Re-formálódjunk!
Katolikus vagyok. Mégis ünnepelem a reformáció napját. Annak lényege szerint. Engedem, hogy újraformálódjam. Úgy, ahogyan azt az engem formáló mester keze a legjobbnak látja.
Ez a formálódás nem mindig leányálom. Van, hogy képes vagyok jobban ragaszkodni ahhoz az identitásommá vált, mégis hamis képhez, amit már-már őszintétlen álarcként viselek magamon.
A könnyűzenei foglalkozások után és a koncertet követően a helyi református lelkész megmutatta nekünk a gyönyörűségesen felújított egykor katolikusnak épült, de története hajnalán szinte azonnal reformátussá lett templomot belülről.
Katolikusként azonnal észrevettem a falon egy díszesen kiképzett mélyedést. Megtudtam, hogy egykor ez volt a szentségház. Ám a tabernákulum ma üresen tátong. Az istenalakú űr betöltetlenül azt üzente számomra: a Mester vágya, hogy ez az űr betöltődjön.
Hogy ez miként fog megvalósulni? Előttem is titok. Talán az áthagyományozott, talán nem is valódi identitás elhagyásával és mindig újabb re-formációkkal? Nem tudhatom.
Csak ülhetnénk már egy asztal körül mi, jézusbarátok.
Azt hiszem, különleges asztaltársaságban fogunk ámuldozni egymáson odafenn. Talán már nem sokáig marad üresen a szentségház. Bizakodom.
Gável András
