Több embert gyilkoltam meg, mint Ted Bundy
Belső szerveket vizsgált gyerekként
Kathi Aultman már nagyon fiatalon elkezdett érdeklődni a biológia iránt. Erőteljesen él az emlékezetében, ahogy lelkesen segített az apjának a horgásztúrák után, a halak tisztításában. Szívesen vizsgálta a halak belső szerveit és szemgolyóit. Amikor édesanyja a vacsorához állati szíveket hozott, akkor pedig vizet engedett át a szerveken, hogy megvizsgálja a billentyűket működés közben – derül ki a CNA-n közzétett visszaemlékezéseiből.
Ha megtartom, a karrierembe kerülhet
1972-ben megszerezte egyetemi diplomáját a Drew Egyetemen, majd felvételizett a New Jersey-i orvosi egyetemre. Sikerrel járt, de mielőtt elkezdhette volna tanulmányait, teherbe esett. Aultman bár házas volt, mégis férjével az abortusz mellett döntöttek. A fiatal Kathi a sokak által puffogtatott érvekkel jött. „Azt gondoltam, hogy ha megtartom a babát, a karrierembe kerül és nem lehetek orvos. Féltem, hogy válás lesz a vége, az amúgy is gyenge lábakon álló házasságomnak. Féltem attól is, hogy mit gondol majd a családom és a barátaim” – idézte fel utólag nevetségesnek tűnő érveit, az azóta két gyermekes édesanya. 
Boldogan megtanulta hogyan kell abortuszt végezni
Aultman az első év után, átjelentkezett a Floridai Egyetemre, hogy közelebb legyen a férjéhez. 1977-ben befejezte az orvosi egyetemet, s szakterületéül a szülészet és nőgyógyászatot választotta. A szülész-nőgyógyász rezidensképzés alapvetően tartalmaz „abortuszkiképzést” is, bár gyakori, hogy egyes rezidensek lelkiismereti okokra hivatkozva nem vesznek részt a gyakorlaton. Aultman azonban úgy gondolta, hogy az abortusz a nők joga, különösen a saját tapasztalatai után.
Boldogan megtanulta, hogyan kell elvégezni egy abortuszt az első trimeszterben. Sőt, még egy speciális képzésben is részt vett, hogy tudjon csonkolt abortuszt végezni, a második trimeszterben.
Nem úgy tekintettem rájuk, mint emberi lényekre
Miután megkapta az orvosi engedélyét Aultman, hétvégenként Floridában egy abortuszklinikán terhességmegszakításokat végzett, hogy a szülész-nőgyógyász rezidensége alatt ki tudja fizetni a számláit. Meglátása szerint több pénzt keresett, mint amennyit a sürgősségi osztályon kereshetett volna.
Minden egyes beavatkozás után gondosan meg kellett vizsgálnia a szöveteket, minden testrészt számba venni, hogy megbizonyosodjon arról, hogy nem maradt semmi, ami fertőzést vagy vérzést okozhat. Az abortuszok döbbenetes módon a biológia iránti rajongását hozták elő belőle.
Imádta vizsgálni az abortált babák apró kezeit és lábait. „Lenyűgöztek a tökéletes kis ujjak és lábujjak. A magzati maradványokat úgy kezeltem, mint bármely más orvosi mintát – érzelmek nélkül. Mint a csirkeembriókat, amiket a főiskolán boncoltunk. Egyáltalán nem úgy tekintettem rájuk, mint emberi lényekre”
– vallotta be Aultman a ClinicQuotes oldalán. 
A baba kívánt, vagy nem kívánt?
A szülész-nőgyógyász meglehetősen ellentmondásosan kezelte a kérdést. Elmondása szerint azért lett orvos, hogy segítsen az embereken, éppen ezért mindig aggódott a pácienseiért, az anyákért, akiken az abortuszt végezte. Ha egy nő vetélést, vagy halvaszületést élt át, és szerette volna a babát, akkor mélyen együtt érzett a fájdalmával, és sajnálta a kisbabát. Ha viszont eltervezett terhességmegszakításról volt szó, szigorúan tudományos érdeklődéssel szemlélte a meggyilkolt magzatokat, mentesülve azoktól az érzelmektől, amelyekkel általában egy csecsemőre tekintett. „Az én szememben az volt a különbség, hogy a baba kívánt vagy nem kívánt volt-e” – jelentette ki a Focus on the Family című műsorban, felidézve a múltat.
Óriási hassal, áldott állapotban is gyilkolt
Aultman hitt abban, hogy az igény szerinti abortusz a nők joga. Úgy érezte egy nőnek rendelkeznie kell a teste felett, és nem szabad arra kényszeríteni, hogy olyan gyermeket szüljön, akit nem akar. Továbbá, helytelen nem kívánt gyermekeket hozni egy túlnépesedett világba, ahol elhanyagolhatják vagy bántalmazhatják őket.
