Nyílt levél Perintfalvi Ritának

„Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert »minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni.« [MTörv 19,15] Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak.
Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő.” (Mt 18, 15-17)

„Emberfia! Téged ilyen őrállóvá tettelek Izráel házában. Ha igét hallasz tőlem, figyelmeztesd őket az én nevemben! Ha ezt mondom a bűnösnek: Bűnös vagy, meg kell halnod! – és te nem mondod meg, és nem figyelmezteted a bűnöst, hogy rossz úton jár, akkor az a bűnös meghal ugyan bűne miatt, de vérét tőled kérem számon. De ha te figyelmeztetted a bűnöst, hogy térjen meg útjáról, és az nem tért meg útjáról, akkor az meghal a bűne miatt, de te megmented a lelkedet.” (Ez 33,7-9)

Önt az elmúlt években többen és több ízben is figyelmeztették, hogy katolikus teológusként nyíltan szembe megy az Egyház tanításával (itt és itt). Ezeket Ön személyes támadásoknak tekintette és sértett felsőbbrendűségi tudattal lesöpörve azokat (itt  és itt), a végzettségére hivatkozott. Sértettsége megalapozatlan, mert Ön a szakmáját (diplomáját) megcsúfolva az Egyház és a Szentírás tanításával ellentétes „agymenésekkel” házal. Ezeknek kritikája megtalálható egy alapos szakmai válaszban (itt).

Mielőtt az én végzettségem után kutakodna, leírom, hogy teológus diplomám van (FHF, 1999).

De!

Az itt előkerülő kérdéshez nem különösebben diplomára, hanem sokkal inkább józan értelemre van szükség, amely felfogja és megérti az egyértelmű katolikus tanítást.

Egyáltalán nem szükséges pápának lenni ahhoz, hogy megállapíthassuk, ki a katolikus és ki nem. Aki nyilvánvalóan nem fogadja el a Katolikus Egyház megismert tanítását – akárcsak egyetlen konkrét témában is – az nem lehet katolikus; pusztán imitálja azt. És Ön ezt teszi. Szemléltetésül egyetlen konkrét példát hoznék az Ön állandó témái közül:

megnyilatkozásaiban rendszeresen egybemossa a homoszexuális irányultságot a homoszexuális cselekedettel, holott ez a kettő nyilvánvalóan nem ugyanaz. A homoszexuális irányultság nem egyenlő a homoszexuális cselekedettel.

A Katolikus Egyház Katekizmusa világossá és egyértelművé teszi az egyház tanítását ebben a témában:

Tisztaság és homoszexualitás

2357 A homoszexualitás olyan férfiak vagy nők közötti viszony, akik kizárólagosan vagy döntően saját nemük iránt éreznek szexuális vonzalmat. A századok folyamán és különböző kultúrákban nagyon eltérő formákat öltött. Pszichikai eredete nagyrészt föltáratlan. A hagyomány a Szentírásra támaszkodva – mely úgy mutatja be a homoszexuális kapcsolatokat, mint súlyos eltévelyedéseket [103] – mindig vallotta, hogy „a homoszexuális cselekedetek belső természetük szerint rendetlenek”. [104] Ellentétesek a természetes törvénnyel. A nemi aktusból kizárják az élet továbbadását. Nem az igazi érzelmi és szexuális komplementaritásból származnak. Nincs olyan eset, amikor jóváhagyhatók lennének.

2358 Nem elhanyagolható azon férfiak és nők száma, kiknek homoszexuális hajlama nagyon mélyen gyökerezik. E hajlam, mely objektíve rendetlen, többségük számára próbatétet jelent. Tisztelettel, együttérzéssel és gyöngédséggel kell fogadni őket. Kerülni kell velük kapcsolatban az igazságtalan megkülönböztetés minden jelét. Az ilyen személyek arra hivatottak, hogy valósítsák meg életükben Isten akaratát, és amennyiben keresztények, egyesítsék az Úr keresztáldozatával az állapotukból adódó esetleges nehézségeket.

2359 A homoszexuális emberek a tisztaságra kaptak meghívást. Az önuralom erényeivel, melyek nevelik a belső szabadságot, olykor az önzetlen barátság segítségével, imádsággal és szentségi kegyelemmel fokozatosan és kitartóan közeledhetnek és kell is közeledniük a keresztény tökéletességhez.

