A nyugati világban az elmúlt időszakban két olyan eset is történt, amely megmutatja, hogy Magyarország számára a keleti nyitás egyúttal miért világnézeti kérdés is. Történt nem olyan régen, még 2019-ben, hogy az egykori finn belügyminiszter a Twitteren a Bibliából idézett. Miért tette ezt? Mert feltűnt neki, hogy egyházának vezetői magától értetődően állnak ki a Pride-rendezvények mellett. Olyan kritikátlanul támogatják az LMBTQ-mozgalmat, hogy úgy érezte, Szent Pál szavaival kell üzennie. Az eredmény? Büntetőeljárás alá vonták és tettéért – lásd még, mert idézett a Bibliából – akár két év börtönre is ítélhetik.
Transzparensek a Päivi Räsänen melletti szimpátiatüntetésen a finn nagykövetség előtt. Fotó: Szennyes Krisztián/Vasarnap.hu
Aztán. Joe Biden, az USA elnöke egy bizonyos Sam Brintont nevezett ki a vezető nukleáris ügynökség élére. Ezzel a Brintonnal semmi komolyabb gond sincsen, csak egy pár dolog. Mondjuk az, hogy homoszexuálissá átnevelő foglalkozásokat tartott. Vagy az, hogy népszerűsítette az állatokkal történő szexuális aktust. Esetleg egészen egyszerűen csak az, ahogy megjelenik.
Ma pedig, még egyszer mondom, ő felel az Egyesült Államokban a nukleáris energia felhasználásáért.
Látják, ugye, ebből a két példából is, hogy miről beszélünk, amikor a nyugati világot temetjük? Érzik, hogy mi a probléma? Hogyan lehetne még ennél is látványosabb, megdöbbentőbb és nyilvánvalóbb, hogy merre tartunk? Pontosabban nem tartunk. Ott vagyunk már rég a gödörben, csak próbálnak még mélyebbre és még mélyebbre ásni.
hirdetésFeltehetjük a kérdést, hol van a vége? Mikor jutunk el odáig, amikor azt mondják a nyugati társadalmak is, hogy eddig és ne tovább? Az a helyzet, hogy ilyen már nem lesz. Kész, ezt elengedhetjük. A nyugati társadalmak ezer és egy módon mondhatták volna már, hogy elég volt. Trump megválasztásával halvány reménysugarát is láttuk ennek. Ám észre kell vennünk, hogy az az Európa, amihez mi csatlakozni akartunk, amely részének érezzük magunkat, immár nem létezik.
Mi maradt hátra? Képviselni az igazi, a valódi európaiságot, és egyre több barátot gyűjteni a normalitást követő társadalmakból. A feladat nem egyszerű, de még egy kis rugdosódás az EU-tól és minden eddiginél jobban megy majd.
