Talán már nem fontos kifejtenem, hogy mit is ünneplünk a karácsony szent estéjén. Remélhetően, azt mindenki tudja, hogy Jézus születését. Azonban, ha tekintetünket erre az eseményre és annak körülményeire szegezzük, talán megérthetünk más, nagyon fontos dolgokat is!
Először is azt érdemes megfontolnunk, hogy maga az Isten jön el, hogy emberként köztünk éljen. Csodálatos jele ez az Ő szeretetének, amely sosem mond le rólunk, emberekről! Ez a szeretet még a legtávolabbra jutott ember számára is azt az üzenetet hordozza, hogy velünk van az Isten.
Amikor a Szentcsalád ezen napjait szemléljük, azt látjuk, hogy elég csak levenniük a tekintetüket az események mögött meghúzódó lényegről, ahhoz, hogy a körülmények akár a kétségbeesésig juttassák őket.
Várandósan egy nagy utazásra kell szánniuk magukat, amelynek a végén a bizonytalan várja őket. Sőt, Betlehembe érkezve sehol nem találnak szállást. Mintha minden a lehető legrosszabbul sülne el! Gyakran a mi életünk nehéz időszakai is ilyen veszélyeket hordoznak: ha levesszük a tekintetünket a lényegről, vagyis Isten jelenlétéről az életünkben, hamar megkísért a kétségbeesés. „Van értelme az életnek?” Ha elveszítjük a szemünk elől a célt, akkor könnyen megjelenhetnek bennünk a félelem hasonló szavai.
Elvezet ez egy másik fontos tanulsághoz is! Úgy tűnik, József is kudarcot vall, nem találnak szállást, sikertelenségek, veszteségek, meg nem értés, elutasítás kíséri az ifjú párt. Mégis, ha megnézzük, semmiképpen sem mondhatjuk azt, hogy Isten magára hagyta őket. Sőt, éppen most van a legközelebb hozzájuk! Fizikailag is ott van köztük! Amikor az életünk kudarcai, veszteségei közel jönnek hozzánk, hajlamosak vagyunk rögtön ítéletet hozni: „Isten magamra hagyott”. Holott, ha ezeket Ővele hordozzuk, a legnagyobb bukásainkban is jelen lehet Isten. Egészen közel, a szívedben!
Jézus is akkor hozza meg a Megváltás áldozatát, amikor emberileg nézve, úgy tűnne kudarcot vallott: a népe elítélte, elutasította, látszólag legyőzte Őt a gonosz. Az egyetlen kérdés, tehát, hogy a sikertelenségeinket, veszteségeinket Krisztusban hordozzuk-e! Ha ez így van, semmi sem szakíthat el minket a végső győzelemtől, a szeretet győzelmétől!
hirdetésEgy harmadik dolog, amelyre csak röviden térnék ki, hogy a császár elrendeli a népszámlálást, Heródes a gyermeket kezdi üldöztetni, stb. – a világ hatalmasai igencsak megkavarják Jézus születésének körülményeit. Ebből azt jó meglátni, hogy Isten mennyire szépen tudja még ezen kanyarok közepette is megvalósítani a szándékát! Nem kell kétségbeesni, ha a felettes hatalmak számunkra nem kedves, vagy nehéz döntéseket hoznak. Ha Istennel vagyunk, akkor mindezek nem akadályozhatnak abban, hogy a hivatásunknak megfelelően éljünk, és végbe vigyük, amit meg kell tennünk itt a Földön! Hogy maradandó gyümölcsöt teremjünk.
Még egy részletet emelnék ki a karácsony üzenetéből! Direkt hangsúlyozom így:
Jézus egy, konkrét gyermekben lett emberré. Nem minden gyermekben lesz jelen. El kell fogadnunk, hogy Krisztus nem sokféle, hanem egy, konkrét személy, a maga személyiségjegyeivel.
Bármennyire is vágynánk arra, hogy mindenféle vágyainktól ösztökélve hol hippinek, hol kommunistának, vagy konzervatívnak, vagy liberálisnak, stb. lássuk Őt, mindig az aktuális és szubjektív vágyainkat rávetítve, ezzel csak bálványokat alkotunk magunknak! Tudjuk, hogy Jézusban Isten önmagát nyilatkoztatta ki számunkra. Ez azt is jelenti, hogy Isten egyféleképpen mutatta be magát nekünk, vagyis nekünk kell igazítani a látásunkat Hozzá, ha azt akarjuk, hogy a valódi Istennel találkozzunk!
Korunkban igen nagy a veszélye annak, hogy eltorzítjuk ezt a képet! Arra kondicionálnak minket, hogy a valóságból is csak a számunkra kedves részt fogadjuk el:
mondhatjuk, hogy számunkra mást jelent a család, attól még a család az család marad, vagyis egy férfi és egy nő életszövetsége. Mondhatjuk akár téli ünnepnek is a karácsonyt, attól még az marad, ami.
És nem mellesleg, csak így hordoz számunkra valódi tartalmat! Mondhatjuk, hogy számunkra másmilyen az isten, vagy az ideális egyház, attól még az mégiscsak ugyanaz marad, a véleményünktől függetlenül, ahogyan kinyilatkoztatta magát nekünk, és ahogyan Jézus létrehívta az Egyház közösségét. A fantazmáink azonban nem védenek meg az élet realitásától: a magányunkra nem felelnek, az értelmetlen sebeinket nem gyógyítják, az életünket nem mentik meg a haláltól. Erre egyedül Annak az Igaz Istennek van hatalma, Aki értünk emberré lett, hogy minket magához emeljen! Jézusban meghívást kaptunk arra, hogy Isten gyermekei legyünk. Amikor emberré lesz, vagyis, amikor megfogan, megszenteli az anyagvilágot is, és megnyitja az utunkat, amelyen keresztül válaszolhatunk az Ő szeretetére!
A karácsony mélységesen szép ünnep! Isten ajándéka, elköteleződése, bizalma felénk, emberek felé. A karácsony üzenetének súlya van, amit, ha a helyén kezeljük, mi is megérezhetünk, hogy biztos pont legyen az életünkben, amely felemel és átformál minket is!
Áldott, kegyelmekben gazdag karácsonyt kívánok mindenkinek!
Molnár Miklós atya
Kiemelt kép: Mária oszlopánál imákozik egy hívő a betlehemi Születés templomában karácsony első napján, 2021. december 25-én. MTI/EPA
