Lassan bolondot csinálnak magukból a diszkriminációellenes mozgalmak úttörői

Össztűz alatt áll a drezdai Állami Művészeti Gyűjtemény, amiért engedély nélkül nevezett át több, mint száz, általuk „rasszistának” nevezett műalkotást. Angliában pedig három neves múzeum adott ki nyilatkozatot a woke-ideológia túlkapásaival szemben.

A világhírű múzeumokat is elérte a woke-ideológia

Személyazonosság lopásával vádolják a német intézményt, miután közfelhatalmazás nélkül „rasszistának” vagy „diszkriminatívnak” ítélt és nevezett át 143 klasszikus műalkotást – írja az RT portálja. A Szászország tartományban található kulturális múzeum kurátorai 120 műtárgy címét teljesen, 23 alkotáson pedig részleges változtatásokat hajtottak végre a „politikai korrektség” nevében 2020 eleje óta.

A műalkotások címéből olyan – nézeteik szerint – „elavultnak” ítélt szavakat töröltek, mint a „cigány”, az „eszkimó”, az „indiai” és a „mór”, de még a „bennszülöttekre” és a „sötét bőrűekre” való hivatkozásokat is elhagyták.

A cikk példaként emeli ki, hogy Jan Fyt flamand festő 17. századi A nagy kutya, a törpe és a fiú című festményéből a törpe kifejezést a „kisnövésű férfi” váltja fel. A „Fekete Vénusz”-ként ismert bronzszobor pedig az „Afrikai nő tükörrel” címet viseli majd a jövőben.

Az MDR hírpotál egyik nemrégiben megjelent cikkére hivatkozva említik, hogy a módosítások különbözők. Így egyes műalkotások eredeti elnevezését idézőjelbe tették, és a „történelmi cím” megjegyzéssel egészítik ki. Azoknál, amelyeknek nem volt eredeti címük, a tabunak számító szavakat csillaggal jelölik.

A németországi eseményekkel még szeptemberben foglalkozott az M1 Ma reggel című adása is. Ebben a drezdai intézmény esete mellett megemlítették többek között azt is, hogy Münchenben történészek készítettek listát arról, melyik utcaneveket lehet rasszistának, sovinisztának, nőgyűlölőnek,  militaristának vagy éppen antiszemitának tartani. Az átvizsgált 6300 utcanév egytizede akadt fenn a rostán.  Ilyen például Robert Koch, a tuberkulózis kórokozójának felfedezője is, akinek kritikusai azt állítják, hogy a gyarmatokon végzett kísérleteket és nem lépett fel a gyarmatosítás ellen.

A liberális gőzhenger beindulásának nevezte a folyamatot a műsorban megszólaló Georg Spöttle, a Nézőpont Intézet biztonságpolitikai elemzője. Szerinte annak lehetünk most tanúi, hogy a balliberális woke-mozgalom mára elérte a világhírű múzeumokat is: most minden rossz, ami pejoratívan értelmezhető.

Amikor átesünk a ló túloldalára

A lépés azonban nem mindenkinél jelent egyet a haladás eszmeiségével. A jobboldali Alternatíva Németországért Párt (AfD) a folyamatot a baloldali „eltörléskultúra” mintapéldájának nevezte még a múlt hónapban. A párt drezdai szervezete pedig felszólította Szászorzág vezetését, hogy állítsa meg a „nyelvi rendőrség” felháborító cselekedetét.

Nézetükhöz prominens német történészek és múzeumigazgatók is csatlakoztak. Reinhard Spieler, a Német Múzeumok Szövetségének igazgatósági tagja szintén az MDR-nek tett nyilatkozatában mondta, hogy „bizonyos szavak nem lehetnek tabuk” a kulturális intézményekben. Hozzátette: a múzeumok egyik feladata pont az, hogy „világossá tegyék, hogy más kultúrák és idők más értékeket képviseltek”.

A Tel-Avivban született Michael Wolffsohn német történész a Bildnek a következő költői kérdéssel kommentálta a folyamatot: „Vajon az átnevezéseket végrehajtók észreveszik, hogy nevetség tárgyává teszik saját magukat és az állítólagos jó szándékukat?”

Ugyanakkor Marion Ackermann az SKD igazgatója a drezdai Sachsische Zeitung című lapban megjelent véleményében „normál múzeumi munkaként” értékelte a folyamatot. Azt is hangsúlyozta, hogy az átnevezések során központi szerepet játszott a nyelvi tudatosság és ügyeltek arra, hogy ne bántsák meg az embereket, a diszkriminatív kifejezéseket pedig csillagokkal jelölték.

