Még a Bundeswehr sem tényező az orosz hadsereggel szemben
– Az orosz–ukrán konfliktus kezelésében úgy tűnik, Németországnak nem osztottak lapot. Valóban így van?
– Egyértelmű, hogy jelenleg nem Németország Európa központi szereplője, főleg nem ebben a konfliktusban. Nem igazán igyekeznek, hogy a saját álláspontjuknak érvényt szerezzenek. Természetesen Németország is a konfliktus békés rendezése mellett áll, de nem véletlen, hogy a német diplomácia látványosan kevésbé aktív.
A decemberben megalakult új német kormány nem egészen tudta még eldönteni, hogy pontosan milyen irányban induljon el.
A kormánypártok nincsenek könnyű helyzetben, hiszen nagyon különböző irányzatok versenyeznek egymással. 
Ma a német kormányban számos különböző érdek van, amelyek kioltják egymást, ezért van az, hogy az ukrán–orosz konfliktus esetében a németek nem igazán tudnak lépni. Igaz, azt is hozzá kell tenni, hogy egy nagyon friss kormányról van szó, még a 100 napot sem töltötték be, nincs jelentősebb nemzetközi tapasztalatuk.
A jelenleg kormányzó pártok 16 éve nem kormányoztak, idő kell nekik ahhoz, hogy ebben az összetett válságban állást tudjanak foglalni.
– Németország „némasága” összefügghet azzal a ténnyel, hogy gazdasága az orosz földgáz nélkül összeomlana?
– Mint más európai országok esetében, úgy a németeknél is megkerülhetetlen az orosz gáz szerepe. Egy nyílt háborús konfliktus esetében a gázszállítmányok is bizonytalanná válnának. Egy ilyen helyzet minden európai gazdaságot hátrányosan érintene, egy fegyveres összetűzés senkinek sem lehet az érdeke.
Ez nem Németország gyengesége. Látható, hogy megváltozott a világ, ebben a válságkezelésben még az Amerikai Egyesült Államok sem túl hatékony, és nem is ütőképes. Lehet, hogy ők sem tudják pontosan, hogy mi lenne a jó megoldás.
Elmúltak azok az idők, amikor Amerika saját akaratát tudta érvényesíteni és megmondhatta, hogy mi hogyan történjen.
Többszereplős lett a diplomácia és nagyobb politikai súllyal jelenhettek meg benne olyanok is, akik korábban nem. 
– Mint például Franciaország?
– Pontosan. Németországban Angela Merkel tizenhat éve után egy politikai vákuum keletkezett. A németek még nem tudták ezt az űrt betölteni, Emmanuel Macron azonban gyorsan átvette a kezdeményezést a nemzetközi politikában. Korábban sikerült az Európai Bizottságot meggyőznie arról, hogy az atomenergia fontos zöldenergia, ezzel pedig nagyon ügyesen maga mellé tudta állítani a visegrádi országokat.
Franciaország energiabiztonsága elsősorban az atomenergiától függ, és egy ilyen konfliktusos helyzetben könnyű belátni, hogy a franciák a nyerő oldalra kerültek, hiszen az ukrán–orosz válság alapja éppen Európa energiabiztonsága.
A jelenlegi tervek szerint Németország az év végéig lekapcsolja még utolsó három atomerőművét, de nem tartom kizártnak, hogy a jelenlegi események az atomenergia újragondolására sarkalják az új német kormányt. 
– Az Északi Áramlat-2 ma meghatározza a német–orosz kapcsolatokat. Ez eldöntheti Németország szerepvállalását a konfliktusban?
– A zöldpárti külpolitikát nem érdeklik ezek a konfliktusok, próbálnak – amennyire lehet – kimaradni belőlük. A németek azért sem akarnak hozzászólni a válsághoz, mert látszik, hogy az nagyon sok szereplős és nem látják a maguk érdekeit sem. Beszédes, hogy az elmúlt hetekben ötezer darab sisakot ajándékoztak Ukrajnának.
Ez egyértelmű üzenete annak, hogy nem akarnak állást foglalni az ukrán–orosz konfliktusban.
Az Északi Áramlat-2 esetében jelenleg az engedélyeztetési eljárás zajlik. Az igazi kérdés az, hogy annak ellenére, hogy elkészült, valóban üzembe is helyezik-e? Személy szerint én úgy látom, hogy minden feltétel adott arra, hogy így Oroszország közvetlenül Németországnak küldhessen gázt, de ezt az aktuálpolitika mindig áthúzhatja. Emlékezhetünk arra, hogy az elmúlt években éppen a Zöld Párt volt igencsak elutasító ezzel a projekttel kapcsolatban.
– Ez egy közel 88 milliárd eurós beruházás, lehetséges, hogy annak elkészülte után mégsem használnák?
– Természetesen, hiszen Németországban nem egy példa volt már arra, hogy megépítettek valamit, ami aztán sokáig nem került hasznosításra. Gondoljunk csak a berlini reptér esetére, ami tíz éve gyakorlatilag üresen áll.
– Ha Oroszország megtámadja Ukrajnát, akkor Németország mit léphet?
– Miután Ukrajna nem NATO-tagország, így a NATO közös védelmi stratégiája nem léphet életbe. Nem hinném, hogy bárki is háborút akarna viselni Oroszországgal szemben. Ugyanakkor Ukrajna területi integritása esetében is közmegállapodás van Európa szerte.
Az azonban egy másik kérdés, hogy mi van egy papíron álláspontként megfogalmazva, hol húzódnak a határok és hogy mit mutat a realitás a Krímben, vagy éppen Donbászban.
Én úgy látom, hogy Vlagyimír Putyin sem szeretne igazából háborúzni, az elmúlt hét eseményei is inkább az erődemonstrációkról szóltak. Ukrajna már most is nagyon sokat veszített és Oroszország nagyon sokat nyert. Az, hogy folyamatos hírek szólnak arról, hogy Ukrajnát megtámadhatják, azzal óriási gazdasági károk érik az ukránokat. A külföldi befektetők elmenekülnek, a beruházások hiánya pedig csak növelni fogja a gazdasági nehézségeket.
– Az elrettentés politikája intő jel lehet Németországnak arra vonatkozóan, hogy növelje hadi kiadásait?
– Teljesen egyértelmű, hogy az orosz hadsereg a kontinensen az egyik legerősebb, a német hadsereg pedig közel sem olyan erős, mint ahogy híresztelik. Az elmúlt évtizedekben a német haderő reformja elmaradt.
Így ma azt mondhatjuk, hogy a Bundeswehr nincsen abban az állapotban, hogy nemzetközileg ütőképes lehessen Oroszországgal szemben.
Jól tudjuk, hogy a GDP 2 százalékát – amely NATO előírás lenne – a németek sem költik a hadseregükre. Sőt, az új kormánykoalíció ki is jelentette, hogy ők a 2 százalékos küszöb elérését nem is tartják prioritásnak, így a Donald Trump által szorgalmazott NATO-céltól nagyon messze kerültek.
Kérdéses, hogy ebben a konfliktusos helyzetben Németországban valóban van-e hajlandóság arra, hogy komolyabb fegyverkezésbe kezdjen. Meglátásom szerint a német közvélemény ezt jelenleg nem támogatná.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása: Pixabay.com
