Ki követelt két éve hatósági árakat?
Nos. Magyarországon az infláció 2021 novemberében 7,4 százalékos volt; pont annyi, mint Lengyelországban és az euróövezeti Lettországban, és csupán kevéssel haladta meg a Belgiumban mért 7,1 százalékot. Utóbbi érték is az Orbán-kormány bűne vajon, vagy az esetleg a koronavírusé? A szintén euróval fizető Észtországban kicsit rosszabb a helyzet, ott novemberben 8,6 százalékos, Litvániában egyenesen 9,3 százalékos arányt mértek – az Orbán küldte volna rájuk a rontást?
Ettől még persze sok az a 7,4 százalék, hogyne lenne sok, magasabb is, mint az 5,2 százalékos uniós átlag – csakhogy a világjárványtól teljesen mentes, ámde Gyurcsány-kormánnyal megáldott 2007. esztendőben 8 százalékos volt a pénzromlás Magyarországon, szemben az akkori 2,3 százalékos uniós átlaggal.
Viszont akkoriban legalább a munkanélküliség is bő duplája volt a mostaninak. Amire természetesen rá lehet vágni, hogy hagyjuk már ezt a visszafele mutogatást, kit érdekel, hogy mi volt 2007-ben – de azért valamivel lelkesebben bólogatnánk Dobrev Klára lakossági fórumain a „bezzeg Szlovákiában évek óta euróval fizetnek, ott a drágulás mértéke sokkal kisebb” résznél, ha nem tudnánk, hogy északi szomszédunknál egészen konkrétan 2009. január 1. óta fizetnek euróval. Magyarországon vajon miért nem, ha az annyira klassz? 2003 júliusában Medgyessy Péter bejelentette, hogy 2008 januárjában lecseréljük a forintot. Mi történt azután?
A Zorbán szemmel verte az ellenzéki padsorokból a konvergenciakritériumokat?
De akkor mi a garancia arra, hogy nem átkozná el újra gonoszul a gazdaságpolitikát, ha ugyanazok kerülnének kormányra, akik 2010 előtt próbálkoztak pont olyan nagy mellénnyel, mint amilyet most viselnek?
Bár ne legyünk igazságtalanok, hisz akadnak új arcok is: itt van mindjárt Fekete-Győr András az ellenzéki lista ötödik helyén. Ő a maga problémamegoldó képességével fogott egy rikító lila vásznat a Facebookon, és kiírta rá vagányan: „32 éve váltottunk rendszert. 17 éve vagyunk az EU tagja. Rég ott kellene már tartanunk, hogy az ember meg sem nézi, mennyibe kerül a cukor, a tej, az olaj, vagy a csirke.”
Ez jól is hangzik, mármint az „üres sopánkodás” kategóriában (eltekintve attól, hogy pár éve egy interjúban ő maga nem tudta megmondani, mennyiért veszi a tejet), csakhogy Németország például 55 éve tagja az Európai Közösségeknek, mégis fellegvára az akciós újságoknak és a „hol mi olcsóbb” tematikájú honlapoknak. De tanulságos egy látogatás a luxemburgi Schengennel szomszédos német településen is, ahol egymást érik a diszkontok, a parkolók pedig telis-tele vannak luxemburgi rendszámú kocsikkal. Ha meg se nézik a kőgazdag luxemburgiak, hogy mi mennyibe kerül, akkor minek autókáznak akár 40-50 kilométereket a nagybevásárláshoz? Hasonló a helyzet Bázel német oldalán –
a jelek szerint a svájciak se küzdötték fel még magukat arra a szintre, amit Fekete-Győr András Magyarországon oly erősen hiányol.
Bezzeg ha az elmúlt két évben minden az ellenzék ötletei szerint történt volna: ha munkahelyteremtő beruházások és vállalkozásfejlesztési pályázatok helyett mindenki megkapta volna a Karácsony Gergelyék által szorgalmazott havi százezer forintos alapjövedelmet, az oltásért járt volna zsebbe a momentumos ötvenezer, duplájára emelkedett volna a családi pótlék, továbbá (a DK elképzeléseinek megfelelően) minden katás vállalkozó folyamatosan adómentes lenne, a távoktatás idejére pedig az összes családos munkavállaló (az állam pénzén) fizetett szabadságra mehetett volna, satöbbi, akkor most bizonyára nem is tudnánk, mi az az infláció, és fel se merült volna az árakba való hatósági belenyúlkálás szükségessége.
Ja, de.
2020. március 19-én Gyurcsány Ferenc élő adásban követelte az alapvető élelmiszerek (tehát nem hat alapvető élelmiszer, hanem az összes) árának hatósági maximalizálását.
„Rendkívüli helyzetben rendkívüli eszközöket alkalmazzon a kormány” – mutatott rá akkor a DK elnöke, 12 ezer lájkot gyűjtve be követőitől a felvetésért. És akkor még mondja valaki, hogy az Orbán csak a gazdag fideszeseknek kedvez!
Francesca Rivafinoli
Kiemelt képünk forrása: Facebook/Gyurcsány Ferenc