Fellépések a folyamat ellen

Hiába a haladás és a jóakarat hangoztatása, még a múlt hónapban indítottak online petíciót a drezdai kulturális intézmény lépései ellen. Ebben többek között az identitás ellopásával vádolják a múzeumot, az állam kulturális minisztériumától pedig azt követelik, hogy fordítsa vissza a „túlságosan felébredt” múzeumi vezetők munkáját és akadályozza meg további műalkotások átnevezését a jövőben.

A petícióban azt is kiemelték, hogy közmeghallgatás és a műalkotások szász tulajdonosainak felhatalmazása nélkül tették meg messzire ható beavatkozásukat.

Hozzátették: a nyelvben tett ilyen jellegű beavatkozások alapvetően a tekintélyelvű rendszerek sajátosságai.

A múlt hónapban indított petíciót eddig 7346-an írtk alá.

Felszólalások Angliában is

A woke-ideológia és a nyomdokaiban lépkedő „cancel culture” múzeumokat is elérő hatását már Angliában sem nézik olyan jó szemmel.

Szintén az RT oldalán jelent meg híradás arról, hogy három londoni múzeum is támogatta azt a múlt héten megjelent nyilatkozatot, amely elítéli a köztörténelem és örökség megfelelő eljárás nélküli megváltoztatásának egyre növekvő tendenciáját.

A londoni világhírű Victoria & Albert Múzeum, a Tudományos Múzeum (Science Museum) továbbá az Otthon Múzeum (Museum of the Home) is nevét adta ahhoz az október 25-én megjelent nyilatkozathoz, amit Trevor Phillips műsorszolgáltató írt a konzervatív Policy Exchange oldalán.

A nyilatkozat szerint Nagy-Britanniában a köztörténelem megváltoztatása zajlik. Ráadásul anélkül, hogy szigorú és pártfüggetlen megközelítést alkalmaznának. A felhívásban azzal érvelnek, hogy a hatóságok az „ébredő” aktivisták követeléseinek engedelmeskednek, s teszik ezt úgy, hogy gyakran meg sem kérdezik, hogy az állítólagosan sértő szobrot, emlékművet vagy utcanevet egyáltalán meg kell-e változtatni.

A Black Lives Matter hatásai

A cikk írója emlékeztet arra, hogy a mozgalom egykor szinte csak a felsőoktatási intézmények campusait jellemezte. George Floyd tavalyi meggyilkolását követően az Egyesült Államokban kirobbanó Black Lives Matter tiltakozás azonban átterjedt Európába, újabb felhívásokat hozva a „problémás” emlékművek lerombolására.

Példaként hozza fel azt az esetet, amikor aktivisták döntötték le a rabszolga-kereskedőnek tartott Sir Edward Colston szobrát Bristolban; vagy amikor Francis Drake szobra mellé táblát helyeztek el, hogy hangsúlyozzák a 16. századi felfedező kapcsolatát a rabszolgasággal. A mozgalom eredményének tartják azt is, hogy Sadiq Khan londoni polgármester bizottságot hozott létre a főváros összes szobrának, valamint az utak és közterek nevének áttanulmányozására. Célja, hogy amennyiben szükséges „megtisztítsa” őket zavaros múltjuktól és a feketék, az ázsiai, az etnikai közösségek, a nők, az LMBTQ+ közösség valamint a fogyatékkal élőkre való tekintettel kerüljenek átnevezésre.

A Trevor Philips által kiadott nyilatkozat nem tartja indokolatlannak a műalkotásokat vagy akár az utcaneveket és tereket érintő változtatásokat. Inkább azt javasolják, hogy minden módósítás elsöprő támogatást élvezzen, a javasolatokért felelős hatóságok pedig „pártmentesen” tegyék meg azokat. Ezekről pedig az összes érdekelttel és ne csak a „hangos kisebbséggel” konzultáljanak.

 

Kiemelt képünkön: Cecil John Rhodes angol születésű dél-afrikai közgazdász, bányamágnás, politikus szobra az oxfordi Oriel College épületének homlokzatán. Az alkotás eltávolítását sürgető tüntetők szerint a szobor a gyarmatosítás és a rasszizmus jelképe (Fotó: MTI/EPA/Andy Rain)

Iratkozzon fel hírlevelünkre!