Jézuska királynak, Mennyország

Karácsonykor sokat emlegetjük a régi, népi hagyományokat. Keveset tudunk azonban arról, hogyan ünnepelte a karácsonyt a polgári réteg 100–150 évvel ezelőtt Budapesten. Erről az időszakról és a városi lakosság szokásairól mesélt nekünk Németh Ádám, a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum múzeumpedagógusa.

– Mit jelentett a karácsony a régi Budapesten?

– A 19. század végén még mindig nagyon erős volt a vallásosság a polgárság körében. Ezzel egy időben viszont rohamosan megkezdődött egy városias, modern, üzleties karácsony kialakulása, amit ma is tapasztalhatunk. A 19. század második felében a polgárság körében már elterjedt a karácsonyfa-vásárlás hagyománya.

A századforduló idejében pedig már szinte mindenki boltokba vagy áruházakba járt a karácsonyi ajándékokat, díszeket beszerezni.

Ahogy már akkoriban is minden divat, ez is a jómódú rétegek köréből – akkor az arisztokrácia – indult, és terjedt el egyre szélesebb körben.

– Pár évtized alatt eltűntek a több száz éves hagyományok?

– A 19. század közepén még többnyire összegyűltek a családok, szalmadíszeket fontak, diót aranyoztak vagy akár kézzel készítettek ajándékot egymásnak. Reformkori naplóbejegyzésekből biztosan tudjuk, hogy volt olyan nemes asszony, aki a férjének karácsonyra meleg harisnyát kötött. Ehhez képest az 1890-es, 1910-es években már arról cikkeznek, hogy az emberek boltban vehető, üvegdíszeket raknak a fára. A két világháború között pedig már szinte kizárólag bolti díszeket használtak.

– Ekkor jelent meg a szaloncukor?

– Nem, a szaloncukor megjelenése is a 19. század közepére tehető. Eredetileg egy kis cukorfondant volt: olvasztott vizes cukor némi citromsavval összekeverve. Kezdetben a szalonokban tették ki, fogadóédességnek a várakozó vendégek számára. Innen is ered a neve: szaloncukor. Később, a 20. század elején már csokiba mártották, és színes papírba csomagolták. A karácsonyfára is ilyen formában került fel.

A csokoládégyárak pedig ipari mennyiségben kezdték el gyártan a szaloncukrot.

A megrendelők különféle színskálákról válogathattak a csomagolást illetően.

– Ekkor kezdődött meg a karácsony iparosodása?

– A századforduló idejéről sok forrásunk van, melyekből egyértelműen kiderül, hogy az emberek már ilyenkor sorban álltak a boltok előtt, tülekedtek az ajándékokért. Voltak már karácsonyi vásárok, fenyőfavásár és nagy áruházak is.

Minden, amire ma azt mondjuk, hogy a kapitalizmus és a fogyasztói társadalom hozadéka, már létezett száz évvel ezelőtt is.

Már akkor is voltak, akik az ismert „hová jutott ez a világ” felkiáltással minősítették azokat, akik a „szeretet ünnepén” az ajándékozással voltak elfoglalva. Egy másik komoly változás ebben az időszakban a gyerekek előtérbe kerülése volt. A vallásosság helyett egyre inkább a gyerekeket állították az ünnep középpontjába. Ilyenkor kezdtek el olyanokat mondani, hogy „légy jó, hogy a Jézuska sok ajándékot hozzon”.

Egy krampuszfigura öntőformája a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum gyűjteményéből (Fotó. Tóth Gábor, Vasarnap.hu)

– Hogy nézett ki egy átlagos polgári család karácsonya a 20. század elején?

– Mivel a gyerekek voltak a középpontban, az ünnepi készülődés már december elején elkezdődött. A kicsik levelet írtak a Jézuskának a karácsonyi kívánságaikkal. Ebben a korban a gyerekek még nem voltak anyagiasak: a legtöbben nem is tárgyi ajándékot, hanem egészséget, szeretetet kértek a családjuknak.

Az egyik fennmaradt levél címzése nagyon megható: Jézuska királynak, Mennyország – áll a borítékon.

A levelet kirakják az ablakba, ahonnan később titokban elviszik az angyalok. Karácsony napján a gyerekek elmentek a nagyszülőkhöz, akik elvitték őket a karácsonyi vásárba, amíg a szülők feldíszítették a karácsonyfát otthon, a szalonban. Már abban az időben is rengeteg különbség volt, hogy kinél mi kerül a fa alá. Rengeteg féle játékot, parfümöt, ruhaneműt árultak a boltokban. Korabeli kritikákból megtudhatjuk, hogy a boltosok hajlamosak voltak a legdrágább, legcsillogóbb ajándékokat kitenni a kirakatba, ezzel reklámozva a drágább portékáikat.

Karácsony régen (Forrás: Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum)

– Karácsonykor a módosabb családok szabadságot adtak a cselédeknek. Hogyan oldották meg az ünnepi vacsora elkészítését és szervírozását?

– A legtöbb családban a személyzetet is megajándékozták karácsonykor, az ünnepekre pedig valóban kimenőt kaptak. Ez persze nem azt jelentette, hogy a cseléd ilyenkor napokig nem volt elérhető. Ha szükség volt rá, szólni lehetett neki, hogy segítsen az ünnepek idején is. Ugyanakkor az is igaz, hogy a pesti polgári családok körében az ünnepi lakoma teljesen más jellegű volt, mint vidéken. Míg vidéken népszerűek voltak a zsírosabb ételek – mint a disznótoros vagy a töltött káposzta – a fővárosban előkerültek a franciás fogások; többnyire majonézes salátákat, hidegtálakat fogyasztottak. Ez több szempontból is praktikus volt: egyrészt ezek az ételek sokáig fogyaszthatók, másrészt evés után sokkal kevesebb a munka a takarítással, mosogatással.

 

Ungvári Ildikó

Miért éppen a szaloncukor a karácsonyfa éke?

Az ismeretlen magyar játékkészítő, akinek a replikáin felnőttünk

A mézeskalács nem hímzés

Kiemelt képünk forrása: Fortepan, adományozó Lissák Tivadar

Iratkozzon fel hírlevelünkre!