Még akkor is abortuszokat végzett, mikor újra áldott állapotba került. A terhessége alatt, még óriási hassal is, folyamatosan gyilkolta a gyermekeket és nem érzett ellentmondást a két dolog között. „Az én gyerekemet akarják, az övékét nem. Ha ők el akarják vetetni a gyereküket, az az ő joguk” – magyarázta az akkori nézeteit az azóta „megtért” életvédő.
Bevallása szerint az egyetlen helyzet, amikor bármiféle lelkiismeret-furdalást érzett, amikor az újszülött intenzív osztályon dolgozott, ahol ugyanolyan korú kisbabákat próbált megmenteni, mint akiket abortált. De még ez az érzés sem volt olyan erős benne, így elnyomta azt.
A fordulat csak az első gyermeke születése után következett be. Kathi Aultman egészen korán, hat héttel a lánya érkezése után, visszatért dolgozni az abortuszklinikára. Azonban az első nap tapasztalata és három emlékezetes eset rádöbbentette, hogy nem képes többé terhességmegszakításokat végezni. 
Könnyű nektek, nem ti gyilkoljátok meg
Az első páciens aznap egy tinédzser volt, aki fiatal kora ellenére, már három abortuszon volt túl. Aultman felismerte, ugyanis mind a három terhességmegszakítást ő végezte rajta. A fiatal az abortuszt, kvázi fogamzásgátlóként használta. Aultman tiltakozott, hogy nem végzi el a negyediket, de a főnöke közölte vele, hogy nincs joga megtagadni a pácienstől a beavatkozást negyedszerre sem, nem diszkriminálhatja őt. „Könnyű nektek, nem ti gyilkoljátok meg a magzatot” – gondolta magában Aultman, aki ekkor használta először a gyilkolás szót az abortuszra.
Aznap a következő abortuszra várakozó, egy fiatal nő volt, aki a barátjával érkezett. A barátja megkérdezte tőle, hogy akarja-e még utoljára látni a magzatot, mire a nő dühösen azt válaszolta: „Nem! Én csak meg akarom ölni”. „Mit ártott neked ez a védtelen baba?” – tűnődött el Aultman, aki igencsak meglepődött saját reakcióján, ugyanis eddig soha nem úgy gondolt az „abortáltakra”, mint élő kisbabákra.
Harmadikként egy négygyermekes édesanya érkezett a klinikára, aki úgy érezte, hogy nem tudna eltartani még egy gyermeket. A nő az ott töltött idő alatt végig zokogott. Gyászolta az ötödik gyermekét és tisztában volt tettének erkölcsi súlyával. Ez a fájdalom megindította és könnyekre fakasztotta Aultmant. 
Soha többé nem volt képes…
A szülész-nőgyógyászt megrendítette az első páciens közönye, a második páciens ellenségessége és a harmadik nő mélységes bánata a bennük lévő magzatokkal szemben. Valami más volt ebben a három abortuszban, amit a gyermeke születése után végzett. Aultman felismerte, hogy az ártatlan áldozat mindhárom esetben a pocakban növekvő kisbaba volt. Ezután a nap után, soha többé nem volt képes személyesen abortuszokat végezni.
1981-ben Aultman társalapítója és társigazgatója lett az első nemi erőszakkal foglalkozó kezelőközpontnak a floridai Jacksonville-ben. Ugyanebben az évben elfogadta az északkelet-floridai Planned Parenthood orvosi igazgatói szerepét, amelyet 1983-ig látott el. A klinika akkoriban nem végzett abortuszokat, csak később terjesztette ki szolgáltatásait.
Drámai változás a gondolkodásában
Aultman ugyan többé nem végzett terhességmegszakításokat, de érdekes módon továbbra is abortuszpárti maradt. Még mindig hitt abban, hogy az abortusz szükséges dolog és még évekig utalta be pácienseit az eljárásra a saját rendelőjében, amelyet 1981-ben nyitott.
Az abortuszról alkotott nézetei végül akkor kezdtek megváltozni, amikor észrevette, hogy azok a nők, akik megtartották a nem tervezett gyermeküket, milyen boldogok, azokhoz képest, akik átestek az eljáráson, és az abortusz érzelmi utóhatásaival, valamint fizikai szövődményeivel küzdöttek. „Ez nem az a narratíva volt, amire számítottam, és határozottan ellentmondott az általam elfogadott feminista retorikának” – vallotta be Aultman, több év szülész-nőgyógyász praktizálás után. 
Ha valakit nem tekintesz embernek, akkor bármit megtehetsz vele, amit csak akarsz
Aultman házassága szétesőben volt. Lelki problémái a hit és Isten felé vezérelték. Elkezdett gyülekezetbe járni. Ám még ekkor sem bírálta felül azt az álláspontját, hogy az abortusz a nők joga. Egyik vasárnap a templomban egy keresztény barátja egy újságcikket mutatott neki, amelyben az abortuszt a holokauszthoz hasonlították.
