A bíróság Donáth László ügyében hozott ítélete mindeddig nem emelkedett jogerőre, mert ugyan büntetővégzésben bűnösnek találták, Donáth nem fogadta el az ítéletet és tárgyalást kért. Ez utóbbira azért kerülhet sor, mert tárgyalás megtartása nélkül hoztak büntetővégzést – erre egyébként minden joga megvolt a bíróságnak. Már régen túl vagyunk azon a szakaszon, hogy mindez csak a jobboldali lakájpropaganda vádaskodása lenne. Azon a takarítónőn túl, akin a gyanú szerint testi sértést követett el, felekezete több tagja is jelezte, hogy Donáth elfogadhatatlan módon viselkedett velük és elfogadhatatlan módon közeledett hozzájuk.

Tehát a vita most már nem azon áll, hogy elkövette-e ezeket a tetteket vagy nem, hanem azon, miként interpretáljuk. Megengedhetőnek tartjuk vagy sem, mindazt, amit ebben az ügyben Donáth sem tagad, maximum más fénytörésbe próbál helyezni.

Fotó: MTI/Soós Lajos

Így például a takarítónő zaklatásáról nem állítja, hogy az nem történt meg. Azt mondja – illetve ez a legfrissebb verzió –, hogy minekutána szerinte a nő neki nem megfelelően viselkedett, odament hozzá, majd vállaira tette a kezét, és azt kérdezte, volt-e már megszorongatva. Korábban még azt állította, hogy azzal fenyegette meg a nőt, kitekeri a nyakát. Látjuk az egészen nüansznyi különbséget, ugye? Míg anno az egész heccsajtó azt állította, egyetlen esemény sem történt meg, és csak lejáratásról van szó, addig most maga a vádlott mondja, hogy bizony, ocsmány módon viselkedett.

Nem árt, ha a jövőben ez is mindig az eszünkben lesz. Mert akármilyen gyanú is vetül a sajátjaikra, akármilyen ügyben – itt van például Cseh Katalin –, mindig az elhallgatás a megoldásuk, ha kiderül, védhetetlen az ügy. Donáthot is védték, ameddig lehetett, azóta meg egyszerűen csak nem beszélnek róla. Lefordítva: akit nem védenek, arról saját maguk is lemondtak.

Az igazi, komcsi család

Rendben, ez egy bírósági ügy, mitől érdekes számunkra? Mi a politikai vetülete? Hát az, hogy ez a réteg az elmúlt évtizedekben folyamatosan, mindig azt érezte, hogy bármit, bármikor, bárkivel megtehet. Legyen szó kis vagy nagy dologról, becsületsértésről, zaklatásról, mindegy. Nekik mindent lehet. Ez volt a legfontosabb tanulság abból, ha komcsit láttunk vállalhatatlan módon viselkedni. És itt van egy igazi, pártállami dinasztia, Donáthék. Donáth Ferenccel, aki úgy robbant be a komcsi elitbe, hogy Barankovicsékról úgy beszélt, mint eltüntetésre váró elemekről. Aki állította, hogy nekik az ellenség nem oroszlán, hanem döglődő patkány. És természetesen az a Donáth Ferenc, aki ott dicsőítette Rákosit, ahol csak lehetett. Majd innen ejtőernyőzött át, mint bukott rákosista, a rendszerkritikus, kádári ellenzék soraiba. Így lett legenda a leszerepelt komcsi.

Donáth Anna Júlia, a Momentum képviselõje az Európai Parlament (EP) plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Az ő fia Donáth László, aki a 90-es években stabil tagja volt a pártállami elitet lecserélő, MSZP-s bázisnak. Azt a szellemiséget, fineszt és elképzelést vitte magával, amit otthon, a fatertól látott. No, és az ő lánya, Donáth Ferenc unokája az a Donáth Anna, aki a semmiből robbant be a politikai életbe, mint a Momentum egyik vezető arca, EP-képviselő. Igencsak nagy szerepe volt abban neki is, hogy nem Budapest, hanem Párizs rendezhet olimpiát – büszkén is pózolt a minap Emmanuel Macron francia elnök mellett. Ugyanaz a hatalmi gőg, ugyanaz az arrogancia. Zúg, buzog a nekünk mindent lehet jelszava. Harsog, hogy nekünk minden jár.

Ebbe bukott bele Donáth László is. Mert nem jár nektek minden, és ha rajtunk múlik, egyre csak kevesebb jár majd.

Kiemelt képünkön Donáth Anna Júlia, a Momentum képviselője látható az Európai Parlament plenáris ülésén Strasbourgban 2019. július 16-án. Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd