Cseke Péter: A Jóisten áldása körülölel
– „A Jóisten áldása körülöleli” azóta is ezt a „vállalkozást”?
– Igen. Azt érzem és azt érzékeltem végig, hogy nem véletlenül dolgoztunk ilyen harmóniában. Nyilvánvalóan ezt a téma is adja, hiszen egy olyan szentről beszélünk, egy olyan szentről gondolkodtunk, egy olyan szentet akarunk az előadásunkkal középpontba állítani, aki meghatározó „jelensége”, csillaga volt a 800 évvel ezelőtti Magyarországnak. Úgy gondolom, hogy ma is nagyon sok szent van. Ebben a pandémiás helyzetben különösen sok szentet látok, aki önfeláldozóan, még talán a saját életét is feláldozza, hogy másokon segíteni tudjon. Ezt a példát állítja elénk Szent Erzsébet is, aki egészen fiatal gyerekkorától kezdve csempészte ki az ételeket a szegényeknek. 
Hogy juthat el ode egy kisgyermek, ráadásul egy királylány, hogy a szegények segítése lesz a fő gondja? És ugyanígy tud élni, amikor felnőtt lány, amikor feleség, amikor anya és amikor özvegy lesz. Megmarad benne ez a csodálatos belső: önmagamat átadom és másokért próbálok tenni, élni.
– Az alkotók a külső szemlélő számára is láthatóan „örömmunkaként” élik meg ennek a produkciónak a születését.
– Eddig egészen biztos, hogy így volt. De rápillantva a színészekre és a munkatársaimra, abban is biztos vagyok, hogy továbbra is az lesz.
Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarország legjobb színészeit, szereplőit sikerült kiválogatnunk erre a darabra. 
– Mennyit tud a sikerhez hozzáadni egy ilyen csapat? Mekkorát dob az előadáson, hogy akik benne vannak, azok egy irányba néznek, ugyanazzal a szeretettel dolgoznak a közös ügyön?
– Ez nagyon nagy dolog, főleg, ha ez már eleve így indul. Nekem az a tapasztalatom, hogy ha eleinte különböző irányokba húz is el az az evező egy hajóból, egy idő után mégis egy irányba fog húzni. Viszont mi most kezdettől egy irányba húztunk, azonos volt a gondolatunk.
A nagyságra törekedtünk, és szerintem művészettel a nagyságra törekvés nélkül nem érdemes foglalkozni. Csak a legmagasabbat érdemes megfogni, és azt a célt látni magunk előtt. 
– Ha már a szerelem szerepel a musical címében is, említsük meg: negyven éve élnek házasságban Sára Bernadettel. A Jóisten áldása otthon is körülöleli?
– Igen. Nagyon fontos, ha az embernek olyan társa van, akiben megbízhat, aki mindig segítséget tud nyújtani, aki a legnehezebb időszakokban is tudja segíteni őt. És persze nagyon fontos a humor is, hogy két ember megtalálja abban a feloldozást és a nehézségeken való fölülemelkedést.
Dettiben én ilyen társra találtam. Aki sokat segít nekem, akire föl tudok nézni, és akivel sok-sok helyzetet egyszerűen humorral tudunk megoldani és túljutni rajta.
– Mennyit számít a férj-feleség szövetség háttere ahhoz, hogy a munkáját „örömcsapatban”, jól tudja végezni?
– Nagyon sokat. Ez nagy dolog. Nálunk az is egyszerűsíti a helyzetet, hogy a feleségem hivatása is hasonló, mint az enyém. Nem kell magyarázkodnom például, amikor a délelőtti próba után otthon ebéd közben kiesik a kanál a kezemből, mert azon gondolkodom, hogy valami mást kellett volna mondanom, vagy azon jár az eszem, hogy ezt kell csinálnom, azt kell csinálnom. Ő megérti, átlátja ezt, ahogyan én is az ő munkáját. Amikor ő van benne egy alkotási folyamatban, vagy éppen egy szerepre készül, én tudok neki segíteni. Beülök egy próbára, vagy ő az enyémre, elolvassa a darabot, amit rendezni fogok, elmondja a véleményét, ez nekem nagyon sokat számít.
Két mondatból értjük egymást.
– Eszerint egy jó házasságban, ha a férj és a feleség azonos szakmabeli, nem feltétlenül igaz a mondás, hogy két dudás nem fér meg egy csárdában?
– Nem igaz, ráadásul nem is vagyunk dudások! Mi nem ellenfelei vagyunk egymásnak. Ő egy fantasztikus színésznő, az én utam pedig úgy alakult, hogy most már nem is a színpad, inkább a rendezés és a színházigazgatás a fő profilom, a hivatásom.
A Zsuffa Tünde–Lezsák Sándor–Szikora Róbert szerzőtrió által jegyzett, Az Ég tartja a Földet – Erzsébet, a szerelem szentje című musical olvasópróbáján készült képeinket itt tekintheti meg:
