Ötszáz éve esett el Nándorfehérvár
– A mohácsi csatavesztéstől szoktuk a Magyar Királyság összeomlását számítani, de az országvesztés már Nándorfehérvár elvesztésénél megkezdődött 1521-ben.
– Valóban, de fontos arról szólni, hogy ezt a hanyatlási folyamatot már oszmán-magyar küzdelmek hosszú sora előzte meg. Úgy, hogy egy percig sem volt egyenlő erő a Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között. Így volt ez már Hunyadi János majd pedig Hunyadi Mátyás idején is. 
– Mikor döbbent rá a magyar hadvezetés arra, hogy heroikus küzdelemmel sem tudja feltartóztatni az oszmánokat?
– Hunyadi Jánosnak a két nagy veresége, a várnai, és a rigómezői csata volt az, ami biztossá tette az Oszmán Birodalom erőfölényét. Nem véletlen, hogy Mátyás király már meg sem próbálkozott az apjának a példáját követve, az országhatáron kívül a törökökre támadni. A Jagellók folytatták Mátyás politikáját és nem szálltak szembe az oszmánokkal, csupán a határvidéken viszonozták az egyre megsokasodó betöréseket.
Mondhatni, hogy viszonylagos szerencséje volt az országnak, mert 1483-tól gyakorlatilag béke volt a két fél között.
– Mi változott meg ekkor, hogy az oszmánok megtámadták a Magyar Királyságot?
– Fontosak az előzmények, hogy lássuk, mi is történt az Oszmán Birodalommal ezalatt a „béke” idő alatt. Szulejmán dédapja, Mehmed szultán ekkor fejezte be a Balkán teljes elfoglalását. Uralkodása alatt Szerbia, Bosznia, Hercegovina oszmán kézre került.
Vad Szelim – Szulejmán apja – aki annak ellenére, hogy csak nyolc évet töltött a trónon óriási eredményeket ért el: hadaival elfoglalta Egyiptomot és Szíriát. Gyakorlatilag az ő uralkodása alatt vált igazi nagyhatalommá az Oszmán Birodalom.
A hódítások révén olyan hatalmas területekre és jövedelemtöbbletre tettek szert, amellyel szemben már nemcsak Magyarország, hanem szinte egész Európa tehetetlen volt.
– Mit tudtak az oszmánok a magyar haderőről?
– A magyarok vitézségét és a korábbi harci erényeit jól ismerték, a 16. századra azonban megsejtették, hogy a Magyar Királyság korántsem olyan erős, amilyennek korábban vélték.
A magyar haderő megfogyatkozott a hosszú évtizedek óta folyó határvédelmi harcok során.
– A magyar közvélemény többnyire az 1456-os megtörtént legendás győzelemről tud, de mégis hogyan történt Nándorfehérvár eleste?
– Valóban nem elsőre esett el Nándorfehérvár, több ostromot kiállt az erősség: 1440-ben II. Murád – Mehmednek az apja – kezdte megostromolni a várat. 1456-ban Hunyadi védte meg a Nándorfehérvárat a többszörös túlerővel szemben. Az oszmánok visszaverése hatalmas haditett volt. 
A Magyar Királyság és az Oszmán Birodalom között már akkor is óriási volt a különbség, de mindezek az erőviszonyok az 1521-es ostromra drámaian megváltoztak.
Soha nem látott oszmán sereg érkezett a vár alá, a melynek védői legalább hétszázan lehettek – valójában ennél biztosan többen voltak, de a pontos számot nem tudjuk.
– Nándorfehérvár kulcspozíciót töltött be a térségben, de egyértelmű volt, hogy az lesz az oszmánok fő hadicélja?
– Nem, nagyban megnehezítette a Magyar Királyság védekezését, hogy egy rendkívül hosszú szakaszon kellett felkészülnie egy esetleges támadással szemben. Közel 1000 kilométeres határszakaszról beszélünk, ahol a török áttörés várható volt.
Ebben az Isztriától Erdélyig tartó védelmi rendszerben nagyon nehéz volt a magyar erőket összpontosítani.
Az összevonás viszont már csak akkor vált lehetségessé, amikor már biztossá vált, hogy hol fognak támadni az oszmánok. 
Az 1456-os ostrommal ellentétben 1521-re az oszmán csapatok már az egész várat teljesen körül tudták zárni, mely végzetesnek bizonyult. Innentől kezdve egyértelművé vált, hogy a vár felmentésére csak akkor lett volna lehetőség, hogyha a magyar seregek megütköznek az oszmánokkal.
– A magyar hadvezetés azonban éppen ezt kerülte már évtizedek óta.
– Pontosan. Budán tudták, hogy Nándorfehérvár felmentését csak akkor lehet biztosítani, ha vállalják a csatát az oszmánokkal. Szulejmán szultán maga is ezt várta.
A Magyar Királyság ekkor viszont nem tudott egy ilyen jelentős sereget összevonni a betakarítás befejezése, vagyis nyár vége előtt.
Az ifjú II. Lajos király elindult Budáról, hogy összetoborozza a magyar erőket. Komoly erőfeszítések történtek a mozgósításra, melynek eredményeképpen egy viszonylag tekintélyes sereg jött össze, de mire a magyar csapatok összegyűltek, addigra Nándorfehérvár egy maratoni ostrom után, augusztus 29-én elesett.
– Mi történt az ostrom után?
– 1521 szeptember elejére Mohácsra érkezett a magyar egy igen jelentős magyar sereg. Talán harmincezer fős is megvolt, mely kivárt, amíg a szultán főerői ősszel visszaindultak délre. Ekkor a magyar hadvezetés elhatározta, hogy megpróbálja visszafoglalni a várat. A dolog szépséghibája az volt, hogy egyrészt a meglévő pénzt gyakorlatilag már felélték a gyülekező csapatok, másrészt pedig kitört egy vérhas-járvány a táborban.
Szeptember végén maga a király is elkapja a vírust és kénytelenek a vár visszafoglalását felhagyni.
Egy kisebb, párezer fős seregtest Szapolyai Jánossal az élén lement Újlakra, de nem tudták megkísérelni Nándorfehérvár visszavételét. 
Késő ősszel egy fontos országgyűlést is tartottak Budán. Itt megpróbálták biztosítani a financiális és katonai hátteret Nándorfehérvár tervezett visszafoglalásához, de gyakorlatilag ebből a későbbi években nem valósul meg semmi.
– Mi lett a következménye a csatavesztésnek?
– A csata következménye az, hogy gyakorlatilag a legfontosabb magyar végvár elveszett. Így az oszmánok szinte akadálytalanul elérhették akár a királyság központját, Budát is. Ez egy rendkívül súlyos lelki teher volt, mert egy olyan vár veszett el, melyről korábban úgy vélték, hogy nem kerülhet az oszmánok kezére.
Tóth Gábor
Kiemelt képünk forrása a Wikipedia.hu
