkel, amelyeket mi is kaptunk az Úrtól. Nagyon sok találkozásnak lehettem részese, és én is rengeteg szeretetet kaptam tőlük. Több szeretetet kaptam, mint amit én tudtam odavinni nekik.
– Ma háború dúl Ukrajnában, ami a határon túli magyar testvéreink életét is veszélyezteti. Az egész ország szinte egy emberként mozdult meg, hogy segítsen magyarnak és ukránnak egyaránt, aki menekültként érkezik hozzánk. Hogy látod, mit tehetünk még ebben a helyzetben?
– Amit most is megtehetek, hogy mindennap imádkozom. A szűk családi körben vagy a plébánián. Van kiért és van miért imádkozni. Én hiszek ebben. Ez a mi hitünk nagy ajándéka. Az Úr Jézus Krisztus békét tud teremteni. Az embereknek ez nem megy. Ők sajnos sokszor őrültséget csinálnak. Az ima mindennél többet ér. És akiben bízhatunk, az maga az Úr.
Most ugyan megint „sötét felettünk a felhő, hull a fákról őszi eső”, de aki valódi változást hozhat az életünkbe, egyedül az Úr Jézus.
Gável András
Sötét felettünk a felhő,
hull a fákról őszi eső.
Szívünknek bánatát,
fáradt lépteink nyomát
hóval lepi be a tél.
Kárpátalja bánatára,
messze ment sok fia lánya,
Kárpátok csúcsai,
hűvös, gyors patakjai
mindig visszavárja.
Áldd meg, Jézus, Kárpátalját,
évszázadok ősi álmát,
szép magyar fiait,
drága kedves lányait,
kérünk Jézus, áldd meg!
Fotó: Nagy Lajosné Kata
