Nem az ateizmus és a vallásosság harcáról van ma szó, sokkal inkább arról, hogy a baloldali eszmék az emberek számára észrevétlenül foglalják el Isten üresen maradt trónusát. Csakhogy – írja a Mandineren megjelent eszmefuttatásában Kiss Bertalan vallástörténész – a természet irtózik az ürességtől, ezért az ember életében vagy a helyes, vagy a helytelen vallásosság fogja a szerepet átvenni. A kereszténységgel nem egy „izmus”, vagy egy semleges eszme áll szemben, hanem maga a bálványimádás – írja.
A vallástörténész írásában azt bizonyítja, hogy azokban a társadalmakban, amelyek a „szekularizációnak” álcázott bálványimádás ösvényére léptek, amelyek épp a nyitottságot, az érvelést, az elfogadást hirdetik, éppen azokban a társadalmakban zajlik a legelvetemültebb „verbális és nonverbális erőszak, a stigmatizálás, a kiközösítés és a cenzúra”.
Kiss Bertalan gondolatmenetének az alapja, hogy az ember elsősorban homo religiosus, tehát vallásos ember, hiszen nem tud nem az lenni, „a természetéből fakad a vallásra való igény”. Mint írja, a homo sapiens, tehát a gondolkodó ember fogalma csupán a 18. század óta „elfogadott és axiomatikusan kezelt leírása az emberiségnek”, mely elnevezés az „úgynevezett felvilágosodás által erővel, fegyverrel, erőszakkal és terrorral” az emberiségre kényszerített szekuláris világképet rögzíti.
Az ezen alapuló filozófia az emberre többé már nem az Isten képmásaként, egy alapvetően jó, teremetett lényként tekint, hanem annak értékét csupán a „társadalmi – akár gazdasági szempontból is számszerűsíthető – kognitív képességében” méri.
A vallástörténész felhívja a figyelmet arra az érdekes jelenségre is, miszerint „az emberi természet deszakralizálása egyenes arányosságot mutat a különböző filozófiai mozgalmaknak, illetve politikai ideológiáknak a társadalom vallástalanítására tett erőfeszítéseivel.” Erre példának a 20. század ateista és pogány ideológiáit hozza fel, amely minden elérhető eszközzel küzdött a zsidó-keresztény kultúra teljes eltörléséért.
„Ami még talán ennél is érdekesebb, hogy a vallás, azon belül a zsidó-keresztény hagyomány, még szűkebben értelmezve a Katolikus Egyház társadalomból való kiszorítására tett kísérletek a világtörténelem legszörnyűbb és legvéresebb népirtásaihoz vezettek.
Szöges ellentétben egyébként azzal a varázslatos utópiával, amelyet még a néhai John Lennon is megénekelt Imagine című dalában: a vallások megszüntetése, kiszorítása addig soha nem látott békét, testvériséget és harmóniát fog eredményezni. Vajon arról van-e szó, hogy az ötlet igazából jó, csak eddig nem sikerült jól megvalósítani? Vagy esetleg arról, hogy az őrültség egyértelmű jele, ha ugyanannak az ismétlésétől más eredményt várunk?”– hagyja a levegőben a kérdést a vallástörténész szerző.
„Az ember még akkor is vallásos, ha sziklaszilárd meggyőződése, hogy nem az, vagy ha nem szeretne az lenni. Ne felejtsük el, hogy az elképzelés, mely szerint az ember vallás nélkül élhet, a világtörténelem egészét tekintve csak egy rendkívül rövid szociológiai kísérlet az elmúlt pár száz évben”– írja Kiss Bertalan, majd felteszi a kérdést:
„mi van akkor, ha ez most sincsen másképpen, és a nyugati világban terjedő »progresszivizmus«, »liberalizmus«, »neo-marxizmus« valójában nem más, mint egy újabb vallási mozgalom, amely éppen a birodalmi ritualizálódás küszöbén áll?”
Írásában Kiss Bertalan azt a konklúziót vonja le, hogy „általános tendencia, hogy a baloldali politikai kijelentéseket kritika nélkül, már-már egyfajta hittel kell elfogadni – különösen igaz ez, amikor mindenfajta tudományos vagy akár biológiai, a józan ésszel szembemenő hittételről van szó –, miközben a keresztény oldal egyre absztraktabb módon próbál érvelni egy olyan, csupán látszólagos dialógus közepette, amelyben mind a két oldal tudja, hogy a másiktól nem tud és nem is akar tanulni.”
A probléma gyökerét ebben látja: már nem különböző eszmékről, a különböző nézőpontok ütköztetéséről van szó, amelyből „még valami jó is kisülhet”.
„Itt két egymástól teljesen eltérő antropológia, filozófia és teológia találkozik, amelyek éppen e fundamentális különbségeik miatt radikálisan eltérő társadalom- és világképet hoznak.”
Az eredeti írást ide kattintva olvashatják.
Kiemelt képünkön (balról jobbra) Kiss Bertalan és Youseff Absi melkita görögkatolikus pátriárka. Fotó: Palkó Dániel
