Csiphiány van!

Nagy a baj.

Hónapok óta járja a világot felkavaró hír, miszerint a számítógép- és mobiltelefon-gyártók nyakig ülnek a slamasztikában, mert nincs elég processzornak való. Az autógyárak szintúgy hatalmas gondban vannak emiatt. Rémült statisztikák jelentik: lassul a végtelen gazdasági növekedés, éspedig nem a bolygó véges mérete, hanem a másodpercenként vödörszám csipeket öntő ázsiai gyárak leállása miatt.

És akkor a további aggasztó fejleményekről még nem is beszéltünk…

A számítógépes hulladékból épített polinéz szigetek guberálói is aggódnak, veszélyben az utánpótlás! A művileg elromló perifériákat (nyomtatók és társaik) ezernyi konténerben szállító hajók tulajdonosai is gondterhelten figyelik az akadozóvá vált szemétutánpótlást.

Apukák-anyukák kétségbeesett arccal konstatálják: az évi rendes ájfon, meg ájpadcsere elmarad, a gyereken meg majd jól megérzik a szegényszagot a szerencsésebb osztálytársak. És mi lesz a karácsony slágerével, a kompjúterizált kiskamasz-agyzsugorítókkal?! Mit fog így a kölök nyomkodni reggeltől estig?!

Az autógyárak meg…, na ők vannak igazán bajban! Meg mi magunk, hiszen előfordulhat, hogy nem tudunk megfelelni a modern elvárásoknak, és képtelen leszünk hatévente autót cserélni. Pedig jómagam is feszülten várom a pillanatot, amikor egy kisebb lakás áráért vehetek egy napon hagyott parizer megbízhatóságával vetekedő tök új autót. Amit egyébként a világ úthálózatának kilencven százalékán hasznavehetetlen funkciókkal ruházott fel a folyamatos gazdasági fellendülés.

Az autós fagyi ráadásul nem csak vissza, hanem oda is nyal, hiszen ahhoz is csip kell, hogy Ázsia, Afrika, Ausztrália, Dél-Amerika, Észak-Amerika, Észak-, és Dél-Európa nagyjából valamennyi útján kiírja a kormánykerék mellé biggyesztett digitális szalonnázódeszka: Error van, hapsikám! Önvezető, meg táblafelismerő funkció nem lehetséges! – Még vagy száz évig… – gondolom hozzá dekadens pesszimizmussal.

És tessék, ha így megy tovább, lehet majd normális úthálózatot építeni a közlekedési dugók ellen, amit eddig a radaros tempomatnak kellett elviselhetővé tenni.

Szóval, bajban a világ. Nem a jónép, hanem a világ. A dolgok ugyanis kétfelé váltak. Van a világ, meg vannak az emberek. Van a gazdaság, meg van a lakosság. És ami egyiknek jó, az rossz a másiknak.

Hogy ki melyik kasztba tartozik? – azt a Jóisten dönti el, az illető pedig vakargathatja a fejét: melyik verzióval jár jobban.

 

Kiemelt kép forrása: MTI/EPA/Christian Thompson

Iratkozzon fel hírlevelünkre!