Az Isten igéjének vasárnapja

Isten igéje, szava eltér az emberekétől. Mi időnként például megváltoztatjuk a véleményünket. Az Úr igéje mindig igaz marad. De ennél többről is szó van! Isten igéje mindig aktuális, vagyis az itt és mostban is beteljesül.

A Szentírás, amely a hitünk egyik oszlopa, nem a holt betű, vagy egy régi tanulságokat összefoglaló kötet, hanem az Isten szeretetének, ma is megvalósuló kijelentése. Vagyis, az én életemben is jelenvalóvá válik. Minden körülmények között értelmet adó tanítása van, sőt, közvetíti felém mindig a sugalmazójának üzenetét és jelenlétét. Amikor arról olvasok, hogy „úgy szerette Isten a világot”, akkor tudhatom, hogy ez most is így van; ma is szünet nélkül adja a Fiát, Akinek áldozata ma is jelen van és hat az életemre. Persze, vannak benne múltbeli történetek is leírva, így Dávid ma nem győzi le Góliátot, mégis az én életemben is igaz, hogy, ha Istennel megyek bele a mindennapjaim harcaiba, akkor le tudjuk együtt győzni az erősebbnek tűnő ellenfelet is.

Ferenc pápa szándéka az volt, hogy az Isteni ige vasárnapját az ökumenikus héthez kösse.

Ezzel a közösségünk alapjára kívánta felhívni a figyelmünket, amely az egységhez vezető út kiindulása lehet nem csak a zsidóság, de az ortodox és protestáns keresztények felé is. A Szentírás az egyik legfontosabb forrása a hitünknek, olyan mélységeiben is megértve mindezt, amit az imént kifejtettem. Vagyis, úgy értve, hogy Isten ma is általa tanít, jelen van, beszél velünk. A Biblia egy élő könyv, amelynek üzenete, tulajdonképpen ma is íródik, még ha most már nem is bővül a könyv maga. Ahogyan Jézus üzenete, élete, küldetése tovább ment az Egyház életében, úgy mind a mai napig, a keresztény közösség életén keresztül az Isten üzen a világnak. A mi tevékenységünkben kell megjelennie Isten szeretetének és szolgálatának a világ felé. Ezért is hangsúlyozza Jézus az egységet, hogy „így elhiggye a világ,” hogy Isten küldött minket Krisztusban. Ha és amennyiben erről a szeretetről tudunk tanúságot tenni, akkor válik valósággá bennünk Isten igéje. Ezért is fontos számunkra a küzdelem a szeretetben megvalósuló egységért.

A héten megéltük annak a szándéknak a mélyen Istenben gyökerező valóságát, hogy szeretnénk tenni az egységért a különböző felekezetek között.

Fájdalmas tudni, hogy mindannyian rendelkezünk olyan testvérekkel, akik bár a közösségeinkhez tartoznak, mégsem azonosulnak Jézus vágyával, hogy egyek legyünk. Olyannyira nem, hogy szinte a hidegrázás kerülgeti őket, ha erre az egységre gondolnak. Holott, ezt az egységet nem csak mi, emberek keressük, hanem a Lélek is munkálkodik rajta! Amikor egy válságba került házasságban megszületik a szándék, hogy szeretnék rendbe hozni azt, ami köztük megromlott, olykor hasznos egy kis fantázia játékot használni. Elképzelni, milyen lesz majd, amikor már minden újra rendben lesz köztük. Milyen lesz újból szeretettel tekinteni a másikra. Ha innen visszatekintünk a jelen problémánkra, talán már nem is lesz annyira nagy horderejű az! Talán nem is értjük már egészen, min lehetett annak idején ennyire összeveszni! Ha sikerül ez a kis imagináció, akkor megváltozhat bennünk valami; a sértettség, vagy meg nem értettség szemüvege helyett, a szeretet szemüvegével nézünk már arra, ami közénk furakodott. Ez, pedig segít, hogy másként értelmezzük a köztünk feszülő űrt. Valahogy így kell tekintenünk egymásra, nekünk is, akik különböző felekezetekhez tartozunk, ha valóban hiszünk abban, hogy egyszer majd sikerül elérnünk ezt az egységet. Így már a szeretet szemüvegén keresztül látjuk majd mindazt, amit még le kell győznünk, ahhoz, hogy békét tudjunk kötni!

Az Isten igéje, melyet a Szentírás beszél el számunkra, csak a szeretet által értelmezhető helyesen. Csak az által válik valósággá az életemben is. Éljünk ezzel az ajándékkal, és keressük nap, nap után, hogyan jelenik meg az én életemben itt és most, amit Isten feltárt magából!

Molnár Miklós atya

A szerző korábbi írásai itt találhatók.

Kiemelt képünk forrása: Unsplash

Iratkozzon fel hírlevelünkre!