A tudomány jelen állása szerint nem létezik „homoszexuális gén”. Egy homoszexuális hajlamú emberből sem lesz automatikusan homoszexuális. Homoszexuálissá válni egy kemény „iskola”. Nagy eséllyel biztosítja az „előmenetelt” például:

1. Szeretetlen családi légkör, túlóvó vagy elhanyagoló szülőkkel, lehetőség szerint apakép nélkül. Az elvált szülők gyerekei veszélyeztetettebbek.
2. Gyermekkori vagy kamaszkori molesztálás.
3. Rideg, erőszakos, szenvedélybeteg apa vagy anya.
4. Megfelelő neveltetés és világkép hiánya; családi halmozódás kommunista/liberális/kozmopolita életfelfogásban.
5. Gyenge jellem és más pszichés problémák veleszületetten, vagy éppen kialakítva.
6. Istentelenség.
7. Önfegyelem és önismeret hiánya, stb.

Senkit nem kergetnek be erőszakkal az ún. melegbárba, ahogy a drogtanyára se. És ahogy a drogos is tud nemet mondani a drogra, ha akarja, úgy a homoszexuális is a nemi aktusra; ez csakis és kizárólag jellem és akarat kérdése.

Olyan alapon hibáztatjuk őket, mint minden más bűnöst. Ugyanis az embernek SZABAD AKARATA VAN, NINCS ELEVE ELRENDELTSÉG. Mindenkinek jogában és lehetőségében áll nemet mondani a bűnre.

A bűn nem tesz boldoggá. A bűnbe belemerülő ember soha nem boldog lesz, hanem halott. A bűn zsoldja a halál. Az életnek értelmet és örömöt csak Jézus Krisztus ad, aki maga az Út, az Igazság és az Élet. Ez a boldogság, nem pedig az, ha valaki elmerül a fertőben.

Mindenki bűnös. Nem azért vagyunk bűnösök, mert bűnöket követünk el. Azért követünk el bűnöket, mert bűnösök vagyunk. A bűnre nemet mondás akár még a bűn elkövetésével együtt is lehetséges, mert az ember esendő és gyenge. Van, hogy a gyengesége miatt elesik.

Azonban a valódi, megátalkodott bűn lényege: a bűn elfogadása, a bűn dicsőítése (a bűn erényként való feltüntetése), a bűn felmagasztalása és az azzal való kérkedés.

Ön nyíltan kiállt és kiáll amellett, hogy a homoszexuális (kéj)vágy ki- és megélése nemcsak hogy elfogadható, de természetes. És ami a legabszurdabb vélekedés az részéről, hogy mindez mintegy az Istentől kapott talentum kamatoztatása (itt és itt). Mindezt katolikus teológusként kijelenteni és képviselni súlyosan ellentmond a krisztusi szeretet parancsának. A szeretet és a bűn egymást kizáró valóságok.

Talán elkerülte a figyelmét, de az Ön egyik megnyilvánulására már korábban is reagáltam a Vasárnapon, itt.

Ha már nyíltan figyelmen kívül hagyja a Katolikus Egyház hivatalos és érvényben lévő tanítását a témában, figyelmébe ajánlom ezt az összegzést. Amennyiben továbbra is kitart a nyilvánvalóan téves és hamis – a katolikus tanítást semmibe vevő – véleményénél, akkor

nincs semmiféle joga katolikusnak vallania magát semmilyen fórumon.

Elsősorban nem meggyőzni akarom Önt, hanem figyelmeztetni tetteinek igen súlyos következményeire. („Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.” Mt 18,6-7)

Ön nem csak a saját üdvösségét, de a „követőiét” is veszélyezteti!

(Megjegyzem: manapság a homoszexualitás és a homoszexuális hajlam mellett létezik egy harmadik különválasztandó jelenség, a homoszexuális fogékonyság. Ezt a fogékonyságot a média, az internetes közösségi térbe juttatott promóciók, a filmek, az irodalom és az ún. felvilágosító oktatások egyrészt generálják, másrészt provokálják. A fogékonyság így pozitív irányú elfogadásként aktivizálódik, akár homoszexualitásra való tényleges hajlam nélkül. Rendkívül nagy tehát azoknak a felelőssége, akik ezt a mérgező, fiatalok életét megnyomorító lobbitevékenységet támogatják, propagálják. Például ezen mérgező ideológia miatt a nyugati társadalomban robbanásszerűen megnövekedett a nemváltó műtétek száma a gyerekek(!) és a fiatalok között, nem is beszélve a többi, hasonlóan káros és veszélyes szegmenséről.)

Krisztus Urunk a szüntelen megtérésre hív és figyelmeztet minket. („Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” Mt 18, 3)

Talán nem szükséges megmagyarázni, hogy mi a különbség a gyermek és a gyermeteg, a bűnbánó és a bűnében makacsul kitartó között…

fr. Hess Dénes ofm