„Amikor olvastam azt az összehasonlítást a holokauszt és az abortusz között, végre megértettem, hogyan tehették azokat a szörnyűségeket, amiket tettek. Mert ahogy én sem tekintettem a magzatot embernek, ők sem tekintették embernek a zsidókat, a cigányokat és a többieket. És ha valakit nem tekintesz embernek, akkor bármit megtehetsz vele, amit csak akarsz” – vetett számot egy az életét bemutató interjúban Aultman.
Több embert gyilkoltam meg, mint Ted Bundy valaha
Ez éppen akkortájt történt, mikor az USA leghírhedtebb sorozatgyilkosa, Ted Bundy sokat szerepelt a hírekben.
„Megsemmisítő volt feldolgozni a tényt, hogy hivatásos tömeggyilkos vagyok!”
– emlékezett vissza Aultman a fájó felismerésre, az Usa Today oldalán. Ezen a ponton belátta, sokkal több kisbabát gyilkolt meg, mint ahány nőt Ted Bundy valaha. Innentől végérvényesen és visszafordíthatatlanul életpárti lett. Viszont ahhoz, hogy meg tudjon bocsájtani magának, elmondása szerint nagyon sok időre és imára volt szüksége. 
Gyógyulás, ima, megbocsátás
Mindez 1995 környékén történt. Az újdonsült életvédő még abban az évben meglátogatta a Jacksonville-i Keresztény Gyógyító Központot, és visszaemlékezése szerint ott megtapasztalta az igazi megbocsátást. Miközben egy nő imádkozott felette, Aultman látta magát Jézus lábánál, sőt párbeszédet folytatott Vele. Ekkor Jézus megkérdezte tőle, hogy miért nem tud megbocsátani magának, amikor Ő már megbocsátott neki. Ezután látta saját abortált gyermekét. Egy kisfiút, aki azt mondta neki, hogy ő is megbocsát.
A szülész-nőgyógyász 2014-ben egészségügyi problémái miatt visszavonult és felhagyott az orvoslással. Hosszú ideig tartó betegeskedése és gyógyulása alatt, Aultman folyamatosan imádkozott Istenhez, hogy engedje meg neki, hogy valami hasznosat tehessen a hátralévő életében.
Fókuszban az életvédelem
Nemsokára felhívták, hogy tanúskodjon Washingtonban a Kongresszus előtt, egy szívverésről szóló törvényjavaslatról, amit boldogan vállalt. 2016 óta rendszeresen felszólal életpárti kérdésekben, különös tekintettel a részleges – azaz a tablettákkal végzett – terhességmegszakításra. Számtalan ügyben tanúskodott már állami és szövetségi szinten. 2019-ben kiemelt szónoka volt a washingtoni Élet Menete elnevezésű rendezvénynek. Továbbá ő volt a vezető szerzője az abortusztabletták veszélyeiről szóló, Halálesetek és súlyos mellékhatások a Mifepristone és az Abortifacient használatát követően, 2000 szeptemberétől 2019 februárjáig című tanulmánynak, amely megjelent az Issues in Law & Medicine című folyóiratban.
Legutóbb pedig Aultman volt az egyike annak a 240 életpárti nőnek, akik aláírtak egy amicus beadványt a Dobbs kontra Jackson Women’s Health Organization ügy támogatására, amely egy precedens értékű ügy Mississippi államban, és amely megdöntheti az abortusz szövetségi szintű védelmét az Egyesült Államokban.
Jelenleg munkatársa az életvédő Charlotte Lozier Intézetnek, valamint tagja az Életpárti Szülész-nőgyógyászok Amerikai Szövetségének és a Keresztény Orvosi és Fogorvosi Egyesületeknek. 
Egyedülálló perspektíva
A Susan B. Anthony List nevű szervezet vezetője, Sue Liebel szerint Dr. Kathie Alultman egykori abortuszszakértű egyedülálló perspektívája rendkívül erős hatással bír, amikor életvédelmi kérdésekről van szó. „Ő igazságot és gyógyulást akar hozni Amerika fájdalmas abortusz-valóságába” – méltatta Aultman ténykedését a politikai igazgató.
Keserédes hivatás
„A szülészet legcsodásabb öröme, amikor később találkozhatunk azokkal a babákkal, akiket a világra segítettünk. Számomra azonban ez az öröm, keserédes. Örökké eszembe juttatja azokat kisdedeket, akikkel soha nem fogok találkozni… mert megöltem őket”
– összegezte élete fájdalmát a megtért életvédő.
„A gyermeked megölése soha, semmire nem megoldás!” – Abby Johnson a Vasárnapnak
A kiemelt kép forrása: YouTube Live Action videója
